Római császárok – teljes lista és kronológia

1. Augustus (uralk. i. e. 27 – i. u. 14) — Róma első császára, Octavianus néven ismert, a Principátus alapítója; politikai és közigazgatási reformokkal stabilizálta a köztársaság utáni rendet.
2. Tiberius (uralk. 14–37), Augustus örökbefogadott fia és utódja. Korlátozott külpolitikai sikerek mellett belső feszültségek jellemezték uralmát.
3. Caligula (uralk. 37–41), Tiberius unokaöccse; rövid, viszont botrányos uralkodása után testőrei meggyilkolták.
4. Claudius (uralk. 41–54), Caligula nagybátyja. Jelentős közigazgatási reformokat hajtott végre; meghódította és a birodalom részévé tette Britanniát.
5. Néró (uralk. 54–68), Claudius unokaöccse. Uralkodását politikai zavarok és tüntetések kísérték; Róma nagy tűzvészével kapcsolatban keresztényeket is vádoltak. Néró a Krisztus utáni 68‑as évben öngyilkosságba menekült a hatalomvesztés elől.

A Nero halála utáni 68–69-es időszak (az ún. „négy császár éve”) polgárháborús jellegű hatalmi harcokat hozott; egymást követték a rövid ideig tartó uralmak.

6. Galba (uralk. 68–69), katonai parancsnok, aki rövid ideig foglalta el a trónt.
7. Otho (uralk. 69), Néró korábbi támogatója; néhány hónap múlva vereséget szenvedett és öngyilkosságot követett el.
8. Vitellius (uralk. 69), hadvezér, rövid ideig hatalmon volt; kormányzata alatt megpróbálta rendezi a belső helyzetet, de végül legyőzték. Vitellius kitiltotta az asztrológusokat Rómából.

9. Vespasianus (uralk. 69–79), hadvezér, aki lezárta az 69‑es polgárháborút és helyreállította a rendet; megkezdte a Colosseum építését.
10. Titus (uralk. 79–81), Vespasianus fia. Befejezte a Colosseum megnyitását, uralma alatt Pompeji és Herculaneum kitörése, valamint más katasztrófák is történtek.
11. Domitianus (uralk. 81–96), Titus öccse. Erős kézzel kormányzott; katonai és építési programokat folytatott, politikai ellenfeleit gyakran eltávolította, végül meggyilkolták.

Ez az időszak a II. század első felétől a második feléig a belső stabilitás és a gazdasági virágzás ideje volt.

12. Nerva (uralk. 96–98) — a Domitianus elleni merénylet után emelték trónra; rövid uralkodása alatt konszolidálta a politikai helyzetet és kijelölte utódját.
13. Traianus (uralk. 98–117) — alatt érte el a Birodalom legnagyobb kiterjedését; számos hadi és közigazgatási sikert ért el.
14. Hadrianus (uralk. 117–138) — Hadrianus építette a Hadrianus-falat Britanniában, hogy megakadályozza, hogy a piktek betörjenek a római Britanniába. Hadrianus 138‑ban halt meg. 138 után továbbra is számos jelentős császár követte egymást a következő évszázadokban.
15. Antoninus Pius (uralk. 138–161)
16. Lucius Verus (co‑uralkodó 161–169)
17. Marcus Aurelius (uralk. 161–180) — filozófus‑császár; uralma végén fia, Commodus társuralkodóként lépett fel.
18. Commodus (uralk. 177/180–192) — Marcus Aurelius fia; uralma a politikai instabilitás felé fordult, meggyilkolása után újabb zavarok következtek.

19. Pertinax (uralk. 193) — rövid uralkodó a 2. század végi válság után.
20. Didius Julianus (uralk. 193)
21. Severus (Septimius Severus, uralk. 193–211)
22. Caracalla (uralk. 198–217; egyeduralkodó 211–217)
23. Geta (co‑uralkodó 209–211)
24. Macrinus
25. Diadumeniai
26. Elagabalus (uralk. 218–222)
27. Severus Alexander (uralk. 222–235)
28. (A Severus-dinasztia és az azt követő politikai zavarok a 3. század elején jelentős hatással voltak a birodalom stabilitására.)

A 3. században a Birodalmat belső anarchia, gyors császárváltások, hadseregek által támogatott usurpciók és külső nyomás (germán és keleti támadások) sújtották. Sok császár rövid ideig uralkodott, és a tartományok gyakran önállósodtak.

28. I. Maximinus Thrax (uralk. 235–238)
29. Gordianus I. (uralk. 238)
30. Gordianus II (uralk. 238)
31. Pupienus
32. Balbinus
33. Gordianus III
34. I. Fülöp (Philip the Arab)
35. Traianus Decius
36. Hostilian
37. Trebonianus Gallus
38. Aemilianus
39. Valerian
40. Gallienus
41. Claudius II Gothicus
42. Quintillus
43. Aurelian (uralk. 270–275) — jelentős sikereivel rövid időre visszaszerezte a birodalom egységét.
44. Marcus Claudius Tacitus
45. Florian
46. Probus
47. Carus
48. Numerianus
49. Carinus

Diocletianus (uralk. 284–305) reformjai radikálisan átalakították a birodalom kormányzását: létrehozta a tetrarchiát (négyrészes uralmi rendszert) és centralizáltabb adminisztrációt vezetett be.

50. Diocletianus (uralk. 284–305) — Kr. u. 284-ben létrehozta a tetrarchiát; később visszavonult.
51. Maximian (co‑augustus)
52. Galerius
53. Constantius Chlorus
54. Valerius Severus
55. Konstantin (Konstantin I., uralk. 306–337) — 306‑ban kezdte meg politikai felemelkedését; 324 körül egyeduralkodóvá vált, 330‑ban alapította új fővárosát Bizáncot, később Konstantinápolyt, és jelentős mértékben támogatta a kereszténységet.
56. Maxentius
57. Licinius
58. Maximinus II
59. II. Konstantin (Konstantin fiaként több Konstantin is követte a trónon, nehezen megadható rövid megjegyzés nélkül a kontextusukról)
60. Constantius II (Konstantin fia, uralk. 337–361)
61. I. Konstanziánusz (Konstantin fia)
62. Vetranio
63. Julian (Julianus a Pogány, uralk. 361–363)
64. Jovian (uralk. 363–364)

65. I. Valentinianus (uralk. 364–375)
66. Valens (uralk. 364–378)
67. II. Valentinianus
68. Magnus Maximus

70. I. Theodosius (Theodosius I., uralk. 379–395) — 395‑ben halála után a Birodalom hivatalosan kettévált: a nyugati és a keleti rész külön császárok alatt működött. Theodosius támogatta a kereszténységet és részt vett az egységes egyházi politika kialakításában.