Mohandas Karamchand Gandhi (hindi: मोहनदास करमचन्द गांधी; gudzsarati: મોહનદાસ કરમચંદ ગાંધી; szindhi:محاتما گاندهي; 1869. október 2. - 1948. január 30.) a nacionalizmus vezetője volt a brit fennhatóság alatt álló Indiában. Általában Mahatma Gandhinak nevezik; a mahatma szanszkrit nyelven "nagy lélek" vagy "tiszteletreméltó" jelentésű tiszteletnév. Először 1914-ben nevezték így Dél-Afrikában. Indiában Bapunak is hívják (gudzsarati becézés az "apa", "papa" szóra). Teljes neve Mohandas Karam Chand Gandhi.
1948 óta Indiában nemzeti mártírként tartják számon. Rabindranath Tagore adta neki a "Mahatma" címet.
Gandhi az India függetlenségéért indított mozgalom egyik legfontosabb résztvevője volt. Erőszakmentes aktivista volt, aki erőszakmentes tiltakozással vezette a függetlenségi mozgalmat.
Korai élete és képzése
Gandhi 1869-ben született Porbandarban, a mai Gudzsarát területén. Családja középosztálybeli volt, apja helyi tisztségviselő. Fiatalon Londonba ment jogi tanulmányokra, ahol megismerkedett a nyugati gondolkodással és a különböző vallási-filozófiai irányzatokkal. Visszatérése után ügyvédi pályára lépett, de a szakmai sikerek elmaradtak, ezért 1893-ban Dél-Afrikába utazott, ahol indiai bevándorlók jogi képviseletét látta el.
Dél-afrikai évek és a szatyagraha létrejötte
Dél-Afrikában Gandhi személyes tapasztalatok és a helyi faji megkülönböztetés hatására kezdett politikai tevékenységbe. Itt fejlesztette ki a satyagraha elvét — az igazság és az erőszakmentes ellenállás módszerét. Voltaképpen a satyagraha a lelki erőre, az igazság keresésére és a békés ellenállásra épülő gyakorlat, amely később India függetlenségi mozgalmának központi eszközévé vált.
Vezető szerep az indiai függetlenségi mozgalomban
1920-as évektől Gandhi egyre fontosabb vezetővé vált az indiai Nemzeti Kongresszusban. Elutasította az erőszakot, és a brit uralom elleni tömeges, békés tiltakozásokat szervezett. E politikai tevékenységek mellett erőteljesen hirdette az önellátást (swadeshi), a helyi iparok támogatását (pl. kézi fonás, khadi ruhák) és a társadalmi tisztaságot, különösen az érinthetetlenség elleni fellépést.
Jelentősebb kampányok és cselekvések
- Nem- együttműködési mozgalom (1920–22): bojkottok, hivatalos intézmények elutasítása és békés tiltakozások szervezése.
- Sómenet (Salt March, 1930): Gandhi vezetésével több száz kilométeres gyalogmenet a sómonopólium elleni tiltakozásként, amely széles nemzetközi figyelmet váltott ki.
- Quit India (1942): a brit uralom azonnali végének követelése a második világháború alatt; a mozgalom kemény brit megtorlást váltott ki.
Módszerek és elvek
Gandhi módszere az erőszakmentes polgári engedetlenségre épült: törvények békés megszegése, bojkottok, sztrájkok, tömeges demonstrációk és személyes önmegtartóztatás (pl. böjtek). Fontos eleme volt a konstruktív munka — olyan közösségi programok, amelyek a társadalmi élet javítását célozták (iskolák, egészségügy, öntartó gazdálkodás).
Vallás, életmód és személyes példa
Gandhi életét erősen meghatározta a vallásos gyakorlat: hindu tradíciókat, keresztény és buddhista tanításokat, valamint a dzsainizmus aszketikus elemeit is ötvözte. Egyszerű életet élt, ruházata és táplálkozása szigorúan mérsékelt volt, és hitte, hogy maga a vezetői életmód is példát kell, hogy mutasson a társadalomnak.
Kritikák és viták
Noha széles körben tisztelt, Gandhi személye és nézetei nem voltak viták nélküliek. Korai dél-afrikai megnyilvánulásai miatt bírálták a faji kérdésekhez való viszony miatt; később egyesek elégtelennek tartották a nők és a szegények kérdésében hozott intézkedéseit. Emellett politikai kompromisszumai, különösen a vallási alapon történő megosztottság (India és Pakisztán szétválása) idején, sok vitát és kritikát váltottak ki.
Halála és öröksége
Gandhit 1948. január 30-án egy szélsőséges politikai nézeteket valló merénylő, Nathuram Godse ölte meg. Halála után személye világszerte a béke és az erőszakmentesség szimbólumává vált. Hatása megjelent a későbbi polgári jogi vezetők munkájában — például Martin Luther King Jr. és Nelson Mandela is hivatkozott rá inspirációként. Gandhi öröksége ma is élénk vita tárgya: egyszerre tekintik nemzeti hősnek, a béke harcosának és komplex, ellentmondásos történelmi személyiségnek.
Gandhi élete és tanításai ma is inspirálnak politikai és társadalmi mozgalmakat szerte a világon, különösen az erőszakmentes ellenállás és a helyi önellátás elvei terén.