Lucius Annaeus Seneca
Lucius Annaeus Seneca római filozófus, költő és politikus volt. Kr. e. 4 körül született a hispaniai Córdobában (a mai Spanyolországban). Seneca apja az idősebb Seneca néven ismert író volt. Seneca édesanyját Helviának hívták. Seneca gyakran élt Róma városában. Öngyilkossággal halt meg a 65. évben.
Claudius római császár uralkodása idején Senecát kilenc évre Korzika szigetére száműzték. Ezt a tettet Messalina okozta, aki Claudius felesége volt. Kr. u. 49-ben Claudius feleségül vette saját unokahúgát, Agrippinát, és visszahívta Senecát Rómába, hogy fia, Nero nevelője legyen. Nero Kr. u. 54-ben császár lett, és Seneca segített neki a Római Birodalom irányításában a következő öt évben. Kr. u. 59 után Néró zsarnokká vált, és Seneca elvesztette felette az irányítást. Kr. u. 65-ben Nero megvádolta Senecát, hogy segített a pisoni összeesküvés embereinek, akik meg akarták ölni Nerót. Seneca valószínűleg ártatlan volt, de Nero arra kényszerítette Senecát, hogy megölje magát.
Seneca
Írások
Seneca nagyon híres író volt. Filozófiai könyveket írt, és színdarabokat is írt. A legtöbb könyve még ma is létezik.
Filozófiai könyvei a sztoicizmusról szóltak. Ezek közé a könyvek közé tartoznak a Luciliushoz írt levelei és az Esszék (vagy "párbeszédek"). Seneca meg akarta találni a helyes utat, hogy az emberek boldogok legyenek, ezért az etikáról írt. Úgy vélte, hogy bizonyos érzelmek, köztük a harag és a bánat rossz, és kerülni kell őket. Írt az élet rövidségéről, és írt a szívességről, az irgalomról, a barátságról és arról, hogy segíteni kell másokon.
Színdarabjai tragédiák. A görögmitológián alapulnak, és olyan címeket viselnek, mint pl: Hercules, Trójai nők, Föníciai nők, Phaedra és Oedipus.
