Vlagyimir Lenin (1870–1924) — életrajz, forradalmi pályafutás és öröksége
Vlagyimir Lenin (1870–1924) részletes életrajza, forradalmi pályafutása 1917-től, leninizmus és politikai öröksége — elemzés a hatalomra lépéstől a történelmi hatásig.
Vlagyimir Iljics Uljanov, ismertebb nevén Lenin (1870. április 22. - 1924. január 21.) orosz jogász, forradalmár, a bolsevikpárt és az októberi forradalom vezetője. Ő volt a Szovjetunió és az 1917-ben Oroszországot átvevő kormány első vezetője. Lenin eszméi leninizmus néven váltak ismertté. Szerepe történelmileg meghatározó: vezette a bolsevikokat a hatalomátvételhez, majd irányította az új szovjet állam létrehozásának első éveit, ami hosszú távú politikai, gazdasági és társadalmi következményekkel járt.
Tartalomjegyzék
- Korai élet
- Forradalom előtt
- 1917
- Teljesítmény és politika
- Utolsó évek
- Hagyaték
- Hivatkozások
Korai élet
Lenin 1870. április 22-én született az Orosz Birodalom Szimbirszk városában. Édesanyja tanítónő volt, édesapja pedig oktatási tisztviselő — apja tisztsége és munkája révén a család társadalmi helyzete javult. Gyermekkorában jó tanuló volt: kiválóan teljesített az iskolában, és ismerte a latin és a görög nyelvet.
Fiatalon kezdett érdeklődni a politika iránt; a középiskolában ismerkedett politikával és radikális eszmékkel. 1887-ben kizárták a kazanyi állami egyetemről, miután részt vett az egyetemi tiltakozásokban, amelyek a cár uralma elleni fellépéshez kötődtek. Kizárása után sem szakadt el a tanulástól: otthon tanulmányozta a történelmet és a társadalomtudományokat, és 1891-ben jogászként szerzett képesítést, ami jogi munka végzésére jogosította.
A családot személyes tragédiák is érintették: Lenin testvérét, Alekszandrt 1887-ben kivégezték egy cárgyilkosságra irányuló összeesküvésben való részvétel miatt, nővéreit pedig politikai tevékenységük miatt büntették vagy száműzték — Anna például Tatárföldre került. Ezek az események erősen hatottak Lenin politikai elköteleződésére és radikalizálódására: személyes veszteségeiből és a családi tapasztalatokból táplálva nőtt elkötelezettsége a politikai változás iránt.
Az 1890-es években aktív politikai tevékenységet kezdett: részt vett forradalmi körökben, később nyilvános és szervezői munkát végzett, amelyért 1895-ben letartóztatták; büntetésként belső száműzetésre küldték Szuszenskij (Shushenskoye) körzetébe, ahol több évig élt száműzetésben. Szabadulása után emigrációba vonult Nyugat-Európába, ahol kapcsolatba lépett más orosz emigráns forradalmárokkal és fejlesztette politikai elméletét.
Forradalom előtt
Lenin a Orosz Szociáldemokrata Munkáspárt (RSDLP) tagjaként vált ismertté. Részt vett a párt lapjának, az Iszkra (Iskra) szerkesztésében, amelynek célja a forradalmi eszmék terjesztése és a szervezkedés volt. A párton belüli nézetkülönbségek 1903-ban szélsőséges megosztottsághoz vezettek: a bolsevikok (Lenin vezette irányzat) és a menševisták különváltak, hogy eltérő stratégiát kövessenek a forradalom és a tömegszervezés terén.
Lenin számos elméleti művet írt, amelyekben a marxizmus alkalmazását próbálta a cári Oroszország feltételeihez igazítani. Fontos szerepe volt az 1905-ös forradalomban, amely ugyan nem vezette rögtön a hatalom átadásához, de megerősítette a forradalmi mozgalmak hálózatát. Az 1905 utáni időben visszatért emigrációba, folytatta az írói, szervezői munkát és a párton belüli irányvonal erősítését.
1917
Az 1917-es év döntő fordulatot hozott. A februári forradalom (cári rendszer bukása) után Oroszországban ideiglenes kormány alakult, amely azonban tovább folytatta az első világháborút — ez ellen lépett fel Lenin visszatérésével: 1917 áprilisában, Németország közreműködésével a híres „lezárt vonaton” tért vissza Svájcból Petrográdba. Az általa kiadott Áprilisi tézisek világos programot adtak: elutasította a Proletárkormány támogatását, „minden hatalmat a szovjeteknek” jelszót hirdetve.
Lenin és a bolsevikok vezették az októberi (novemberi) forradalmat 1917 őszén, amely a Proletárdiktatúra igényével hatalomra juttatta a szovjeteket. Az új hatalomnak hamar kellett döntéseket hoznia: megszüntették a parlamenti rendszert, megkezdték a földreformot, és államosították a nagyipart. 1918-ban a szovjet kormány aláírta a Brest–Litovszki békét, amely kiléptette Oroszországot az első világháborúból, de területi veszteségekkel járt.
Teljesítmény és politika
Lenin politikai öröksége összetett. A legfontosabb intézkedések és jelenségek közé tartoznak:
- Államosítások és központi tervezés: a nagyipar és a bankok állami kézbe kerültek, a gazdaság irányítása centralizálódott.
- Földkérdés kezelése: a földek nagy részét a parasztságnak ítélték, formálisan véget ért a nagybirtok rendszer.
- Polgárháború és "Hadikommunizmus": az 1918–1921 közötti belső fegyveres konfliktus idején a kormány szigorú intézkedéseket vezetett be a hadsereg és az ipar ellátása érdekében.
- Politikai elnyomás: létrejött a VChK/Cheka titkosrendőrség, és a polgárháború idején a „Vörös Terror” intézményesült az ellenfelek elfojtására.
- Új Gazdasági Politika (NEP): 1921-ben Lenin bevezette a NEP-et, amely részben visszafordította a legsúlyosabb államosításokat és engedélyezte a kisparaszti és kiskereskedelmi kezdeményezéseket a gazdaság stabilizálása érdekében.
- Társadalmi reformok: a nők jogainak bővítése, az analfabetizmus elleni kampányok, valamint a modern állami intézményrendszer kiépítése szintén részét képezte politikájának.
Utolsó évek
Lenin egészsége a 1920-as évek elején megromlott. 1922-ben súlyos agyvérzést kapott, amely jelentősen korlátozta politikai aktivitását; a következő években további stroke-ok érték, és részlegesen lebénult. Bár hivatalosan továbbra is vezető figura maradt, tartósan nem tudta ellátni feladatait. 1924. január 21-én hunyt el Gorkij közelében, és hamvasztás helyett a testét balzsamozva kiállították — holtteste ma is a moszkvai Lenin-mauzóleumban található.
Hagyaték
Lenin öröksége ellentmondásos. Egyrészt sokan a 20. század egyik legnagyobb politikai átalakulójának tekintik: vezetésével létrejött a világ első szocialista állama, amely jelentős hatást gyakorolt a nemzetközi politikára és a baloldali mozgalmakra. Lenin elméleti munkái, a pártszervezettel és forradalmi stratégiával kapcsolatos gondolatai — a leninizmus — számos országban irányadókká váltak.
Másrészt felelősséget róhatnak rá az autoriter intézkedésekért: a politikai pluralizmus felszámolása, a titkosrendőrség és a tömeges elnyomás gyakorlata — amelyek a polgárháború és az azt követő konszolidáció idején megerősödtek — a későbbi sztálinista diktatúra alapjait is előkészítették. Lenin megítélése ezért erősen megosztott — egyesek hősként, mások zsarnok kezdeményezőjeként emlékeznek rá.
Hivatkozások
Ajánlott szakirodalom és források (nem teljes lista):
- Robert Service: Lenin — életrajz
- Orlando Figes: A Russian Revolution
- Dmitri Volkogonov: Lenin: A New Biography
- Lenin összegyűjtött művei (válogatások és fordítások különböző kiadókban)
Az itt közölt összefoglaló célja Lenin életművének, politikai tevékenységének és örökségének áttekintése. További részletek és forráskritikai megközelítések a fenti irodalomban és tudományos monográfiákban találhatók.
Lenin letartóztatásakor készült kép
A forradalom előtt
Miközben Szentpéterváron jogot tanult, megismerkedett Karl Marx és Friedrich Engels írásaival, akik mindketten németországi filozófusok voltak. Karl Marx gondolatait marxizmusnak nevezték. A marxizmusról úgy beszélni vagy írni, mintha az jó dolog lenne, Oroszországban illegális volt, Lenint ezért letartóztatták és szibériai börtönbe küldték. Ez a büntetés azért volt kemény, mert Szibéria arról ismert, hogy nagyon hideg és elszigetelt, és szinte lehetetlen onnan megszökni.
1898 júliusában, amikor még Szibériában tartózkodott, Lenin feleségül vette Nagyezsda Krupszkaját. 1899-ben könyvet írt A kapitalizmus fejlődése Oroszországban címmel. 1900-ban Lenint kiengedték a börtönből, és hazatérhetett. Ezután beutazta Európát. Marxista újságot kezdett kiadni Iszkra címmel, ami oroszul szikrát vagy villámot jelent. Az Orosz Szociáldemokrata Munkáspárt (RSDLP) fontos tagja lett.
1903-ban Lenin súlyos vitába keveredett a párt egy másik vezetőjével, Julius Martovval, ami kettészakította a pártot. Lenin azonnal meg akarta teremteni a szocializmust, ahelyett, hogy először a kapitalizmust hozta volna létre, és csak utána ment volna át a szocializmusra. Martov nem értett egyet, ő ragaszkodni akart a klasszikus marxista elképzeléshez, miszerint a szocializmus eléréséhez először a kapitalizmuson kell keresztülmenni. A Martovval egyetértő embereket mensevikeknek (azaz "kisebbségnek") nevezték. A Leninnel egyetértő embereket bolsevikoknak ("a többség") nevezték.
1907-ben ismét beutazta Európát, és számos szocialista gyűlésre és rendezvényre látogatott el. Az első világháború alatt olyan európai nagyvárosokban élt, mint London, Párizs és Genf. A háború kezdetén a Második Internacionálé nevű nagy baloldali találkozón a bolsevikok is részt vettek. A találkozó akkor zárult be, amikor sok csoport vitatkozott arról, hogy támogassák-e a háborút vagy sem. Lenin és a bolsevikok azon kevés csoport egyike voltak, akik marxista eszméik miatt ellenezték a háborút.
1917
Miután II. Miklós cár a februári forradalom idején lemondott a trónról, Lenin visszatért Oroszországba, ahol továbbra is nagyon fontos bolsevik vezető volt. Azt írta, hogy forradalmat akart a hétköznapi munkások által, hogy megdöntsék a II. Miklóst leváltó kormányt.
1917-ben a jobboldali Kadétok és az Okhrana (titkosrendőrség) elemei azt híresztelték, hogy Lenin pénzt kapott a németektől, mert azok különvonattal küldték őt Németországon keresztül Oroszországba. Ez rossz fényt vethetett rá, mert sok orosz halt meg a háborúban Németország ellen harcolva. A júliusi napok után, a petrográdi népfelkelés után, amelyet az orosz Ideiglenes Kormány levert, elhagyta Oroszországot, és Finnországba ment, ahol el tudott rejtőzni, és folytatni tudta a kommunizmusról szóló munkáját.
1917 októberében a bolsevikok Lenin és Trockij vezetésével a Petrográdi Szovjet és más szovjetek élén Oroszország-szerte forradalmat indítottak Kerenski kormánya ellen, amelyet októberi forradalomnak neveztek el. Győztek, és bejelentették, hogy Oroszország szocialista ország. Novemberben Lenint választották meg vezetőjévé.
Teljesítményben
Mivel Lenin az első világháború végét akarta Oroszországban, 1918 februárjában aláírta Németországgal a breszt-litovszki szerződést. Bár a szerződés véget vetett a német támadásnak, Oroszország nagy mennyiségű földet veszített, amelyet mezőgazdasági művelésre használt.
A szerződés Németország többi ellenségét is feldühítette, és a cárt vagy Kerenszkij kormányát támogató oroszokkal együtt megtámadták Oroszországot. Lenin szabályokat hozott, hogy a lehető legtöbb élelmiszert kell adni a bolsevik katonáknak az új orosz Vörös Hadseregben. Ez azt jelentette, hogy megnyerték a háborút, de az egyszerű emberek éheztek, és sokan éhen vagy betegségben haltak.
A háború után Lenin bevezette az Új Gazdaságpolitikát, hogy megpróbálja jobbá tenni az ország helyzetét, és a kapitalizmusból a szocializmus felé mozduljon el. Néhány magánvállalkozás továbbra is engedélyezett volt, de nem sok. Az üzletemberek, akiket nepmeneknek neveztek, csak kisebb iparágak tulajdonosaivá válhattak, gyáraké nem. A gyárak és a nagyipar köztulajdonná váltak, és a munkások tulajdonába kerültek.
Vlagyimir Lenin (balra) és Joszif Sztálin
Végső évek
Egy Fanny Kaplan nevű nő lelőtte Lenint, miközben az hivatalos látogatáson volt. Nem találta el a fejét, helyette a golyó a nyakába fúródott. Mivel attól félt, hogy politikai ellenzékiek megölik, nem volt hajlandó eltávolíttatni a golyót, amíg nem találnak egy garantáltan kommunista orvost. A kezelés közvetlen megtagadásának eredményeként a golyót soha nem távolították el, és gyakran hivatkoznak rá, mint az 1922 májusában és decemberében bekövetkezett agyvérzésének okára (mindkettőből felépült). 1923 márciusában egy agyvérzés megbénította és beszédképtelenné tette, 1924 januárjában pedig egy agyvérzés végzett vele. Közvetlenül halála előtt Lenin meg akart szabadulni Sztálintól, mert szerinte veszélyes volt az országra és a kormányra.
Lenin egyik utolsó fényképe: 1923
Legacy
Szentpétervár városát 1914-ben a cár átnevezte Petrográdra, de 1924-ben Lenin emlékére átnevezték Leningrádra. Amikor a Szovjetunió 1991-ben összeomlott, Leningrádot ismét Szentpétervárnak nevezték el, ami a mai napig megmaradt.
Lenin halála előtt azt mondta, hogy az édesanyja mellé szeretne temetkezni. Amikor meghalt, Sztálin megengedte az oroszországiaknak, hogy megnézzék a holttestét. Mivel az emberek folyamatosan jöttek, úgy döntöttek, hogy nem temetik el, és helyette megőrizték a testét. A moszkvai Vörös téren egy épületet építettek a holttest fölé, hogy az emberek láthassák. Ezt hívják Lenin mauzóleumnak. Ma is sok orosz és turista jár oda, hogy megnézze a holttestét.
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Lenin?
V: Lenin orosz jogász, forradalmár, a bolsevik párt és az októberi forradalom vezetője volt. Ő volt a Szovjetunió és az 1917-ben Oroszországot átvevő kormány első vezetője.
K: Mi a teljes neve?
V: A teljes neve Vlagyimir Iljics Uljanov.
K: Mikor született?
V: 1870. április 22-én született.
K: Mikor halt meg?
V: 1924. január 21-én halt meg.
K: Milyen néven ismerik az eszméit?
V: Az eszméit leninizmus néven ismerik.
K: Milyen szerepet játszott az orosz történelemben?
V: Jelentős szerepet játszott az orosz történelemben azzal, hogy a bolsevik párt és az októberi forradalom vezetője volt, ő lett a Szovjetunió első vezetője, és 1917-ben átvette a hatalmat Oroszországban.
Keres