1917-es februári forradalom: az orosz monarchia bukása és következményei

Az iparosítás és a munkavállalók

Az iparosítás már 1917 augusztusában elterjedt Petrográdból (ma Szentpétervár) és más városokból. Amikor Oroszország 1856-ban elvesztette a krími háborút Anglia és Franciaország ellen, nyilvánvalóvá vált, hogy Oroszországnak gazdasági és társadalmi változásokra van szüksége ahhoz, hogy lépést tartson a többi országgal. Nagy reformok következtek, köztük a jobbágyság eltörlése 1861-ben, az igazságügyi reform 1864-ben, és a nemzeti kormánycsoportok, az úgynevezett szemstwók létrehozása 1864-ben. Ez a stratégia az ipari növekedés ösztönzésére irányult.

Gazdasági válság és kulturális változás

Oroszország a krími háború idején gazdasági válságba került. Az országnak nem volt elég új fegyvere vagy új gépe. A háború után a cár, Oroszország császára megpróbált ezen változtatni. Növelte Oroszország képességét, hogy gyárakban gyártson dolgokat. Ez sok pénzébe került az orosz népnek.

A legtöbb gazdasági, társadalmi és kulturális változás a városokban ment végbe. A korszerűbb ipar fejlesztésére való felkészülés érdekében új törvényeket hoztak a regionális vezetők hatalmának növelése érdekében. A kulturális modernizáció magában foglalta az irodalom és a művészet új stílusainak kialakulását. A művészetre és az irodalomra összpontosító emberek új csoportja további reformokra törekedett.

Mezőgazdaság a cári Oroszországban

Az orosz nemzetgazdaság még mindig nagyrészt a mezőgazdaságon alapult, és a legtöbb ember paraszt volt. Mivel az emberek száma gyorsabban nőtt, mint a terület élelmiszertermelő képessége, súlyos élelmiszerhiány alakult ki.

Az agrártársadalmi tiltakozás általában spontán volt, de nem tartott sokáig. A gazdák mindig visszatértek a gazdaságukba. Ez történt 1905 forró őszén és 1917 késő nyarán is. A vidéki területek az 1914-ben kezdődött világháború után is nyugodtak maradtak. Mivel a katonák nagy többsége falvakból érkezett, kevesen maradtak, akik harcoltak volna a hatóságok ellen.

Mindezzel együtt továbbra is kérdés maradt, hogy a gazdák miért lázadtak fel saját földesuraik ellen, de miért nem fogtak össze soha, hogy gondosan együtt dolgozzanak. Csak ez az új kapcsolat, a vidéki gazdák és a városok lakói között, kölcsönzött forradalmi jelleget az agrártársadalmi tiltakozásnak.

Vereségek az első világháborúban

A háború több mint egymillió halottat követelt Oroszországtól. A háború, mint minden európai államban, magas nemzeti morállal kezdődött. Az 1915-ös gorlice-tarnówi offenzívában elszenvedett vereség azonban további vereségekhez vezetett. Az autokratikus Romanovok legitimitását tovább gyengítette, hogy II. Miklós személyesen vette át a fegyveres erők parancsnokságát, és így minden további visszavonulás és vereség ártott a rendszer hírnevének.

A munkások és a földművesek, akárcsak a többi orosz, elégedetlenek voltak. Már nem támogatták a cárt. 1915 szeptemberében a cár hazaküldte a parlamentet. A feszültségek fokozódtak, és veszélyeztették a birodalom belső békéjét.

A cár lemondása

1915-ben II. Miklós cár vette át a csapatok parancsnokságát az első világháború alatt. De nem végzett jó munkát, és a hadsereg kínos módon csatákat vesztett. II. Miklós nem jött ki jól a megválasztott dumával. II. Miklós figyelmen kívül hagyta korábbi pénzügyminisztere, Szergej Juljewitsch Witte tanácsát, aki átfogó reformokat javasolt. A gyakori vereségek az élelmiszerhiánnyal és a katasztrofális ellátási helyzettel együttesen okozták a forradalmat. A lakosság növekvő dühe megmutatkozott a Dumában, amelyet a középosztály és az arisztokrácia képviselői uraltak. Az 1915-ös dumában a progresszív blokk volt a legerősebb parlamenti ellenzék.

1917 februárjában a hadsereg egységei felhagytak a fővárosi forradalmárok elleni harccal, és inkább csatlakoztak hozzájuk. Átvették az ellenőrzést a főváros felett, és megakadályozták a cár visszatérését. Végül beleegyezett, hogy lemondjon a trónról.