Merénylet

Az ókortól a középkorig

Merényletek azóta történnek, amióta az emberek csoportos társadalmakban élnek.

A Biblia Ószövetségében, a Judit, a Királyok, Sámuel és a Krónikák könyvében esik szó merényletekről.

Egy Chanakya nevű ókori indiai író, aki i. e. 350 és 283 között élt, sokat írt a merényletekről az Arthashastra című könyvében. Egyik tanítványa később meggyilkolt néhány ellenséget, köztük Nagy Sándor két tábornokát is.

A merényletek híres áldozatai közé tartozik II. makedón Fülöp (Kr. e. 336), Nagy Sándor apja és Julius Caesar (Kr. e. 44). A Római Birodalom császárait gyakran meggyilkolták, hogy egy másik vezető léphessen a helyükre.

A középkorban a Kelet-római Birodalomban számos királyt gyilkossággal öltek meg, hogy új királyok kerülhessenek hatalomra.

A reneszánsz idején Nyugat-Európában egyre gyakoribbá váltak a merényletek. Hollandia néma Vilmos (1584), Franciaország III. Henrik (1589) és IV. Henrik (1610) királyai ellen merényletet követtek el.

Az állami merénylet (amikor egy kormányzat merényletet tervezett valaki ellen) első amerikai alkalmazása 1620-ban történt. Plymouthban történt, a Massachusetts-öböl gyarmaton, ahol a zarándokok partra szálltak. Az amerikai őslakosok már a zarándokok partraszállása előtt is éltek ott, de a zarándokok maguknak akarták a földet. Myles Standish meghívott egy helyi indián törzsfőnököt, a törzsfőnök 18 éves öccsét és két másik indián törzsfőnököt egy lakomára. Aztán bezárták az ajtót, megölték a három idősebb férfit, a tinédzsert pedig nyilvánosan felakasztották, hogy ezzel figyelmeztessék a többi indián őslakost, hogy maradjanak távol.

Jean-Léon Gérôme festménye, amely Caesar meggyilkolását ábrázolja.

A modern történelemben

A merényletek gyakoriak voltak a modern történelemben. Ez a szakasz nem sorol fel minden merényletet, amely a modern történelem során történt. Felsorol néhány példát a világ vezetőiről, akiket meggyilkoltak, és elmagyaráz néhány okot, amiért ezek a merényletek megtörténtek.

A császári Oroszországban 80 éven belül két császárt is meggyilkoltak: I. Pál (1801)^{pp. 16–17} és II. Sándor (1881). ^p. 419

Az Egyesült Államokban 100 éven belül négy elnököt gyilkoltak meg. Ezek Abraham Lincoln (1865), James Garfield (1881), William McKinley (1901) és John F. Kennedy (1963) elnökök voltak.

Miután Abraham Lincolnt megölték, Andrew Johnson lett az elnök. Négy évig volt elnök. Ez idő alatt 12 fontos politikai tisztséget betöltő személyt gyilkoltak meg. A következő elnök, Ulysses S. Grant 1869-1877 között vezette az Egyesült Államokat. Ez idő alatt 11 kormányzati vezetőt gyilkoltak meg; további 9-et megtámadtak, de túlélték.

A világháborúk

Ferenc Ferdinánd osztrák főherceget 1914-ben meggyilkolták. Egyes történészek szerint ez a merénylet indította el az I. világháborút.

Az 1930-as és 1940-es években Joszif Sztálin NKVD-je sok embert meggyilkolt a Szovjetunió területén kívül, köztük Leó Trockijt is. Ezek többnyire olyan emberek voltak, akikről Sztálin úgy gondolta, hogy ellene vannak, vagy elvehetik tőle a hatalmat. Biztos akart lenni abban, hogy megtartja a hatalmát, ezért sok ellenfelét megölte.

1934 és 1944 között különböző személyek és csoportok 27 alkalommal próbáltak merényletet elkövetni Adolf Hitler, a náci Németország vezetője ellen a holokauszt és a második világháború idején. Ezek az emberek meg akarták akadályozni, hogy Hitler annyi országot elfoglaljon és annyi embert megöljön. Ő azonban mindig túlélte.

A II. világháború alatt a szövetségesek merényleteket alkalmaztak fontos náci és japán vezetők megölésére:

• Cseh katonák meggyilkolták Reinhard Heydrichet, a náci kormány egyik legfontosabb emberét (1942).
• Az Egyesült Államok hadserege meggyilkolta Isoroku Yamamoto japán admirálist, egy fontos katonai vezetőt (1943)
• Lengyel lázadók meggyilkolták a náci csúcsvezetőket, amikor csak tudták

Aktivisták

A következő évtizedekben néhány híres emberi jogi aktivistát is meggyilkoltak. Olyan emberek gyilkolták meg őket, akiknek nem tetszett, amit az emberi jogokért tettek. A leghíresebb aktivisták, akiket meggyilkoltak, a következők voltak:

• Mohandas Gandhi (1948), az India feletti brit ellenőrzés elleni erőszakmentes tiltakozások vezetője.
• Malcolm X (1965), polgári jogi vezető
• Martin Luther King, Jr. (1968), az afroamerikai polgárjogi mozgalom egyik legfontosabb vezetője.

Az Egyesült Államok CIA (1960-1970)

1960 és 1965 között az Egyesült Államok Központi Hírszerző Ügynöksége (CIA) legalább nyolc alkalommal próbált merényletet elkövetni Fidel Castro kubai vezető ellen.^p. 71 Ez idő tájt a CIA terveket készített Patrice Lumumba, a Kongói Demokratikus Köztársaság egyetlen demokratikusan megválasztott vezetőjének meggyilkolására is. . ^{pp. 19–24}

1960 és 1970 között a CIA is bátorította - és egyes esetekben segítette - a következő személyek elleni merényleteket: . ^p. 256

• Rafael Trujillo, a Dominikai Köztársaság elnöke
• Ngo Dinh Diem, Dél-Vietnam elnöke
• Rene Schneider tábornok, a chilei hadsereg vezetője, aki nem engedte, hogy a hadsereg megbuktassa a demokratikusan megválasztott elnököt, Salvador Allendét.

Az 1970-es - 1980-as évek

1979-ben az iráni forradalom Iránt iszlám köztársasággá változtatta. Az Iráni Emberi Jogi Dokumentációs Központ nevű csoport szerint 1979 és az 1990-es évek között az iráni kormány vezetői 162 embert gyilkoltak meg, 19 különböző országban. A csoport szerint Irán azért állította le a merényleteket, mert egy német bíróság elfogatóparancsot adott ki az iráni katonai hírszerzés vezetője ellen.

Anvar Szadat egyiptomi elnököt 1981-ben egy felvonuláson meggyilkolták. Olyan emberek ölték meg, akik át akarták venni az ország irányítását, és iszlám köztársasággá akarták alakítani.

1983-ban meggyilkolták ifjabb Benigno Aquinót. Aquino Ferdinand Marcos, a Fülöp-szigeteket uraló diktátor ellen volt. A Fülöp-szigetek népe annyira feldúlt volt, hogy erőszakmentes népi forradalmat indított. Ez vezetett Marcos kormányának végéhez. Aquino özvegye, Corazon Aquino lett a Fülöp-szigetek elnöke.

Indiában 1984-ben meggyilkolták Indira Gandhi miniszterelnököt. Fia, Rajiv Gandhi lett a következő miniszterelnök. Őt 1991-ben gyilkolták meg. (Mohandas Gandhival nem voltak rokonok.)

Az 1990-es évektől napjainkig

1995-ben meggyilkolták Yitzhak Rabin izraeli miniszterelnököt. Az izraeliek és a palesztinok békemegállapodáson dolgoztak. Rabint egy ortodox zsidó ölte meg, aki nem értett egyet a békeszerződéssel. Sok történész szerint Rabin meggyilkolása az egyik fő oka a béketárgyalások meghiúsulásának.

Pakisztánban 2007-ben meggyilkolták Benazir Bhuttót. Bhutto volt az első nő, akit valaha muszlim ország élére választottak. Az Al-Kaida egyik vezetője azt állította, hogy az Al-Kaida merénylői ölték meg Bhuttót. Azt mondta, azért tették ezt, mert Bhutto megpróbált megszabadulni az erőszakos dzsihadista milíciacsoportoktól Pakisztánban. Azt mondta, hogy emiatt fontos volt az Egyesült Államok számára, ezért az Al-Kaida megölte őt.

John F. Kennedy amerikai elnök fényképe közvetlenül a meggyilkolása előtt


Hitler tárgyalóterme, miután néhány saját katonája megpróbálta megölni őt.


Emberek gyűlnek össze Gandhi temetésén


Indira Gandhi vérfoltos holmijai a meggyilkolásának napjáról (most egy múzeumban)

Statisztika

Egy kutatás nemzeti vezetők (országok vezetői, például elnökök vagy miniszterelnökök) meggyilkolását vizsgálta. A tanulmány kimutatta, hogy:

• 1895 óta 298 alkalommal próbáltak merénylők megölni nemzeti vezetőket. A világ vezetői közül 59-et öltek meg.
• 1950 óta 3 évből majdnem minden második évben meggyilkoltak egy nemzeti vezetőt.

Egy másik tanulmány az 1946 és 2013 közötti összes merényletet vizsgálta. Nemcsak a nemzeti vezetőket, hanem a kormányzat más tagjait (beleértve a helyi önkormányzatokat is) és a kormány ellenzőit is. Ez a tanulmány megállapította, hogy 1946 és 2013 között összesen 954 embert gyilkoltak meg 758 különböző támadásban.

Ez a tanulmány azt is megvizsgálta, hogy kiket lehetett a legnagyobb valószínűséggel meggyilkolni. A 954 meggyilkolt ember közül:

• 21%-uk parlamenti képviselő volt
• 18% ellenzéki vezető volt (olyan politikai pártok vagy csoportok vezetői, amelyek a kormány ellen emeltek szót vagy harcoltak).
• 17% volt nemzeti vezető
• 14%-uk kormányminiszter volt
• 10% diplomaták voltak
• 5% helyi politikusok, például kormányzók vagy polgármesterek voltak.