Királyok könyvei

Title

Az 1. és 2. Királyok, akárcsak az 1. és 2. Sámuel, valamint a Krónikák 1. és 2. könyve valójában egy könyv. Egyszerűen "Királyok" volt a címe. A Septuaginta (az Ószövetség görög fordítása) fordítói azonban két könyvre osztották, ezért a latin fordítás és sok más változat 1 és 2 Királyok néven írta.

Az 1. és 2. Királyok közötti felosztás az északi királyságban Aháb (22:37) és a déli királyságban Josafát (22:50) halála után történt.

Szerző és források

Nem tudni biztosan, hogy ki az 1,2 Királyok szerzője (írója). A zsidó hagyomány szerint Jeremiás írta az 1,2 Királyok könyvét, de az emberek ma általában nem így gondolják. Bárki is volt a szerző, ismerte a Deuteronómium könyvét, mint Izrael sok prófétája. Sok forrást is felhasznált, mint például "Salamon évkönyvei" (11:41, NIV), "Izrael királyainak évkönyve" (14:19 NIV), és "Júda királyainak évkönyve" (14:29 NIV)"". Valószínűleg más forrásokat is használtak, például a Krónikákon belül).

Kronológia

Az 1,2 Királyok sok kronológiai információt ad. Az egyes királyok uralkodási idejének hossza szerepel, és gyakran más információkat is megadnak, például az uralkodó életkorát a királlyá válásakor.

A bibliai adatokat az asszíriai kronológiai feljegyzésekből származó adatokkal összevetve valószínűsíthető, hogy az i. e. 853-as év Ahab halálának éve, és a 841-es év Jehu uralkodásának kezdete. Így tudható, hogy a királyság felosztása i. e. 930-ban történt, és hogy Szamariát 722-721-ben győzték le az asszírok, Jeruzsálem pedig 586-ban esett el a babilóniaiak kezére.

Az Izrael és Júda uralkodása közötti kapcsolatra vonatkozó információknak van néhány problémájuk, amelyeken sokáig csodálkoztak. Az utóbbi időben azonban e problémák többségét sikerült megoldani olyan dolgok felismerésével, mint az egymást átfedő uralkodási időszakok lehetőségei, az apjukkal együtt uralkodó fiúk, az évnek abban az időpontjában mutatkozó különbségek, amikor egy király uralkodása hivatalosan megkezdődött, valamint a király első évének eltérő megítélése.

Témák

Királyok és szövetségek

Az 1,2 Királyok nem mondja ki pontosan a célját vagy témáját, de a legvalószínűbb, hogy a szerző folytatásként, Sámuel könyvei után következő könyvként akarta megírni anyagát: a királyokról szóló történetet a szövetség szerint.

Az író nem Izrael királyainak társadalmi, politikai vagy gazdasági történetét próbálta bemutatni, mint a legtöbb mai történeti mű. Omriról, aki nagyon erős király és fontos politikai személyiség volt, mindössze hat versben ír (16:23-28), és egyszerűen azt mondja, hogy "gonoszul cselekedett az Úr szemében" (16:25, NIV). Második Jeroboámról is, aki Észak-Izrael királya volt, amikor az a legerősebb volt, nagyon röviden írnak (2Királyok 14:23-29).

Jósiás, Júda királyának első éveiről sem ír semmit, de hosszasan leírja, hogyan kezdik újra megtartani a szövetséget a király 18. évében (2Királyok 22:3-23:28). Semmit sem mond arról, hogy Jósiás miért harcolt Neco egyiptomi fáraóval Megiddónál.

A Királyok könyvei azokról a királyokról írnak a legtöbbet, akik vagy jól megtartották a szövetséget, vagy nagyon rosszul megszegték azt, vagy fontos találkozásuk volt Isten valamelyik prófétájával. Ahab, Omri fia és Manassé úgy szegte meg a szövetséget, hogy az veszélyes volt Izraelre nézve, ezért mindkettőjükről sokat ír a szerző; Ezékiásról (2Királyok 18:1-20:21) és Jósiásról (2Királyok 22:1-23:29) azért írnak sokat, mert megpróbálták emlékeztetni a népet a szövetségi ígéretekre. Ők az egyetlen két király, akikkel az író igazán elégedett az Úr iránti hűségük miatt.

Az 1. és 2. Királyok könyvének másik fontos része, hogy az író bemutatja a prófécia és a prófécia beteljesedése (valóra válása) közötti kapcsolatot a történelemben. Legalább 11 próféciáról ír, hogy valóra vált. Az író azt is bemutatja, hogy a próféták milyen fontosak voltak, mint Isten küldöttei, akik azt mondták Izrael királyainak és népének, hogy térjenek vissza Istenhez. Általában senki sem hallgatott a figyelmeztetéseikre (pl. Ahija, Sémájá, Mikeás, Jónás, Ézsaiás, Huldá), de az író nagyon sokat ír Illésről és Elizeusról.