Indira Gandhi (1917. november 19. – 1984. október 31.) indiai politikus volt. 1966 és 1977 között, majd újra 1980 és 1984 között India miniszterelnöke volt. Ő volt Jawaharlal Nehru lánya, aki szintén India első miniszterelnöke volt; fia, Rajiv Gandhi később szintén betöltötte ezt a tisztséget. Feleségül ment Feroze Gandhihoz, aki nem állt rokonságban a polgárjogi vezetővel, Mahatma Gandhival. Indira Gandhi-t 1984-ben, 66 éves korában meggyilkolták.

Korai élet és tanulmányok

Indira Priyadarshini Nehru Allahabadban született, Nehru és felesége, Kamala Nehru gyermekeként. Korai éveit részben az otthonnevelés és részben külföldi tanulmányok jellemezték: tanult Santiniketanben, majd rövidebb ideig az Oxfordi Egyetemen, ahol tanulmányait azonban nem fejezte be hagyományos diplomával. Fiatal korától aktívan részt vett a politikai életben, és az 1930-as, 40-es években a függetlenségi mozgalom eseményeiben is szerepet vállalt.

Politikai pálya és első miniszterelnökség (1966–1977)

Indira Gandhi 1938-ban csatlakozott az Indiai Nemzeti Kongresszus Párthoz. Lal Bahadur Shastri 1966-ban bekövetkezett halála után Indira Gandhi lett a miniszterelnök, amíg India megtartotta a következő választásokat. Ezt a választást 1967-ben megnyerte, és ő lett az egyik első nő, akit megválasztottak egy demokrácia élére. Ezzel Indira Gandhi lett India első női miniszterelnöke.

Első miniszterelnöksége idején kormányzása tágabb közösség- és gazdaságpolitikai programokat indított. Támogatta az úgynevezett "Green Revolution" mezőgazdasági modernizációt, amely hozzájárult a gabonatermelés növekedéséhez, és 1969-ben jelentős gazdasági lépéseket tett, köztük a bankok részleges nemzeti irányba történő átalakítását. 1971-ben megkapta India legmagasabb polgári kitüntetését, a Bharat Ratnát.

Főbb intézkedések és viták

  • Gazdasági reformok: bankok nemzeti ellenőrzése, föld- és mezőgazdasági támogatások előmozdítása.
  • Szociális politikák: szegénységcsökkentő programok és állami beavatkozás a gazdaság egyes területein.
  • Politikai központosítás: erőteljes vezetői stílus, felhatalmazás a párt és az állam irányításában.

Az „Emergency” és következményei

1975-ben politikai és jogi válság után Indira Gandhi kormánya országos rendkívüli állapotot („Emergency”) hirdetett, amely formálisan a belbiztonsági helyzetre hivatkozott. Az időszakban korlátozták a sajtószabadságot, bizonyos polgári jogokat felfüggesztettek, és sok ellenzéki vezetőt bebörtönöztek. Az 1977-es általános választáson a kormányzó párt vereséget szenvedett, és Indira Gandhi átmenetileg elveszítette hatalmát.

Visszatérés és második miniszterelnökség (1980–1984)

1980-ban Indira Gandhi és pártja visszatért a kormányzásba, és ő újra miniszterelnök lett. Második ciklusa során próbált konszolidálni és stabilizálni az országot, de kormányzata során további belpolitikai feszültségek alakultak ki, különösen Punjab tartományban, ahol fegyveres konfliktusok és vallási radikalizálódás súlyos problémát jelentett.

Operation Blue Star és gyilkosság

1984 nyarán Indiában súlyos belső konfliktus bontakozott ki Amritsar és a Golden Temple környékén. Indira Gandhi kormánya katonai akciót rendelt el a fegyveres csoportok ellen (Operation Blue Star), ami komoly sérüléseket és a templom részleges megrongálódását eredményezte. Ennek következményeként 1984. október 31-én két őrzője, szik börtönőrei közül Satwant Singh és Beant Singh meggyilkolta Indira Gandhit. Halála után a hatalmat fia, Rajiv Gandhi vette át.

Örökség

Indira Gandhi öröksége összetett: egyesek a modernizációt, a mezőgazdaság megerősödését és a függetlenség utáni politikai intézményrendszer konszolidálását emelik ki, míg mások a politikai központosítást, a demokratikus normák megsértését az Emergency idején, illetve egyes döntéseinek következményeit bírálják. Mindazonáltal ő maradt a 20. századi India egyik legfontosabb és legtárgyaltabb politikai személyisége.

További fontos személyes adatok: két fia volt, Rajiv Gandhi és Sanjay Gandhi (aki fiatalon, 1980-ban hunyt el). Férje, Feroze Gandhihoz, aki 1960-ban hunyt el.