Dengue-láz

Jelek és tünetek

A legtöbb embernek, aki elkapja a dengue-vírust (80%), nincsenek tünetei, vagy csak enyhe tünetei vannak (például alapláz). A fertőzöttek körülbelül 5%-a (azaz 100 emberből 5) sokkal súlyosabban megbetegszik. Ezeknek az embereknek egy kis része olyan tüneteket produkál, amelyek megölhetik őket.

Miután egy személy szúnyogtól elkapja a dengue-vírust, 3 és 14 nap közötti időre van szüksége ahhoz, hogy megbetegedjen. (Ezt nevezik a vírus lappangási idejének.) Leggyakrabban az emberek 4-7 nap után kezdik rosszul érezni magukat.

Gyakran előfordul, hogy amikor a gyermekek dengue-lázban szenvednek, a tünetek megegyeznek a gasztroenteritisz (gyomorhurut) tüneteivel, például hányással és hasmenéssel, vagy a náthával. A gyermekeknél azonban nagyobb valószínűséggel alakulnak ki súlyos szövődmények a dengue-láz miatt.

A dengue-láz három szakaszban zajlik: lázas, kritikus és gyógyulási szakaszban.

A lázas szakasz

A lázas szakaszban a dengue-fertőzöttek általában magas lázzal küzdenek. ("Lázas" azt jelenti, hogy az illetőnek láza van.) A láz gyakran 40 Celsius-fok (104 Fahrenheit-fok) fölött van. Előfordul, hogy a láz meggyógyul, majd visszatér.

A lázas szakaszban az embereknél előfordulhat:

• Fájdalom az egész testükben
• Fejfájás
• Kiütés (ez a dengue-fertőzésben megbetegedettek 50-80%-ánál fordul elő).
• Petechiák (kis piros foltok a bőrön). Ezeket a hajszálerek (amelyek a vért szállítják) törése okozza. Ezáltal a vér kiszivárog és megjelenik a bőr alatt.
• Kisebb mennyiségű vérzés a száj és az orr nyálkahártyájából.

A lázas szakasz általában 2-7 napig tart. Ez a szakasz akkor ér véget, amikor a személy magas láza megszűnik.

A kritikus szakasz

A dengue-lázban szenvedők körülbelül 5%-ánál a betegség a következő, kritikus stádiumba kerül. ("Kritikus" azt jelenti, hogy "nagyon veszélyes".) A kritikus szakasz általában 1-2 napig tart.

Ebben a szakaszban a vérplazma (a vér folyékony része) szivárog ki a szervezet kis vérereiből. A plazma felhalmozódhat a mellkasban és a hasban. Ez több okból is komoly problémát jelent.

A plazma szállítja a vérsejteket, a glükózt (cukrot), az elektrolitokat (sókat) és sok más fontos dolgot az egész szervezet számára. A test minden részének szüksége van ezekre a dolgokra a túléléshez. Ha túl sok plazma szivárog ki a vérerekből, nem marad elég, hogy ezeket a dolgokat a test legfontosabb szerveihez szállítsa. Ezek nélkül a dolgok nélkül a szervek nem tudnak normálisan működni. Ezt nevezik dengue-sokk szindrómának.

A plazma vérlemezkéket is tartalmaz, amelyek segítik a véralvadást (segítenek megállítani a vérzést). Ha valakinek nincs elég vérlemezkéje, veszélyes vérzés alakulhat ki. Dengue-láz esetén ez a vérzés általában a gyomor-bélrendszerben történik. Ha egy személynek vérzése van, plazma szivárog, és nincs elég vérlemezke, akkor dengue vérzéses láza van. ("Hemorrhagia" azt jelenti, hogy "veszélyes vérzés").

A helyreállítási szakasz

A gyógyulási szakasz az, amikor a beteg szervezete legyőzi a betegség folyamatát. Ebben a szakaszban az erekből kiszivárgott plazma visszakerül a véráramba. Ez a szakasz általában 2-3 napig tart.

Ebben a szakaszban a dengue-fertőzöttek gyakran sokkal jobban érzik magukat. Azonban nagyon erős viszketésük és lassú szívverésük lehet.

A gyógyulási szakaszban is előfordulhatnak komoly problémák. Ha az ember szervezete túl sok folyadékot visz fel a véráramba, az "folyadék-túlterhelést" okozhat. Ez a folyadék felhalmozódását okozhatja a tüdőben, ami légzési problémákat okozhat. A folyadéktúlterhelés görcsöket vagy megváltozott mentális állapotot (a személy gondolkodásának és viselkedésének megváltozását) is okozhat.

Szövődmények

A dengue időnként a szervezet más rendszereit is érintheti. Például a dengue okozhat:

• Megváltozott mentális állapot: Ez a nagyon súlyos dengue-lázban szenvedők 0,5-6%-ánál fordul elő. Akkor fordulhat elő, ha a dengue-vírus fertőzést okoz az agyban. Akkor is előfordulhat, ha fontos szervek, például a máj, nem működnek megfelelően a dengue miatt.
• Neurológiai rendellenességek: Ezek az agy és az idegek problémái, mint például a Guillain-Barré-szindróma és a posztdengue akut disszeminált encephalomyelitis.
• Szívfertőzés vagy hirtelen májelégtelenség (ezek nagyon ritkák).

A dengue-láz tüneteit bemutató kép

Ok:

A dengue-lázat a dengue-vírus okozza. A vírusokat osztályozó tudományos rendszerben a dengue-vírus a Flaviviridae családba és a Flavivirus nemzetségbe tartozik. Ugyanebbe a családba tartozó és az embert megbetegítő egyéb vírusok közé tartozik a sárgalázvírus, a nyugat-nílusivírus, a zikavírus, a japán agyvelőgyulladás vírusa és a kullancs által terjesztett agyvelőgyulladás vírusa. E vírusok többségét szúnyogok vagy kullancsok terjesztik.

Hogyan terjed a dengue

A Dengue-vírust főként az Aedes nemzetségbe tartozó szúnyogok terjesztik, különösen az Aedes aegypti szúnyogfaj. Az Aedes aegypti a legvalószínűbb szúnyogfaj a dengue-fertőzés terjesztésére, mivel szeret az emberek közelében élni, és állatok helyett emberekkel táplálkozik. Egy ember egyetlen szúnyogcsípéstől is elkaphatja a dengue-vírust.

Néha a szúnyogok is elkaphatják a dengue-fertőzést az embertől. Ha egy nőstény szúnyog megcsíp egy dengue-fertőzött embert, a szúnyog az ember véréből átveheti a dengue-vírust. Körülbelül 8-10 nap elteltével a vírus átterjed a szúnyog nyálmirigyére, amely nyálat (vagy "köpetet") termel. Most a szúnyog a dengue-vírussal fertőzött nyálat termel. Amikor a szúnyog megcsíp egy embert, a fertőzött nyála az emberbe kerül, és megfertőzheti azt a személyt dengue-vírussal.

A dengue-vírus akkor is elkapható, ha valaki olyan személytől kap vérátömlesztést vagy szervadományt, aki a vírussal fertőzött. Egyes országokban, ahol a dengue gyakori, mint például Szingapúrban, 10 000 vérátömlesztésből 1,6 és 6 között van a dengue vírus terjedése.

A dengue-vírus az anyáról a magzatra is átterjedhet a terhesség alatt vagy a gyermek születésekor. Ezt nevezzük vertikális átvitelnek.

A dengue általában nem terjed más módon.

Dengue vírus az emberi szervezetben

Ha valaki egy szúnyogtól elkapja a dengue-vírust, a vírus az illető fehérvérsejtjeihez tapad, és azokba kerül. (A fehérvérsejtek az immunrendszer részét képezik, amely a szervezetet védi a fenyegetések, például a fertőzések elhárításával). Ahogy a fehérvérsejtek a testben mozognak, a vírus másolatokat készít magáról. A fehérvérsejtek erre úgy reagálnak, hogy számos speciális fehérjét, például interferont termelnek, amelyek azt mondják az immunrendszernek, hogy dolgozzon keményebben, mert fenyegetés van a szervezetben. Ezek a fehérjék okozzák a lázat, az influenzaszerű tüneteket és a súlyos fájdalmakat, amelyek a dengue esetében jelentkeznek.

Ha egy személynek súlyos fertőzése van, a vírus sokkal gyorsabban készít másolatokat magáról a szervezetben. Mivel a vírusból sokkal több van, sokkal több szervet (például a májat és a csontvelőt) is megfertőzhet. A vírus megakadályozhatja, hogy a csontvelő normálisan termeljen vérlemezkéket. Ezáltal sokkal valószínűbbé válik a nagyon súlyos vérzés.

Kockázati tényezők

A dengue-fertőzött csecsemők és kisgyermekek nagyobb valószínűséggel lesznek nagyon betegek, mint a felnőttek. A nők nagyobb valószínűséggel betegszenek meg nagyon, mint a férfiak. A dengue életveszélyes lehet a krónikus (hosszan tartó) betegségekben, például cukorbetegségben és asztmában szenvedőknél.

A dengue-vírusnak négy különböző típusa létezik. Ha valaki egyszer már átesett a vírus egyik típusán, általában élete végéig védett az adott típussal szemben. A vírus másik három típusa ellen azonban csak rövid ideig lesz védett. Ha később elkapja a vírus e három típusának egyikét, nagyobb valószínűséggel alakulnak ki súlyos problémák, például dengue-sokk szindróma vagy dengue-hemorrhagiás láz.

A dengue-vírus (a sötét pöttyök csoportja a középpont közelében) elektronmikroszkóp alatt


Az Aedes aegypti szúnyog, amely az emberből táplálkozik.

Diagnózis

Az orvosok általában úgy diagnosztizálják a dengue-t, hogy megvizsgálják a fertőzött személyt, és megállapítják, hogy a tünetei megfelelnek a dengue-nak. Amikor azonban a dengue korai stádiumban van, nehéz lehet megkülönböztetni ezt a betegséget más vírusok által okozott fertőzésektől.

Az Egészségügyi Világszervezet szerint egy személy valószínűleg dengue-fertőzött, ha:

1. Lázas; ÉS
2. Két ilyen tünete van:
1. Hányinger és hányás;
2. Kiütés;
3. Fájdalom az egész testben;
4. Alacsony fehérvérsejtszám; vagy
5. Pozitív tourniquet teszt. (Ehhez a vizsgálathoz az orvos öt percre egy vérnyomásmérő mandzsettát teker a személy karja köré, majd megszámolja a bőrön lévő piros foltokat. Ha a személynek sok foltja van, akkor nagyobb a valószínűsége, hogy dengue-láza van).

Az Egészségügyi Világszervezet szerint azokon a területeken, ahol gyakori a dengue-fertőzés, általában minden figyelmeztető jel, valamint a láz jelzi, hogy valaki dengue-lázban szenved.

Vérvizsgálatok

Egyes vérvizsgálatok változásokat mutatnak, ha valaki dengue-lázban szenved. A legkorábbi változás a fehérvérsejtek alacsony száma a vérben. A vérlemezkék alacsony száma szintén jelezheti a dengue-fertőzést. Speciális vérvizsgálatokkal magát a dengue-vírust, a vírus nukleinsavait vagy az immunrendszer által a vírus elleni küzdelemre termelt antitesteket lehet keresni. Ezek a speciális vizsgálatok azonban drágák. Emellett sok olyan területen, ahol a dengue gyakori, a legtöbb orvos és klinika nem rendelkezik vérvizsgálatokat végző laboratóriummal vagy speciális gépekkel.

Nehéz lehet különbséget tenni a dengue-láz és a chikungunya között. A chikungunya egy hasonló vírusfertőzés, amelynek számos tünete megegyezik a dengue-lázéval, és a világ ugyanazon részein fordul elő. A dengue néhány tünete más betegségekkel is megegyezhet, mint például a malária, a leptospirózis, a tífusz és a meningococcus betegség. Gyakran előfordul, hogy mielőtt valakinél dengue-t diagnosztizálnának, az orvos vizsgálatokat végez, hogy megbizonyosodjon arról, hogy nem ehelyett nem valamelyik betegségben szenved.

WHO osztályozási rendszerek

1997-ben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) létrehozott egy rendszert a dengue-láz különböző típusainak leírására. A WHO végül úgy döntött, hogy a dengue felosztásának ezt a régi módját egyszerűsíteni kell. Azt is eldöntötte, hogy nem mindenki, aki dengue-lázban szenved, illik a régi kategóriákba.

2009-ben a WHO megváltoztatta a dengue-láz osztályozási (felosztási) rendszerét. A régebbi rendszert azonban gyakran még mindig használják.

A régi rendszer

A WHO régi rendszere a dengue-t három kategóriába sorolta:

1. Differenciálatlan láz
2. Dengue-láz
3. Dengue vérzéses láz. Ezt azután négy szakaszra osztották, amelyeket I-IV. fokozatnak neveztek el:
1. Az I. fokozatban a személynek láza van. Könnyen véraláfutásos, vagy pozitív a túrniquet tesztje.
2. A II. fokozatban a személy a bőrbe és a test más részeibe vérzik.
3. A III. fokozatban a személy a keringési sokk jeleit mutatja. Ezt nevezik dengue-sokk szindrómának.
4. A IV. fokozatban a személy olyan súlyos sokkot kap, hogy a vérnyomása és a szívverése nem érezhető. Ez a dengue-sokk szindróma súlyosabb változata.

Az új rendszer

2009-ben a WHO egy egyszerűbb rendszert hozott létre, amely a dengue-lázat két típusra osztotta:

1. Bonyolult: Azok az emberek, akiknél a dengue-láznak csak a lázas szakasza zajlik, és soha nem lépnek át a kritikus fázisba. Maguktól jobban lesznek, vagy csak alapvető orvosi segítségre van szükségük.
2. Súlyos: Akinek a tünetei halálos kimenetelűek, vagy akinek a dengue súlyos szövődményei vannak.

Megelőzés

Nincs olyan vakcina, amely megakadályozhatná, hogy az emberek elkapják a dengue-vírust. A dengue megelőzésének legjobb módja a szúnyogcsípés elleni védelem és a szúnyogpopuláció ellenőrzése.

A legjobb módja annak, hogy ellenőrizzék a szúnyog, hogy megszabaduljon a (a helyeken él) A legjobb módja ennek az, hogy megszabaduljon a területek állóvíz (víz, amely nem mozog). A szúnyogok szeretik az állóvizet, és gyakran lerakják a tojásait, a szúnyogcsípés megelőzése érdekében az emberek:

• viseljenek olyan ruházatot, amely teljesen fedi a bőrüket
• Használjon rovarirtót
• Pihenés közben használjon szúnyoghálót.

Integrált vektorszabályozás

A WHO egy olyan programot javasol a dengue megelőzésére (úgynevezett "integrált vektorellenőrzési" program), amely öt különböző részből áll:

1. Az érdekérvényesítés, az emberek együttműködése és a jogszabályok (törvények) segítségével a közegészségügyi szervezeteket és közösségeket erősebbé kell tenni.
2. A társadalom minden részének együtt kell működnie. Ez magában foglalja a közszférát (például a kormányt), a magánszektort (például a vállalkozásokat és vállalatokat) és az egészségügyet.
3. A betegségek elleni védekezés minden módját össze kell fogni.
4. A döntéseket bizonyítékokon alapulóan kell meghozni. Ez segíteni fog abban, hogy a dengue elleni küzdelem érdekében tett lépések hasznosak legyenek.
5. Azoknak a területeknek, ahol a dengue problémát jelent, segítséget kell nyújtani, hogy kialakíthassák azon képességeiket, hogy a betegséggel szemben önállóan jól tudjanak reagálni.

Kezelés

A dengue-láznak nincs specifikus kezelése. Egyetlen ismert vírusellenes gyógyszer (vírusölő gyógyszer) sem pusztítja el a dengue-vírust. Az egészségügyi dolgozók "támogató kezelést" adhatnak - a dengue tüneteit kezelhetik, hogy megpróbálják a betegeket jobban érezni magukat.

A különböző embereknek a tüneteiktől függően különböző kezelésekre van szükségük. Vannak, akiknek elég, ha otthon isznak folyadékot, és ellenőrzik orvosukkal, hogy biztosan jobban vannak-e.

A kiszáradás kezelése nagyon fontos. Néha az emberek annyira kiszáradnak, hogy intravénás folyadékpótlásra van szükségük - a vénába helyezett tűn keresztül adott folyadékokra. Általában csak egy-két napig van szükség intravénás folyadékpótlásra.

Az orvosok olyan gyógyszereket adhatnak, mint a paracetamol (paracetamol) a láz és a fájdalom ellen. A nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek (NSAID), mint az ibuprofén és az aszpirin nem használhatók, mert ezek valószínűbbé teszik a vérzést.

A súlyos dengue-fertőzésben szenvedőknek vérátömlesztésre lehet szükségük. A plusz vér segít a személynek, ha a vérnyomása nagyon lecsökken (mint a dengue-sokk szindrómában), vagy ha nincs elég vörösvértest a vérében (mert vérzik a dengue vérzéses láz miatt).

Amikor az emberek elérik a dengue gyógyulási szakaszát, az orvosok általában abbahagyják az intravénás folyadékpótlást, hogy megelőzzék a folyadéktúlterhelést (túl sok folyadék van a szervezetben). Ha egy személy folyadéktúlterhelést kap, az orvosok adhatnak egyfajta gyógyszert, amelyet vízhajtónak neveznek, és amelynek hatására a beteg kiüríti a felesleges folyadékot.

A vérátömlesztés segíthet a dengue-lázban szenvedőknek

Prognózis

A legtöbb dengue-fertőzött ember felépül, és utána nincsenek problémái.

Kezelés nélkül a fertőzöttek 1-5%-a (100 emberből 1-5) meghal dengue-fertőzésben. Jó kezeléssel kevesebb mint 1%-uk hal meg. A súlyos dengue-fertőzöttek 26%-a azonban meghal.

Epidemiológia

A dengue több mint 110 országban gyakori. Évente 50-100 millió embert fertőz meg világszerte. Félmillió kórházi kezelést és évente körülbelül 12 500-25 000 halálesetet okoz világszerte. Az Egészségügyi Világszervezet szerint azonban a dengue-lázat nem veszik olyan komolyan, mint kellene. A szervezet a dengue-t a 16 "elhanyagolt trópusi betegség" egyikének nevezi - olyan betegségeknek, amelyek nem kapnak elég figyelmet. A dengue egymillió emberre vetítve körülbelül 1600 évnyi életveszteséget okoz. Ez körülbelül ugyanannyi, mint más trópusi és halálos betegségek, például a tuberkulózis esetében. A WHO szerint azonban az elhanyagolt trópusi betegségek, mint például a dengue, nem kapják meg azt a figyelmet és pénzt, amelyre a kezelések és gyógymódok megtalálásához szükség lenne.

A dengue világszerte egyre gyakoribbá válik. Ez a leggyakoribb vírusos betegség, amelyet ízeltlábúak terjesztenek. A dengue 2010-ben 30-szor gyakoribb volt, mint 1960-ban. A tudósok szerint a dengue azért lehet egyre gyakoribb, mert:

• Egyre több ember él városokban.
• Több ember van a világon. A világ népessége növekszik.
• Több ember utazik nemzetközi (országok között).
• Úgy gondolják, hogy a globális felmelegedés is szerepet játszik a dengue-fertőzések számának növekedésében.

A dengue leginkább az Egyenlítő környékén fordul elő. 2,5 milliárd ember él olyan területeken, ahol a dengue előfordul. Ezeknek az embereknek a 70%-a Ázsiában és a Csendes-óceáni térségben él. Az Egyesült Államokban a dengue-fertőzéssel fertőzött emberek 2,9-8%-a, akik olyan területről térnek haza, ahol a dengue előfordul, és lázasak, utazás közben fertőződtek meg. Ebben az embercsoportban a dengue a malária után a második leggyakrabban diagnosztizált fertőzés.

Történelem

A dengue-láz valószínűleg nagyon régi betegség. Egy ősi kínai orvosi enciklopédia a Csin-dinasztia idejéből (amely i.sz. 265 és 420 között létezett) említést tesz egy olyan személyről, aki valószínűleg dengue-fertőzött. A könyv egy "vízméregről" beszélt, amelynek köze volt a repülő rovarokhoz.

A 17. századból származó írásos feljegyzések a dengue járványokról szólnak (ahol a betegség rövid idő alatt nagyon gyorsan terjedt). A legvalószínűbb korai jelentések a dengue-járványokról 1779-ből és 1780-ból származnak. Ezek a jelentések egy olyan járványról szólnak, amely Ázsiában, Afrikában és Észak-Amerikában terjedt el. Ettől kezdve 1940-ig nem volt több járvány.

1906-ban a tudósok bebizonyították, hogy az emberek az Aedes szúnyogoktól kaptak fertőzést. 1907-ben a tudósok kimutatták, hogy egy vírus okozza a dengue-t. Ez volt csak a második olyan betegség, amelyről kimutatták, hogy vírus okozza. (Az első a sárgaláz volt.) John Burton Cleland és Joseph Franklin Siler tovább tanulmányozták a dengue-vírust, és rájöttek a vírus terjedésének alapjaira.

A dengue a II. világháború alatt és után sokkal gyorsabban kezdett terjedni. A dengue különböző típusai új területeken is elterjedtek. Az emberek először kezdtek el dengue vérzéses lázban megbetegedni. A dengue vérzéses láz első esete a Fülöp-szigeteken történt 1953-ban. Az 1970-es évekre a dengue vérzéses láz a gyermekek halálozásának egyik fő okává vált. A Csendes-óceánon és Amerikában is elterjedt. A dengue vérzéses lázat és a dengue-sokk szindrómát először 1981-ben jelentették Közép- és Dél-Amerikából.

A szó története

Nem világos, honnan származik a "dengue" szó. Egyesek szerint a szuahéli Ka-dinga pepo kifejezésből származik. Ez a kifejezés arról szól, hogy a betegséget egy gonosz szellem okozza. A szuahéli dinga szóról úgy gondolják, hogy a spanyol dengue szóból származik, ami azt jelenti, hogy "óvatos". Ezt a szót talán arra használták, hogy leírják azt a személyt, akinek a dengue-láz miatt csontfájdalmai vannak; ez a fájdalom arra készteti az illetőt, hogy óvatosan járjon. Az is lehetséges azonban, hogy a spanyol szó a szuahéli szóból származik, és nem fordítva.

Mások úgy gondolják, hogy a "dengue" elnevezés a nyugat-indiaiakról származik. Nyugat-Indiában a dengue-ban szenvedő rabszolgákról azt mondták, hogy úgy állnak és járnak, mint egy "dandy". Emiatt a betegséget "dandy-láznak" is nevezték.

A "csonttörési láz" elnevezést először Benjamin Rush orvos és az Egyesült Államok "alapító atyja" használta. Rush 1789-ben az 1780-as philadelphiai dengue-járványról szóló jelentésében használta a "breakbone láz" elnevezést. Hivatalos jelentésében Rush többnyire a hivatalosabb "bilious remitting fever" elnevezést használta.

A "dengue-láz" kifejezést csak 1828 után használták általánosan. Ezt megelőzően különböző emberek különböző elnevezéseket használtak a betegségre. Például a dengue-t "szívtörési láznak" és "la dengue"-nak is nevezték. A súlyos dengue-re más elnevezéseket is használtak: például "fertőző trombocitopéniás purpura", "Fülöp-szigeteki", "thaiföldi" és "szingapúri vérzéses láz".

Kutatás

A tudósok folyamatosan kutatják a dengue megelőzésének és kezelésének módjait. A szúnyogok megfékezésén, vakcina és a vírus elleni gyógyszerek kifejlesztésén is dolgoznak.

Sok egyszerű dolgot tettek a szúnyogok ellen. Ezek közül néhány dolog bevált. Például guppikat (Poecilia reticulata) vagy másnaposokat lehet az állóvízbe tenni, hogy megeszik a szúnyoglárvákat (tojásokat).

A tudósok folyamatosan dolgoznak a vírusellenes gyógyszerek kifejlesztésén is, hogy kezeljék a dengue-láz rohamait, és megakadályozzák, hogy az emberek súlyos szövődményeket kapjanak. Azon is dolgoznak, hogy kiderítsék, hogyan épülnek fel a vírus fehérjéi. Ez segíthet nekik olyan gyógyszerek létrehozásában, amelyek jól hatnak a dengue-vírus ellen.