A középkor egy körülbelül ezeréves időszak volt az európai történelemben. A középkor Kr. u. 476 körül kezdődött, amikor a Nyugatrómai Birodalom megszűnt, és körülbelül addig tartott, amíg Kolumbusz Kristóf 1492-ben megérkezett az Újvilágba. A "középkor" azért kapta ezt a nevet, mert a császári Róma bukása és a kora újkori Európa kezdete közötti időszakot jelenti. Ezt az időszakot nevezik még középkornak, sötét középkornak (a Római Birodalom elveszett technológiája miatt) vagy a hit korának (a kereszténység és az iszlám felemelkedése miatt). Szűkebb értelemben használva a "sötét középkor" kifejezés csak a nagyon korai időszakra vonatkozik, Kr. u. 476-tól 800-ig (amikor Nagy Károly szent római császár lett). Mivel kevesen tudtak írni, a sötét középkorról kevesebbet tudunk, mint a korábbi időkről.
Időkeret és elnevezések
A középkor hagyományos kezdőpontja a Kr. u. 476-os év, de történészek gyakran használják más mérföldköveket is: például Kr. u. 410 (Róma kifosztása), vagy a 6–7. századi népvándorlások periódusa. A korszak végét sokan 1492-hez kötik, de alternatív határpontként felmerül Kr. u. 1453 (a bizánci Konstantinápoly eleste) vagy a 16. század eleje (a reformáció és a humanizmus térnyerése). A "sötét középkor" elnevezés elavultabb és vitatott: ma a kutatók hangsúlyozzák, hogy a korszakban voltak fejlődések és újraéledések is, például a Nagy Károly alatt lezajlott karoling reneszánsz vagy a 11–13. századi kulturális és gazdasági növekedés.
Társadalom és gazdaság
A középkori társadalom alapvetően hierarchikus volt. A feudális rendszerben a föld birtoklása hatalmat jelentett: a királyok, urak és nemesek birtokolták a földeket, míg a jobbágyok a földműveléssel foglalkoztak. Ezzel párhuzamosan kialakult a manor vagy majorsági rendszer: a helyi központok (majorok) köré szerveződött gazdaság biztosította az élelmiszer-ellátást és a helyi igazgatást.
A 11–13. században városok és kereskedelem kezdtek újra felvirágozni. Megjelentek a kézműves céhek, a kereskedői hálózatok és a nagy távolságú kereskedelem (pl. Földközi-tenger, Balti-tengeri kereskedelem). A Hanza-szövetséghez hasonló kereskedelmi formák és a pénzgazdaság terjedése átalakította a gazdasági viszonyokat.
Politika és államalakulások
A Római Birodalom bukása után Európa politikai térképe fokozatosan átalakult. A nagy birodalmi struktúrák megszűnésével helyi hatalmak és királyságok jöttek létre. A középkor folyamán alakultak meg a mai értelemben vett európai országok, mint például Anglia, Skócia, Franciaország (a frankok utódaiból), Magyarország, Spanyolország, Portugália, Lengyelország, Litvánia, Dánia és Norvégia. A helyi uralkodók hatalma gyakran ingadozott, és a királyságok közötti konfliktusok (például a Százéves háború) nagy hatással voltak a politikai fejlődésre.
Katonai események és népvándorlások
A Római Birodalom bukása és a barbár törzsek inváziói feldúlták az európai városokat és azok lakóit. A korai középkor jellemzői közé tartozott a vándorló népek mozgása: gótok, vandálok, longobárdok, valamint a vikingek és a magyar (magyarság) betörései. Később a keleti irányból érkező mongol hullám is felforgatta az egyes térségeket. Ezek a vándorlások, háborúk és járványok súlyos társadalmi és gazdasági következményekkel jártak.
Kultúra, egyház és tudomány
A középkor vallásos korszak volt: a kereszténység (nyugat- és közép-Európában) és az iszlám (a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és a Mediterráneumban) erős befolyást gyakorolt a társadalomra, jogra és a művészetekre. A monasztikus mozgalmak (pl. bencések, ciszterci rendek) fontos szerepet játszottak az oktatásban, kéziratmásolásban és a mezőgazdasági technikák megőrzésében. A katolikus egyház politikai és kulturális központ is volt: a pápaság hatalma változó volt, és a keresztes hadjáratok idején különösen erős befolyást gyakorolt.
A 11–13. században virágzott az oktatás: megjelentek az első egyetemek (például Bologna, Párizs, Oxford), a skolasztika filozófiája (pl. tudományos és teológiai rendszerezés) pedig összekapcsolta a hitet és az észt. Az építészetben a román és később a gótika jelentős fejlődést hozott: magas katedrálisok, ablakok és művészi díszítések.
Járványok és válságok
A középkor során többször is pusztító járványok sújtották Európát; a legsúlyosabb a 14. századi fekete halál (fekete pestis) volt, amely 1347–1351 között milliók életét követelte és mély társadalmi-gazdasági változásokat indított el. A népességcsökkenés munkaerőhiányhoz vezetett, ami a jobbágyok helyzetének javulásához és a földbirtoklás átrendeződéséhez vezetett.
Technológia és gazdasági átalakulás
Bár a korai középkorban sok ókori technikai tudás elveszett vagy kevésbé volt elterjedt, a korszakban mégis számos fejlesztés történt: a nehézeke, a mechanikus malmok, a szélmalmok elterjedése, továbbá a mezőgazdasági eszközök és vetési módszerek javulása növelte a termelékenységet. A 15. század közepétől az olyan újítások, mint a könyvnyomtatás (Gutenberg találmánya) és a hajózás fejlődése gyorsan átalakították a kultúrát és a gazdaságot.
A korszak vége és utóélete
A középkor végét hagyományosan a felfedezések kora és a reneszánsz kezdetéhez kötik. 1492 gyakran szolgál mérföldkőként, mert Kolumbusz útja új világot tár fel, és ezzel megkezdődik a globalizált kereskedelem és a gyarmatosítás időszaka. Más szerzők a Kr. u. 1453-as esztendőt (Konstantinápoly eleste) vagy a 16. század vallási és intellektuális átalakulásait (pl. reformáció) tartják a középkor lezárásának.
Ma a történészek a középkort nem csupán "sötét" periódusként értékelik, hanem komplex korszakként, amelyben pusztító események és jelentős kulturális, gazdasági és politikai átalakulások egyaránt zajlottak. A középkori örökség számos területen — jog, nyelv, városszerkezet, egyházi intézmények és művészet — máig hatással van Európára.


