Boris Yeltsin

Korai életút

Jelcin 1931. február 1-jén született egy kis faluban az Urál-hegység közelében. Kisfiúként két ujját elvesztette a bal kezéből, miután barátaival együtt egy katonai raktárból lopott gránátokkal játszottak. Jelcin építészként dolgozott, majd 1961-ben belépett a kommunista pártba. Az 1970-es években Szverdlovszk (ma Jekatyerinburg) városának vezetője volt. Többek között lebontatta azt az épületet, ahol II.

Politikai karrier

1985-ben Mihail Gorbacsov Jelcint tette meg Moszkva városának vezetőjévé. Jelcin Gorbacsov kormányának egyik liberálisabb tagja lett, és gyakran panaszkodott arra, hogy Gorbacsov reformjai nem elégségesek. Végül 1987-ben összeveszett Gorbacsovval, és végül kirúgták. Jelcin ekkor elhatározta, hogy bosszút áll. Az 1989-es oroszországi választások után Jelcin lett az orosz parlament vezetője. Az ő ötlete volt az orosz elnöki tisztség létrehozása.

Oroszország elnöke

Jelcin 1991-ben lett Oroszország első választott vezetője. A szavazatok 57%-át szerezte meg. Két hónappal később Jelcin Oroszország-szerte hőssé vált, amikor segített megakadályozni a moszkvai kormány elleni támadást. Még abban az évben összeomlott a Szovjetunió, mivel Oroszország és mind a 14 másik országrész függetlenné vált. Jelcin elnyerte az Egyesült Államok és Európa támogatását, amikor megígérte, hogy kapitalizmust és demokráciát hoz Oroszországba, de az 1990-es évek nehéz idők voltak Oroszország számára, és Jelcin népszerűtlen vezető volt, amíg elnök volt.

1993-ban az orosz parlament megpróbálta eltávolítani Jelcint a hatalomból, miután megpróbált előrehozott választásokat tartani. A probléma annyira elmérgesedett, hogy Jelcin végül tankokkal támadta meg az orosz parlament épületét. Miután megállította a parlamentet, Jelcin néhány hónapig diktátorként uralkodott, amíg a választók jóvá nem hagyták az új alkotmányt.

Elnöki ideje hátralévő részében Oroszországot számos pénzprobléma sújtotta, többek között az infláció és a korrupció. Jelcin úgy döntött, hogy sok olyan dolgot elad, ami a kormány tulajdonában volt, például az olajat és a földgázt, valamint számos állami vállalatot, de ezek végül a milliárdosok egy kis, befolyásos csoportjának kezébe kerültek, akik oligarchák néven váltak ismertté. 1998-ban Oroszországot nagy pénzügyi válság sújtotta. Jelcin háborút is indított, hogy megakadályozza az Oroszországhoz tartozó Csecsenföld elszakadását.

E problémák ellenére Jelcint 1996-ban újraválasztották. Legnagyobb ellenfele egy kommunista, Gennagyij Zjuganov volt. Sok orosz úgy érezte, hogy ha Zjuganovot megválasztják, az polgárháborúhoz vezethet. De mire 1999 szilveszterén lemondott, Jelcin annyira népszerűtlen volt, hogy a népszerűségi indexe mindössze 2% volt.

Későbbi karrier

Jelcin miniszterelnöke, Vlagyimir Putyin vette át az elnöki tisztséget. Ez csak ideiglenes volt, de Putyint néhány hónappal később szabályosan megválasztották, amikor választást tartottak arról, hogy ki váltsa le Jelcint.

Személyes élet

Jelcin elnökként alkoholizmussal küzdött. Ez gyakran vezetett furcsa viselkedéshez, amikor más országokba látogatott. Egy berlini látogatása során botot ragadott, és megpróbált egy katonai zenekart vezényelni. Egy washingtoni látogatása során a titkosszolgálat tagjai részegen találtak rá a Fehér Ház előtt. Szívrohamban is szenvedett.

Halál

Jelcin 2007. április 23-án, 76 éves korában halt meg az oroszországi Moszkvában, szívelégtelenségben. Temetésére 2007. április 25-én került sor.