Palesztinok – történet, diaszpóra, demográfia és nemzeti identitás

Palesztinok – történet, diaszpóra, demográfia és nemzeti identitás: átfogó, hiteles összefoglaló a palesztin nép történetéről, diaszpórájáról és kulturális identitásáról.

Népiség és elnevezés

A palesztin nép vagy egyszerűen palesztinok a Ciszjordániában és a Gázai övezetben élő arab népcsoport, amelyet hagyományosan Palesztinának vagy palesztin területeknek is neveznek. A „palesztin” kifejezés a térség etnikai és politikai identitására is utal: egyszerre jelöli a származást, a kulturális-közösségi kötődést és a nemzeti önazonosságot.

A ma „palesztinoknak” nevezett emberek döntő többsége arab anyanyelvű, de történetileg a „palesztin” elnevezést korábban a Palesztinában élő zsidó emberek megnevezésére is használták. A szó és a hozzá kapcsolódó identitás fogalmi tartalma az idők során alakult, különösen a 20. század első felében.

Népesség, eloszlás és diaszpóra

A teljes palesztin népesség — a világon élő leszármazottakat is beleértve — becslések szerint körülbelül 10 millió fő körül van. Ennek nagy része a történelmi Palesztina területén, illetve a környező országokban él. A térségre vonatkozó statisztikák és a pontos eloszlás idővel változnak, de a főbb jellemzők a következők:

• A palesztinok jelentős része továbbra is a történelemileg érintett területen él: Izraelben, a Ciszjordániában (ideértve Kelet-Jeruzsálemet) és a Gázai övezetben.
• A diaszpóra alkotja a palesztin népesség jelentős részét; sokan menekültként vagy kétséges státuszú személyekként élnek más országokban.
• A diaszpóra eloszlására korábbi becslések szerint jellemző: több mint két és fél millió palesztin él a szomszédos Jordániában, egymillióan Szíriában és Libanonban, negyedmillióan Szaúd-Arábiában, és Chile félmillió paleztin gyökerekkel rendelkező lakosa alkotja a legnagyobb koncentrációt az arab világon kívül.

Fontos megkülönböztetni a státuszokat: sok palesztin rendelkezik valamilyen állampolgársággal (például Jordániában sok palesztin állampolgár), mások azonban menekültként vagy állampolgárság nélküli személyként élnek. Az ENSZ Menekültügyi Ügynökségének és az UNRWA-nak (az ENSZ palesztin menekültekkel foglalkozó ügynöksége) vezetett nyilvántartások jelentős számú regisztrált palesztin menekültről számolnak be, ami további jogi és humanitárius kérdéseket vet fel.

Vallás és nyelv

Vallási hovatartozás szerint a legtöbb palesztin muszlim, elsősorban az iszlám szunnita ágához tartozik. Emellett jelentős a palesztin keresztény kisebbség, amely történelmileg különböző felekezeteket (ortodox, katolikus, protestáns stb.) foglal magában. Léteznek kisebb vallási közösségek is.

Az általánosan használt „palesztinai arab” etnonimából is kitűnik, hogy a palesztinok hagyományos anyanyelve a palesztin arab dialektus. Azok közül, akik Izrael állampolgárai (gyakran „arab izraeliek” néven említik őket), sokan kétnyelvűek a modern héber nyelvben is. A diaszpórában élők körében a befogadó ország nyelveihez való alkalmazkodás is gyakori.

Történelmi háttér és nemzeti identitás

A „palesztin” mint a nemzeti önazonosság kifejezője a 19–20. század fordulóján kezdett tudatosan megjelenni a helyi arab lakosság körében. A modern palesztin nemzeti öntudat erősödéséhez hozzájárultak az első világháborút követő politikai átrendeződések, a brit mandátum időszaka, valamint a zsidó és arab nemzeti törekvések közötti konfliktusok.

A „palesztin” szónak mint a palesztin nép nacionalista koncepciójára utaló legszélesebb körű használata a helyi arab lakosság körében az első világháború kitörése előtt kezdődött. Az első fontos nemzeti kiáltványok egyike a szíriai–palesztin kongresszus által 1921. szeptember 21-én kiadott dokumentum volt. Az 1948-as háború és a vele járó elűzetés (a palesztinok által általában „Nakba” néven említett eseménysor) mérföldkövet jelentett a palesztin nemzeti tudat alakulásában, és még inkább így volt ez az 1967-es háború és az azt követő megszállás után.

Az 1960-as években megalakult Palesztin Felszabadítási Szervezet (PLO) vált a palesztin nép nemzetközi szintű képviseleti fórumává. Az 1990-es években az oslói megállapodások eredményeként létrejött a Palesztin Nemzeti Hatóság (PA), amely átmeneti közigazgatási szervezetként a ciszjordániai és gázai palesztin közigazgatás bizonyos részét hivatott irányítani. A palesztin belpolitika azonban jellemzően megosztott: a legfontosabb politikai erők közé tartozik a Fatah és a Hamasz, és 2007 óta kettészakadt a politikai/közigazgatási kontroll a Ciszjordánia és a Gázai övezet között.

Genetika, kulturális örökség

A modern genetikai kutatások rámutatnak arra, hogy a mai palesztinok a térség ősi, levantei lakosságának közvetlen leszármazottai, és genetikai összefüggést mutatnak a régi helyi népességekkel és a környező regionális csoportokkal, például a beduinokkal. Ezek az eredmények alátámasztják azt a történeti folytonosságot, amely a területen élő közösségek több ezer éves jelenlétét jelzi. Ugyanakkor a régió történelmi bevándorlási és hódítási hullámai (pl. arab-muszlim hódítás, keresztes hadjáratok, oszmán korszak) genetikai és kulturális hatásokat is hagytak maguk után.

A kulturális örökségben jelentős szerepet játszik az arab nyelv és az iszlám kulturális hatása, miközben a palesztinok megőriztek helyi hagyományokat, népi építészetet, konyhát, zenét és irodalmat is (például költészet és próza formájában, amely sokszor a nemzeti identitás és a küzdelem témáit dolgozza fel).

Jogállás, állampolgárság és menekültek

A palesztinok jogállása rendkívül változó: egyesek rendelkeznek állampolgársággal (pl. sok palesztin Jordániában), mások státusza menekült, letelepedett, illetve bizonytalan vagy státusz nélküli. Sok palesztin számára a menekült státusz és a „visszatérés joga” kulcsfontosságú politikai és jogi kérdés, amely a közel-keleti béketárgyalások egyik központi eleme maradt.

Az UNRWA által regisztrált palesztin menekültek száma és a hazatelepülés kérdése politikailag nagyon érzékeny; az egyéni és közösségi jogok, valamint az állampolgársági jogok eltérő kezelése a fogadó országokban (Jordánia, Libanon, Szíria, más arab országok és a diaszpóra államai) hosszú távú társadalmi és gazdasági következményekkel jár.

Kiemelkedő személyiségek

Néhány jól ismert palesztin a következők:

• Jasszer Arafat, a PLO vezetője
• MahmúdAbbász, a Fatah vezetője
• Edward Said, filozófus és irodalomteoretikus

Emellett a palesztin irodalom, költészet és művészet számos más jelentős alakot is adott a régiónak és a világnak (például Mahmúd Darvíš költő, Ghassan Kanafani író és mások), akik műveikkel hozzájárultak a palesztin identitás és tapasztalat megfogalmazásához.

Záró gondolatok

A palesztin nép története és jelen helyzete összetett, amelyet történelmi események, geopolitikai változások és emberi sorsok sokasága formált. A politikai viták és a területi kérdések mellett fontos figyelembe venni a palesztinok kulturális örökségét, nyelvét, vallási sokszínűségét és a diaszpórában élők helyzetét is, amelyek mind alapvető összetevői ennek a több millió embert érintő nemzeti közösségnek.

Kérdések és válaszok

K: Ki a palesztin nép?

K: Mekkora a palesztinok becsült összlakossága?

K: Hol él ma a legtöbb palesztin?

K: Milyen nyelvet beszélnek a palesztinok?

K: Milyen vallást követ a legtöbb palesztin?

Keresés betűvel