I. Konstantin (Kr. u. 272. február 27. - Kr. u. 337. május 22.) nagyhatalmú hadvezér volt, aki haláláig császárként uralkodott a Római Birodalom felett. A korábban Bizáncnak nevezett várost (ma Isztambul, Törökország) az egész Római Birodalom fővárosává tette. Császárként a várost Konstantinápolynak nevezte el, ami görögül annyit tesz: "Konstantin városa".
Mielőtt Konstantin császár lett volna, a Tiberis folyó felett átívelő Milviai hídnál vívott csatában harcolt a trónért. Amikor meglátott egy keresztet az égen az in hoc signo vinces (latinul: "ebben a jelben győzedelmeskedni fogsz") felirattal, istenségét Apollóról Jézusra változtatta, és megnyerte a csatát.
A pogány Rómában ezt megelőzően törvényellenes volt a kereszténységben hinni, és a keresztényeket gyakran megkínozták vagy megölték. Konstantin megvédte őket. Az első niceai zsinaton megszervezte az egész katolikus egyházat, bár ő maga csak élete vége felé keresztelkedett meg.
Konstantin nagy szerepet játszott a keleti ortodox vallás kialakulásában is, miután az uralkodási helyét Rómáról Bizáncra változtatta.
Korai élet és hatalomra jutás
Konstantin (teljes nevén Flavius Valerius Constantinus) valószínűleg Naisszoszban (ma Niš, Szerbia) született. Apja, Constantius Chlorus, a császári udvar vezetője volt a nyugati részben, anyja pedig Helena volt, akit később szentként tiszteltek. A tetrarchia (Diocletianus rendszerének) időszakában Konstantin katonai pályán emelkedett, és 306-ban, apja halála után a brit Eboracumban (York) tették császárrá a katonái. Ez vezetett az ellentétekhez a többi tetrarcha és rivális között, és hosszú belháború következett.
Milviai híd és a vallási fordulat
312-ben Konstantin legyőzte Maxentiust a Milviai-hídnál, ami fordulópont volt. Említett látomása és a hozzá kapcsolódó keresztény motívumok (például a labarum, a katonai zászlón megjelenő keresztény jel) miatt Konstantin elkezdte támogatni a keresztény közösséget. 313-ban, a milánói ediktummal (amelyet ő és Licinius adtak ki) hivatalosan vallásszabadságot biztosítottak a keresztények számára a birodalomban.
Kormányzás, reformok és hadsereg
Konstantin több területen hajtott végre jelentős reformokat: átalakította az adminisztrációt és a közigazgatást, megerősítette a császári hatalmat, és a katonai szervezetet is modernizálta. Bevezette az arany solidus stabilabb pénzét, amely sokáig alapját képezte a birodalom gazdaságának. A provinciák és prefektúrák rendszere átalakult, és a polgári és katonai hatalmakat részben elkülönítette.
Konstantinápoly alapítása
Konstantin 330-ban ünnepélyesen újraalapította Bizáncot, amelyet elsődleges birodalmi fővárossá tett. A város gyorsan gazdagodott: palotákat, egyházi épületeket és középületeket emeltetett, és megpróbálta a keleti rész politikai, gazdasági és kulturális központjává tenni. A város neve a császár tiszteletére Konstantinápoly lett, és később a középkori Kelet-Római Birodalom, a Bizánci Birodalom központja lett.
Valláspolitika és egyházi szerep
Konstantin mécsesként támogatta a keresztény egyházat: templomok építését finanszírozta (például a Szent Sír temploma Jeruzsálemben és az ókori Szent Péter-bazilika Rómában), anyagi támogatást nyújtott, és püspököket hívott meg tanácskozásokra. 325-ben összehívta az első niceai zsinatot, ahol megfogalmazták az egyetemes keresztény hit alapvető tételeit (a niceai hitvallás) és foglalkoztak az áriai vitával. Ugyanakkor politikai céljai is voltak: a keresztény egyház megerősítése eszköz a birodalom egységének fenntartására.
Élete vége, családi drámák és halál
Konstantin uralkodása alatt belső családi tragédiák is történtek: 326-ban fia, Crispus kivégzésére és más családtagok (például második felesége, Fausta) büntetésére került sor körülményes politikai és családi viszályok miatt. Ő maga bár támogatta a kereszténységet és részt vett egyházi ügyekben, hivatalosan csak halála előtt keresztelkedett meg. 337. május 22-én hunyt el, és utódai között megoszlott a birodalom.
Örökség
Konstantin öröksége kettős: egyrészt meghatározó szerepe volt a kereszténység megerősödésében és az egyház intézményesülésében; másrészt politikai és közigazgatási reformjai hosszú távon befolyásolták a birodalom szerkezetét. A keleti főváros létrehozása előkészítette a későbbi Bizánci Birodalom felemelkedését. A történészek és teológusok között viták vannak arról, hogy mennyire volt személyes vallási meggyőződése őszinte, illetve mennyire szolgálta politikai céljait a kereszténység támogatása, de vitathatatlan, hogy uralkodása alapvetően átformálta a római világot.
