Kr. u. 4. – a 1. század negyedik éve: Júlián-naptár, szökőév, konzulság

Kr. u. 4.: a Julián-naptár szerinti szökőév, keddi kezdettel; Gergely-naptárban csütörtök. Catus és Saturninus konzulsága, az 1. század negyedik éve.

A 4. (IV.) év a Julián-naptár szerint szökőév volt, amely kedden kezdődött. A Gergely-naptár szerint csütörtökön kezdődött. Abban az időben Catus és Saturninus konzulságának éveként ismerték. Negyedik évnek a kora középkor óta nevezték, amikor az Anno Domini naptári korszak vált Európában az évek elnevezésének szokásos módszerévé. Ez volt az 1. század 4. éve.

Naptár és a szökőév magyarázata

A Julián-naptár (i. e. 45-től) szabálya szerint minden negyedik év szökőév: ilyenkor egy extra napot iktattak be februárba (a római gyakorlatban a február 24-e megkétszerezésével). Ez tette lehetővé, hogy a naptári év átlagosan közelebb legyen a trópusi év hosszához. A későbbi Gergely-naptár (1582.) pontosította ezt a rendszert azzal, hogy a százéves éveket csak akkor tette szökőévvé, ha oszthatók voltak 400-zal — ez csökkentette a késleltetett eltérést a csillagászati évhez képest.

A cikk elején szereplő megállapítás, miszerint a julián év kedden kezdődött, míg a proleptikus gergely-naptár szerinti kezdőnap csütörtök, abból adódik, hogy a két naptár eltérő szabályai miatt a hétnapok és a naptári napok helyzete visszafelé számítva is eltolódik. Amikor a gergelyi rendszert visszamenőleg (proleptikusan) alkalmazzák az időszámítás korai éveire, a különbség napokban mutatkozik meg (a középkor előtti időszakokra vonatkozó számításoknál ezért előfordulhat két vagy több nap eltérés).

Konzulság és évmegjelölés a Római Birodalomban

A forrásokban sokáig nem a számozott évek rendszere volt az elterjedt módja az idő megjelölésének, hanem az adott évben hivatalban lévő magas rangú tisztségviselők nevei. A római köztársaság és a korai császári időszak hivatalos évmegjelölése gyakran a két konzul nevéhez kötődött. Ezért a "Catus és Saturninus konzulságának éve" jelölés a korszakra jellemző forrási sávmód.

Az Anno Domini rendszer elterjedése

Az Anno Domini (latin: „a mi Urunk után”) kronológiai rendszerét a középkorban vezették be, leggyakrabban Dionysius Exiguus nevéhez kötik a 6. században végzett számításokat. A kora középkor folyamán ez a számítási mód vált uralkodóvá Európában, így a régebbi évek (például az 1. század eseményei) visszaszámozása ennek alapján történik. Ennek a rendszernek köszönhető, hogy az i. sz. 4. évet ma mint a 1. század negyedik évét említjük.

Történelmi keret

Az i. sz. 4. év a római császári korszak korai időszakába esik, amikor Augustus volt a birodalom valódi vezetője, bár a hivatalos közigazgatásban továbbra is megmaradtak a köztársasági intézmények formái (például a konzulság). Az ilyen évek naptári jellemzőinek (szökőév, hétkezdő nap) megállapítása fontos a kronológiai kutatásokban és a történelmi események pontos időrendjének rekonstruálásában.

• Naptári név: 4. év (IV.)
• Julián-naptár: szökőév, kezdete: kedd
• Gergely-naptár (proleptikus): kezdete: csütörtök
• Korszakos megjelölés: Catus és Saturninus konzulsága
• Század: 1. század, 4. éve

Halálesetek

• Gaius Caesar, Marcus Vipsanius Agrippa és az idősebb Julia fia meghal az örményországi Artagira hadjárat során szerzett sebesüléseibe.
• Bak Hyeokgeose, Szilla első uralkodója, Korea első uralkodója.
• Gaius Asinius Pollio római császár, költő és történetíró (sz. i. e. 65).
• Terentia, Marcus Tullius Cicero első felesége (sz. i. e. 98).
• II. Ariobarzanes, Média Atropatán királya (i. e. 40).
• IV. Artavasdas, Örményország királya (i. e. 20).

Caesar szobra.

Keresés betűvel