Középkor: Az európai korszak (476–1492) — áttekintés és definíció
Középkor (476–1492): átfogó áttekintés és pontos definíció — társadalmi, politikai és kulturális változások, a sötét középkor és az európai átalakulás lépései.
A középkor egy körülbelül ezeréves időszak volt az európai történelemben. A középkor Kr. u. 476 körül kezdődött, amikor a Nyugatrómai Birodalom megszűnt, és körülbelül addig tartott, amíg Kolumbusz Kristóf 1492-ben megérkezett az Újvilágba. A "középkor" azért kapta ezt a nevet, mert a császári Róma bukása és a kora újkori Európa kezdete közötti időszakot jelenti. Ezt az időszakot nevezik még középkornak, sötét középkornak (a Római Birodalom elveszett technológiája miatt) vagy a hit korának (a kereszténység és az iszlám felemelkedése miatt). Szűkebb értelemben használva a "sötét középkor" kifejezés csak a nagyon korai időszakra vonatkozik, Kr. u. 476-tól 800-ig (amikor Nagy Károly szent római császár lett). Mivel kevesen tudtak írni, a sötét középkorról kevesebbet tudunk, mint a korábbi időkről.
Képgaléria
10 Képek
Időkeret és elnevezések
A középkor hagyományos kezdőpontja a Kr. u. 476-os év, de történészek gyakran használják más mérföldköveket is: például Kr. u. 410 (Róma kifosztása), vagy a 6–7. századi népvándorlások periódusa. A korszak végét sokan 1492-hez kötik, de alternatív határpontként felmerül Kr. u. 1453 (a bizánci Konstantinápoly eleste) vagy a 16. század eleje (a reformáció és a humanizmus térnyerése). A "sötét középkor" elnevezés elavultabb és vitatott: ma a kutatók hangsúlyozzák, hogy a korszakban voltak fejlődések és újraéledések is, például a Nagy Károly alatt lezajlott karoling reneszánsz vagy a 11–13. századi kulturális és gazdasági növekedés.
Társadalom és gazdaság
A középkori társadalom alapvetően hierarchikus volt. A feudális rendszerben a föld birtoklása hatalmat jelentett: a királyok, urak és nemesek birtokolták a földeket, míg a jobbágyok a földműveléssel foglalkoztak. Ezzel párhuzamosan kialakult a manor vagy majorsági rendszer: a helyi központok (majorok) köré szerveződött gazdaság biztosította az élelmiszer-ellátást és a helyi igazgatást.
A 11–13. században városok és kereskedelem kezdtek újra felvirágozni. Megjelentek a kézműves céhek, a kereskedői hálózatok és a nagy távolságú kereskedelem (pl. Földközi-tenger, Balti-tengeri kereskedelem). A Hanza-szövetséghez hasonló kereskedelmi formák és a pénzgazdaság terjedése átalakította a gazdasági viszonyokat.
Politika és államalakulások
A Római Birodalom bukása után Európa politikai térképe fokozatosan átalakult. A nagy birodalmi struktúrák megszűnésével helyi hatalmak és királyságok jöttek létre. A középkor folyamán alakultak meg a mai értelemben vett európai országok, mint például Anglia, Skócia, Franciaország (a frankok utódaiból), Magyarország, Spanyolország, Portugália, Lengyelország, Litvánia, Dánia és Norvégia. A helyi uralkodók hatalma gyakran ingadozott, és a királyságok közötti konfliktusok (például a Százéves háború) nagy hatással voltak a politikai fejlődésre.
Katonai események és népvándorlások
A Római Birodalom bukása és a barbár törzsek inváziói feldúlták az európai városokat és azok lakóit. A korai középkor jellemzői közé tartozott a vándorló népek mozgása: gótok, vandálok, longobárdok, valamint a vikingek és a magyar (magyarság) betörései. Később a keleti irányból érkező mongol hullám is felforgatta az egyes térségeket. Ezek a vándorlások, háborúk és járványok súlyos társadalmi és gazdasági következményekkel jártak.
Kultúra, egyház és tudomány
A középkor vallásos korszak volt: a kereszténység (nyugat- és közép-Európában) és az iszlám (a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és a Mediterráneumban) erős befolyást gyakorolt a társadalomra, jogra és a művészetekre. A monasztikus mozgalmak (pl. bencések, ciszterci rendek) fontos szerepet játszottak az oktatásban, kéziratmásolásban és a mezőgazdasági technikák megőrzésében. A katolikus egyház politikai és kulturális központ is volt: a pápaság hatalma változó volt, és a keresztes hadjáratok idején különösen erős befolyást gyakorolt.
A 11–13. században virágzott az oktatás: megjelentek az első egyetemek (például Bologna, Párizs, Oxford), a skolasztika filozófiája (pl. tudományos és teológiai rendszerezés) pedig összekapcsolta a hitet és az észt. Az építészetben a román és később a gótika jelentős fejlődést hozott: magas katedrálisok, ablakok és művészi díszítések.
Járványok és válságok
A középkor során többször is pusztító járványok sújtották Európát; a legsúlyosabb a 14. századi fekete halál (fekete pestis) volt, amely 1347–1351 között milliók életét követelte és mély társadalmi-gazdasági változásokat indított el. A népességcsökkenés munkaerőhiányhoz vezetett, ami a jobbágyok helyzetének javulásához és a földbirtoklás átrendeződéséhez vezetett.
Technológia és gazdasági átalakulás
Bár a korai középkorban sok ókori technikai tudás elveszett vagy kevésbé volt elterjedt, a korszakban mégis számos fejlesztés történt: a nehézeke, a mechanikus malmok, a szélmalmok elterjedése, továbbá a mezőgazdasági eszközök és vetési módszerek javulása növelte a termelékenységet. A 15. század közepétől az olyan újítások, mint a könyvnyomtatás (Gutenberg találmánya) és a hajózás fejlődése gyorsan átalakították a kultúrát és a gazdaságot.
A korszak vége és utóélete
A középkor végét hagyományosan a felfedezések kora és a reneszánsz kezdetéhez kötik. 1492 gyakran szolgál mérföldkőként, mert Kolumbusz útja új világot tár fel, és ezzel megkezdődik a globalizált kereskedelem és a gyarmatosítás időszaka. Más szerzők a Kr. u. 1453-as esztendőt (Konstantinápoly eleste) vagy a 16. század vallási és intellektuális átalakulásait (pl. reformáció) tartják a középkor lezárásának.
Ma a történészek a középkort nem csupán "sötét" periódusként értékelik, hanem komplex korszakként, amelyben pusztító események és jelentős kulturális, gazdasági és politikai átalakulások egyaránt zajlottak. A középkori örökség számos területen — jog, nyelv, városszerkezet, egyházi intézmények és művészet — máig hatással van Európára.
Bizánc: Róma másik oldala
Eközben Kelet-Róma maradványaiból létrejött a Bizánci Birodalom, amelyet Konstantin római császár indított el Kr. u. 330-ban, és amelynek fővárosa szintén Konstantinápoly volt. A Bizánci Birodalom Kis-Ázsiát és Észak-Afrikát, valamint néha Dél-Spanyolországot és Dél-Itáliát is ellenőrizte, de területeit lassan felemésztették az olyan ellenségek, mint a törökök és a frankok.
Konstantinápoly egy félszigeten fekvő, fallal körülvett városként nehezen volt támadható. Az oszmán törökök végül 1453-ban elfoglalták Konstantinápolyt. A várost a mai nevén, Isztambulnak nevezték el. Konstantinápoly elestét néha a középkor végének is nevezik.
Az iszlám és aranykora
Az iszlámot a 7. század elején alapította az iszlám próféta, Mohamed. A muszlimok hisznek abban, hogy a Korán Isten végső kinyilatkoztatása az emberiségnek. Az iszlám gyorsan meghódította a Közel-Kelet és Észak-Afrika nagy részét, és elterjedt a régi világ fő kereskedelmi útvonalain, vonzónak találva a kereskedők és utazók körében.
Az iszlám vallás hamarosan kettévált; a szunnita muszlimok és a síiták között. A szunnita vallás a többség (a muszlimok nagyjából 85%-a tartozik ehhez a szektához), a legtöbb síita a mai Iránban és Irakban él. A szunnita-síita szakadást a keresztény egyházon belüli protestáns reformációhoz hasonlítják, amely jóval később, 1517-ben történt.
A muszlim hódítások hamarosan hivatalosan is keresztény területeket foglaltak el a mai Irak, Szíria, Egyiptom, Észak-Afrika és Spanyolország területén. A keresztények meg tudták tartani Franciaországot és más európai országokat. A muszlim Oszmán Birodalom végül meghódította Kelet-Európa egyes részeit. Számos muzulmán állam hatalmas területeket tartott birtokában; ezzel a középkor szuperhatalmaivá váltak.
A középkor nagy részében a muzulmánok a tudás aranykoraként emlékeznek meg róla. Az európai viszályok idején számos muszlim kalifa és szultán összegyűjtötte a nagy klasszikus birodalmak ősi szövegeit: például az andalúziai Cordoba kalifái a római szövegekkel vagy az anatóliai szeldzsuk szultánok a görög szövegekkel), és megpróbálták ezt a tudást újra integrálni a jelen korba. Ebben az időben egy perzsa muszlim segített az algebra fejlődésében. Az iszlám aranykora a 13. század közepén a mongol inváziókkal ért véget.
Az ázsiai kereskedelem és a bubópestis
A középkorban az országok közötti kereskedelem sokkal gyakoribbá vált. Ez leginkább a Selyemút néven ismert közel-keleti/ázsiai kereskedelmi útvonalon keresztül történt. Az arabok közvetítőként szolgáltak a nemzetközi kereskedelemben. A kereskedelem ebben az időben azon alapult, hogy mennyire volt értékes az áru. A nagyobb értékű és kisebb súlyú tárgyak utaztak a legtávolabbra (arany, selyem stb...), a nehezebb és kisebb értékű tárgyak pedig többnyire rövid távolságokat tettek meg. Az élelmiszer például többnyire csak néhány falun belül utazott.
A magas középkorban a gazdagság kezdett visszatérni, és a fogyasztók ismét luxuscikkeket kezdtek követelni. A selyem, a porcelán, a fűszerek, a füstölők, az arany és a drágakövek mind több ezer mérföldet tettek meg a sivatagokon, hegyeken és síkságokon keresztül. Az üveget viszont Európából Ázsiába importálták.
A kereskedelem a keresztes hadjáratok (1095-1291) alatt többször is nagymértékben megszakadt a muszlimok és keresztények közötti háborúk, a mongol inváziók, később pedig a fekete pestis miatt. Úgy tartják, hogy a mongolok hozták magukkal Ázsiából a pestist, és 1347-1351 között pusztított a világ népességében. A világ lakosságának csaknem egyharmadát ölte meg a pestis ebben az időszakban, bár Amerikát egyáltalán nem érintette a betegség.
Buddhizmus a középkorban
A buddhizmus nem teista vallás (más szóval a buddhisták nem hisznek istenben), amely filozófián alapul. Indiából indult, de mára már szinte teljesen eltűnt onnan. A muszlim hódítók Indiából kiűzték ezt a hitrendszert, többé-kevésbé arra kényszerítve a buddhizmust, hogy keletre meneküljön (ahol végül Kínában vert erős gyökereket).
A Mongol Birodalom és a kínai felfedezések
A középkorban a mongolok hozták létre a világ legnagyobb egybefüggő birodalmát, amely Ázsia, a Közel-Kelet és a távol-keleti Európa nagy részét uralta. A Mongol Birodalom olyan nagy és hatalmas volt, hogy ereje miatt később a római Pax Romanához hasonlóan Pax Mongolica néven emlegették (a pax latinul békét jelent). Mivel a Mongol Birodalmon belül nem volt háború; a nemzetközi kereskedelem és a diplomácia a Selyemút mentén jelentősen kibővült.
Dzsingisz kán mongol vezér olyan nagy birodalmat épített, hogy az a kán 1227-ben bekövetkezett halála körül összeomlott a saját mérete alatt (hasonlóan Nagy Sándoréhoz). Az egykori mongol birodalom négy részre szakadt, így a kínaiak ismét a Távol-Kelet domináns hatalmává váltak. Később a kínaiak a Jüan-dinasztia alatt ismét átvették az irányítást Észak-Kína felett.
1405 körül egy Zheng He nevű kínai admirális elindult felfedezni a világot. Az ő 300 "kincses hajóból" álló flottája a keleti világ nagy területeit fedezte fel, és sokszor nagyobb volt, mint bármi, amit az európaiak építettek. (Zheng He kincses hajója szélesebb volt, mint Kolumbusz "Santa Maria" hajója hosszú).
Késő középkor
A késő középkor a középkor utolsó két évszázada volt, körülbelül 1291-től (amikor a keresztes hadjáratok véget értek) 1492-ig (Kolumbusz útja az új világba). Ebben az időszakban a fegyver váltotta háború és az arisztokrácia és a feudalizmus kevésbé lett fontos. Az államok állandó hadseregeket alapítottak. Korábban csak akkor alakítottak hadsereget, ha háború volt. Az államok csak a törvényeiket, a pénzüket és az identitásukat tették az egész országban egyformává. [tisztázzuk] A technológia, a gazdaság és a tudomány fejlődött. Városokat alapítottak, és a meglévő városok nagyobbak és gazdagabbak lettek. Franciaország és Anglia megvívta a százéves háborút. A Moszkvai Nagyfejedelemség a kínaiakhoz hasonlóan visszanyerte függetlenségét a mongoloktól, és "Oroszország" néven Kelet-Európa legfontosabb államává vált.
A 15. században az oszmán törökök meghódították a Bizánci Birodalmat. Ez az esemény elvágta a Selyemutat, és az európaiaknak új kereskedelmi útvonalakat kellett találniuk. A muszlimokat viszont elűzték Spanyolországból. Ez az esemény indította el a felfedezések korát a reneszánsz idején.
A késő középkorban a frízek 1515-től 1523-ig fellázadtak a Habsburgok ellen. A legendás harcosok és hadvezérek, Donia és Jelckama vezették őket a csatába. Végül Leeuwardenben legyőzték és lefejezték őket.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a középkor?
V: A középkor egy körülbelül ezeréves időszak az európai történelemben, amely i. sz. 476 körül kezdődött és i. sz. 1492 körül ért véget. A kereszténység és az iszlám ez idő alatt növekvő népszerűsége miatt "a hit korának" is nevezik.
K: Hogyan tekintettek a korai középkorra a múlt tudósai?
V: A múltbéli tudósok tévesen úgy vélték, hogy ebben az időszakban nagyon kevés kultúra, jó irodalom, művészet vagy fejlődés volt, ezért "sötét középkornak" nevezték.
K: Mi történt Európában a Római Birodalom bukása után?
V: A Római Birodalom bukása után Európában tömeges népvándorlások, háborúk és járványok pusztítottak. Ennek következtében a rómaiak által szerzett sok új tudás elveszett.
K: Ki lett a rómaiak császára i. sz. 800-ban?
V: Nagy Károly lett a rómaiak császára i. sz. 800-ban. Ő előmozdította a rendet, az oktatást és a civilizációt, ami segített Európának, hogy lassan visszanyerje azt, amit elveszített.
K: Milyen következményei voltak annak, hogy ebben az időszakban éltünk?
V: Az emberek élete rövid és nehéz volt a háborúk és járványok miatt, amelyek milliókat öltek meg Európa- és Ázsia-szerte. Az erőszak is folyamatos volt 300 éven át, amíg a feudalizmus csökkentette az erőszak egy részét.
K: Milyen nemzetek alakultak a régi Nyugat-Római Birodalomban ebben az időszakban? V: A régi Nyugatrómai Birodalomban többek között Anglia, Skócia, Magyarország, Spanyolország, Portugália, Lengyelország, Litvánia, Dánia, Norvégia és Franciaország (amely a frank birodalomból alakult ki).
Kapcsolódó cikkek
Szerző
AlegsaOnline.com Középkor: Az európai korszak (476–1492) — áttekintés és definíció Leandro Alegsa
URL: https://hu.alegsaonline.com/art/64662
Források
- history.com : history.com/topics/middle-ages
- books.google.com : Middle Ages