Krónikák (Első és Második) — az Ószövetség történelmi könyvei
Krónikák (Első és Második) — az Ószövetség történelmi könyvei: Izrael történetének áttekintése, tanulságok a babiloni száműzetésből visszatérők számára, hit, vezetés és erkölcsi útmutatás.
Az Első és a Második Krónika az Ószövetség történelmi könyvei. A Királyok könyveitől eltérően mesélik el Izrael történetét. A "krónikás" bibliai könyvek (mint Sámuel és a Királyok) és más források felhasználásával bátorítja a babiloni száműzetésből visszatért zsidókat. Visszatekint Izrael történelmére, hogy megmagyarázza, miért volt minden bajuk, és hogyan élhetnek helyesen, hogy a jövőben jobbá váljanak.
Eredetileg az első és a második krónika egy könyv volt. Később két különböző könyvre osztották szét őket.
Szerző és keletkezés
A hagyomány gyakran Krónikás-ként, illetve zsidó hagyományban némely forrás szerint Ezra-ként azonosítja a szerzőt vagy szerkesztőt, de a modern kutatás inkább egy ismeretlen, egységes szemléletű szerkesztőt (a "krónikást") tételez fel. A könyvek valószínűleg a perzsa korszak késői szakaszában, i. e. 5–4. század körül keletkeztek, amikor a babiloni fogságból visszatért közösség újraépítette vallási életét és intézményeit.
Felépítés és tartalom
- Genealógiák: Az 1. Krónika elején hosszú nemzetséglisták (1–9. fejezetek) találhatók, amelyek a nép folytonosságát és a leviták, papok jogfolytonosságát hangsúlyozzák.
- Dávid uralma: Az 1. Krónika központi része Dávid király történetét dolgozza fel (10–29. fejezetek), különös tekintettel a templom előkészületeire és a papi-levita rend szerepére.
- Solomon és Juda királyai: A 2. Krónika (valamint 1 Krónika vége) a salomoni templom megépítésétől kezdve a jeruzsálemi templommal és az imádattal kapcsolatos eseményeken át vezeti végig a dávidi vonal utódait egészen a babiloni fogságig (2 Krónika 1–36).
Főbb témák és teológiai hangsúlyok
A Krónikák szerzője szelektív történetírást folytat: a hangsúly a Júdára, a Dávid-házra, a templomra és az istentiszteletre helyeződik. Néhány jellemző vonás:
- A Dávidi szövetség és a templomközpontúság: A királyság és a templomi liturgia összekapcsolása, a király szerepe mint a vallási rend támogatója.
- Levita és papi rend kiemelése: Különös figyelem a leviták és papok rendjére, szolgálatára és szerepére a közösség megújulásában.
- Moralizáló történelemfelfogás: A bukások és a száműzetés oka elsősorban az istentelen kultusz és a szövetség megszegése; a megtérés és a szövetség hűsége hozhat helyreállítást.
- Selektív említés: A krónikás gyakran kihagyja a próféták vitáit, a politikai részleteket vagy a bűnös cselekedeteket, amelyek a Királyok könyvében megjelennek, ha azok nem szolgálják a templomi és liturgikus üzenetet.
Kapcsolat más bibliai könyvekkel
A Krónikák nagy részben átvesz anyagot az olyan korábbi történeti könyvekből, mint Sámuel és a Királyok, valamint különböző hivatalos jegyzőkönyvekből (uralkodói feljegyzések, templomi krónikák). Ugyanakkor saját szerkesztési elv szerint újraértelmezi ezeket az eseményeket, hogy a visszatért közösség számára bátorítást és iránymutatást adjon.
Canon és könyvválasztás, a kettéválás magyarázata
Az eredeti héber kéziratokban a Krónikák egyetlen kötetként szerepeltek (Divrei ha‑Yamim – „a napok eseményei” vagy „az események feljegyzései”). A görög Septuaginta fordításban már két könyvre osztották, és a későbbi keresztény kánonban is megőrizték ezt a felosztást, így ma az Első és Második Krónika elnevezések is elterjedtek.
Jelentőség és használat
A Krónikák fontos forrást jelentenek a Dávid‑Salamon kori intézmények, a vallási gyakorlat és a templomi rend rekonstruálásához. A poszt‑exil közösség számára útmutatót adtak a vallási élet újjászervezéséhez, és a zsidó vallási identitás megőrzésében is nagy szerepük volt. Liturgikus és oktatási célokra ma is sok felekezetben felhasználják őket.
Összefoglalva: a Krónikák nem egyszerűen történelmi krónikák, hanem célzott, teológiailag motivált emlékezés egy nép múltjára, amely azt szeretné hangsúlyozni, hogy a vallási hűség és a templomi rend helyreállítása hozhat hosszú távú megmaradást és áldást.
Cím
A héber cím (dibre hayyamim) azt jelenti: "ami a napokban (vagy években) történt". A Septuaginta fordítói (akik az Ószövetséget görögre fordították) a könyvet "a kihagyott dolgoknak" nevezték. Ez azt mutatta, hogy Sámuel és a Királyok kiegészítéseként gondoltak rá. Jeromos (Kr. u. 347-420), aki a latin Vulgatát fordította, azt mondta, hogy jobb cím lenne "az egész szent történelem krónikája". Luther ezt a gondolatot használta német változatában, és mások is követték őt. A Krónikákat először a Septuaginta fordítói osztották két könyvre.
Szerző
A régi zsidó hagyomány szerint Ezsdrás írta a Krónikákat, Ezsdrás és Nehémiás könyveit. Az emberek azonban még mindig nem biztosak benne. Sokan azt mondják, hogy a Krónikák a Kr. e. 5. század későbbi felében íródtak.
Kérdések és válaszok
K: Mi az első és a második krónika?
V: Ezek az Ószövetség történelmi könyvei, amelyek a Királyok könyveitől eltérően mesélik el Izrael történetét.
K: Mi a célja a Krónikáknak?
V: A "krónikás" a babiloni száműzetésből visszatért zsidókat bátorítja azzal, hogy Izrael történelmét visszatekintve elmagyarázza, miért volt minden bajuk, és hogyan élhetnek helyesen, hogy a jövőben jobbá váljanak.
K: Milyen forrásokat használtak fel a Krónikák megírásához?
V: Az író olyan bibliai könyveket használt fel, mint Sámuel és a Királyok, valamint más forrásokat.
K: Miben különbözik a Krónikák a Királyok könyveitől?
V: Az egyik fő különbség az, hogy a 2Sámuel könyvtől eltérően a Krónikákban Dávidot jónak mutatják be.
K: Az első és a második krónika eredetileg egy könyv volt?
V: Igen, eredetileg egy könyv voltak.
K: Mikor osztották szét az Első és a Második Krónikákat két különböző könyvre?
V: Nem világos, hogy pontosan mikor osztották szét a Krónikákat, de valamikor az eredeti megírásuk után történt.
K: Mi a Krónikák általános üzenete?
V: Az üzenet az, hogy a zsidó nép tanulhat a múlt hibáiból, és igazságosan élhet, hogy a jövőben jobbá váljon.
Keres