AlegsaOnline.com

Dengue (dengue-láz): tünetek, okok, kezelés és megelőzés

Dengue-láz tünetei, okai, gyógymód nélküli támogatása, vészjelek (vérzés, sokk) és gyakorlati megelőzési tanácsok utazóknak a trópusi szúnyogfertőzés ellen.

Szerző: Leandro Alegsa

23-01-2026

A dengue-láz (ejtsd: DEN-gi) a dengue-vírus által okozott trópusi fertőző betegség. Az emberek a dengue-vírust szúnyogoktól kapják el. A dengue-lázat csonttörési láznak is nevezik, mert olyan erős fájdalmat okozhat, hogy az emberek úgy érzik, mintha a csontjaik törnének.

A legtöbb dengue-lázban szenvedő ember már azzal is jobban lesz, ha eleget iszik és pihen. Kis számú ember azonban dengue vérzéses lázat vagy dengue-sokk szindrómát kap. Ezek orvosi vészhelyzetek, és ha nem kapnak orvosi kezelést, akár meg is halhatnak.

Bár léteznek kutatások és többféle oltóanyag (pl. egyes országokban engedélyezett vakcina), a széles körű, mindenki számára ajánlott vakcina nem áll rendelkezésre mindenhol, és egyes oltóanyagoknak a használata korlátozott (például csak korábbi fertőzésen átesett személyeknek javasolt). A dengue-láz gyógyítására sincs célzott vírusellenes gyógyszer; az orvosok elsősorban "támogató ellátást" nyújtanak, ami azt jelenti, hogy a dengue tüneteit kezelik és a folyadékegyensúlyt figyelik.

Az 1960-as évek óta a dengue előfordulása világszerte jelentősen nőtt. A második világháború óta a dengue világszerte problémává vált. Több mint 110 országban gyakori, és évente becslések szerint 50–100 millió ember fertőződik meg.

Tünetek

A tünetek általában a szúnyogcsípést követő 4–10 napon belül jelentkeznek (inkubációs idő). A legtöbb fertőzés enyhe vagy tünetmentes, de a tünetes esetekben a leggyakoribb panaszok:

hirtelen, magas láz
erős fejfájás
fájdalom a szem mögött
izom- és fájdalmak, ízületi panaszok (a „csonttörési” érzés)
bőrkiütés (piros foltok vagy kiütések)
enyhe orrvérzés vagy ínyvérzés, gyomor-bélrendszeri panaszok (hányás, hasi fájdalom)
fáradtság, étvágytalanság

Figyelmeztető jelek, amelyek súlyos dengue-ra (vérzéses formára vagy sokkra) utalhatnak:

erős hasi fájdalom vagy nyomásérzés
folyamatos, súlyos hányás
vérzés (belső vagy külső), például erős orrvérzés, véres széklet
levertség, kórosan hideg vagy sápadt bőr
gyors légzés vagy légzési nehézség

Okok és terjedés

A dengue-t leggyakrabban az Aedes aegypti és az Aedes albopictus fajhoz tartozó szúnyogok terjesztik. Ezek a szúnyogok nappal aktívak, különösen a reggeli és a kora esti órákban. A vírus nem terjed közvetlenül emberről emberre a legtöbb esetben (kivéve nagyon ritka vérátömlesztés vagy anyáról gyermekre történő átvitel bizonyos körülmények között).

Diagnózis

A diagnózis vérvizsgálattal történik. A gyakori vizsgálatok közé tartozik:

NS1 antigén teszt – a fertőzés korai szakában kimutatható
PCR (vírus genetikai anyagának kimutatása) – korai, pontos módszer
IgM/IgG szerológia – az immunválasz kimutatására alkalmas, későbbi időszakban hasznos
vérkép és véralvadási paraméterek – a vérlemezkeszám (trombocitaszám) és a hematokrit követése fontos a súlyos szövődmények észleléséhez

Kezelés

Nincs specifikus antivirális szer a dengue kezelésére; a kezelés döntően tüneti és támogatása alapul:

bőséges folyadékpótlás (orális és szükség esetén intravénás) a kiszáradás és a keringési elégtelenség megelőzésére
lázzal és fájdalommal járó tünetekre paracetamol (acetaminofen) javasolt; kerülendők az ibuprofen, aszpirin és más nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok), mert növelhetik a vérzés kockázatát
súlyos esetben kórházi ellátás, folyadékterápia, intenzív monitorozás; szükség lehet vérkészítményre vagy sürgősségi beavatkozásokra
folyamatos megfigyelés a kritikus periódusban (általában a láz leszállását követő 24–48 óra körül) a sokk jeleinek korai felismerése érdekében

Megelőzés

A leghatékonyabb megelőzés a szúnyogok elleni védekezés és a csípések elkerülése:

szúnyogirtás és lárvatenyésztés megelőzése: állóvíz megszüntetése (virágcserepek, víztárolók, elhagyott edények)
szúnyoghálók, zárt ablakok és ajtók, légkondicionálás használata
egyéni védelem: rovarriasztók (pl. DEET, picaridin tartalmú készítmények), hosszú ujjú ruházat, világos ruházat viselése a nappali órákban
közösségi intézkedések: települési szúnyogkontroll, tájékoztatás és közegészségügyi programok
útikalauz: trópusokra utazóknak tanácsos tájékozódni a helyi járványhelyzetről és követni a megelőzési ajánlásokat

Mikor forduljon orvoshoz?

Orvosi ellátást kell kérni, ha dengue-ra gyanús tünetek jelentkeznek, különösen:

magas láz, erős fájdalmak vagy kiütés
ha vérzést, tartós hányást, erős hasi fájdalmat vagy gyengeséget tapasztal
ha korábban már volt dengue-fertőzése (más szerotípussal), mert nagyobb a súlyos lefolyás kockázata

A dengue súlyos, de a legtöbb esetben megfelelő gondozással és korai felismeréssel kezelhető. A közösségi és egyéni védekezés együtt csökkentheti a fertőzések számát és a súlyos szövődmények kialakulását.

Jelek és tünetek

A legtöbb embernek, aki elkapja a dengue-vírust (80%), nincsenek tünetei, vagy csak enyhe tünetei vannak (például alapláz). A fertőzöttek körülbelül 5%-a (azaz 100 emberből 5) sokkal súlyosabban megbetegszik. Ezeknek az embereknek egy kis része olyan tüneteket produkál, amelyek megölhetik őket.

Miután egy személy szúnyogtól elkapja a dengue-vírust, 3 és 14 nap közötti időre van szüksége ahhoz, hogy megbetegedjen. (Ezt nevezik a vírus lappangási idejének.) Leggyakrabban az emberek 4-7 nap után kezdik rosszul érezni magukat.

Gyakran előfordul, hogy amikor a gyermekek dengue-lázban szenvednek, a tünetek megegyeznek a gasztroenteritisz (gyomorhurut) tüneteivel, például hányással és hasmenéssel, vagy a náthával. A gyermekeknél azonban nagyobb valószínűséggel alakulnak ki súlyos szövődmények a dengue-láz miatt.

A dengue-láz három szakaszban zajlik: lázas, kritikus és gyógyulási szakaszban.

A lázas szakasz

A lázas szakaszban a dengue-fertőzöttek általában magas lázzal küzdenek. ("Lázas" azt jelenti, hogy az illetőnek láza van.) A láz gyakran 40 Celsius-fok (104 Fahrenheit-fok) fölött van. Előfordul, hogy a láz meggyógyul, majd visszatér.

A lázas szakaszban az embereknél előfordulhat:

Fájdalom az egész testükben
Fejfájás
Kiütés (ez a dengue-fertőzésben megbetegedettek 50-80%-ánál fordul elő).
Petechiák (kis piros foltok a bőrön). Ezeket a hajszálerek (amelyek a vért szállítják) törése okozza. Ezáltal a vér kiszivárog és megjelenik a bőr alatt.
Kisebb mennyiségű vérzés a száj és az orr nyálkahártyájából.

A lázas szakasz általában 2-7 napig tart. Ez a szakasz akkor ér véget, amikor a személy magas láza megszűnik.

A kritikus szakasz

A dengue-lázban szenvedők körülbelül 5%-ánál a betegség a következő, kritikus stádiumba kerül. ("Kritikus" azt jelenti, hogy "nagyon veszélyes".) A kritikus szakasz általában 1-2 napig tart.

Ebben a szakaszban a vérplazma (a vér folyékony része) szivárog ki a szervezet kis vérereiből. A plazma felhalmozódhat a mellkasban és a hasban. Ez több okból is komoly problémát jelent.

A plazma szállítja a vérsejteket, a glükózt (cukrot), az elektrolitokat (sókat) és sok más fontos dolgot az egész szervezet számára. A test minden részének szüksége van ezekre a dolgokra a túléléshez. Ha túl sok plazma szivárog ki a vérerekből, nem marad elég, hogy ezeket a dolgokat a test legfontosabb szerveihez szállítsa. Ezek nélkül a dolgok nélkül a szervek nem tudnak normálisan működni. Ezt nevezik dengue-sokk szindrómának.

A plazma vérlemezkéket is tartalmaz, amelyek segítik a véralvadást (segítenek megállítani a vérzést). Ha valakinek nincs elég vérlemezkéje, veszélyes vérzés alakulhat ki. Dengue-láz esetén ez a vérzés általában a gyomor-bélrendszerben történik. Ha egy személynek vérzése van, plazma szivárog, és nincs elég vérlemezke, akkor dengue vérzéses láza van. ("Hemorrhagia" azt jelenti, hogy "veszélyes vérzés").

A helyreállítási szakasz

A gyógyulási szakasz az, amikor a beteg szervezete legyőzi a betegség folyamatát. Ebben a szakaszban az erekből kiszivárgott plazma visszakerül a véráramba. Ez a szakasz általában 2-3 napig tart.

Ebben a szakaszban a dengue-fertőzöttek gyakran sokkal jobban érzik magukat. Azonban nagyon erős viszketésük és lassú szívverésük lehet.

A gyógyulási szakaszban is előfordulhatnak komoly problémák. Ha az ember szervezete túl sok folyadékot visz fel a véráramba, az "folyadék-túlterhelést" okozhat. Ez a folyadék felhalmozódását okozhatja a tüdőben, ami légzési problémákat okozhat. A folyadéktúlterhelés görcsöket vagy megváltozott mentális állapotot (a személy gondolkodásának és viselkedésének megváltozását) is okozhat.

Szövődmények

A dengue időnként a szervezet más rendszereit is érintheti. Például a dengue okozhat:

Megváltozott mentális állapot: Ez a nagyon súlyos dengue-lázban szenvedők 0,5-6%-ánál fordul elő. Akkor fordulhat elő, ha a dengue-vírus fertőzést okoz az agyban. Akkor is előfordulhat, ha fontos szervek, például a máj, nem működnek megfelelően a dengue miatt.
Neurológiai rendellenességek: Ezek az agy és az idegek problémái, mint például a Guillain-Barré-szindróma és a posztdengue akut disszeminált encephalomyelitis.
Szívfertőzés vagy hirtelen májelégtelenség (ezek nagyon ritkák).

Ok:

A dengue-lázat a dengue-vírus okozza. A vírusokat osztályozó tudományos rendszerben a dengue-vírus a Flaviviridae családba és a Flavivirus nemzetségbe tartozik. Ugyanebbe a családba tartozó és az embert megbetegítő egyéb vírusok közé tartozik a sárgalázvírus, a nyugat-nílusivírus, a zikavírus, a japán agyvelőgyulladás vírusa és a kullancs által terjesztett agyvelőgyulladás vírusa. E vírusok többségét szúnyogok vagy kullancsok terjesztik.

Hogyan terjed a dengue

A Dengue-vírust főként az Aedes nemzetségbe tartozó szúnyogok terjesztik, különösen az Aedes aegypti szúnyogfaj. Az Aedes aegypti a legvalószínűbb szúnyogfaj a dengue-fertőzés terjesztésére, mivel szeret az emberek közelében élni, és állatok helyett emberekkel táplálkozik. Egy ember egyetlen szúnyogcsípéstől is elkaphatja a dengue-vírust.

Néha a szúnyogok is elkaphatják a dengue-fertőzést az embertől. Ha egy nőstény szúnyog megcsíp egy dengue-fertőzött embert, a szúnyog az ember véréből átveheti a dengue-vírust. Körülbelül 8-10 nap elteltével a vírus átterjed a szúnyog nyálmirigyére, amely nyálat (vagy "köpetet") termel. Most a szúnyog a dengue-vírussal fertőzött nyálat termel. Amikor a szúnyog megcsíp egy embert, a fertőzött nyála az emberbe kerül, és megfertőzheti azt a személyt dengue-vírussal.

A dengue-vírus akkor is elkapható, ha valaki olyan személytől kap vérátömlesztést vagy szervadományt, aki a vírussal fertőzött. Egyes országokban, ahol a dengue gyakori, mint például Szingapúrban, 10 000 vérátömlesztésből 1,6 és 6 között van a dengue vírus terjedése.

A dengue-vírus az anyáról a magzatra is átterjedhet a terhesség alatt vagy a gyermek születésekor. Ezt nevezzük vertikális átvitelnek.

A dengue általában nem terjed más módon.

Dengue vírus az emberi szervezetben

Ha valaki egy szúnyogtól elkapja a dengue-vírust, a vírus az illető fehérvérsejtjeihez tapad, és azokba kerül. (A fehérvérsejtek az immunrendszer részét képezik, amely a szervezetet védi a fenyegetések, például a fertőzések elhárításával). Ahogy a fehérvérsejtek a testben mozognak, a vírus másolatokat készít magáról. A fehérvérsejtek erre úgy reagálnak, hogy számos speciális fehérjét, például interferont termelnek, amelyek azt mondják az immunrendszernek, hogy dolgozzon keményebben, mert fenyegetés van a szervezetben. Ezek a fehérjék okozzák a lázat, az influenzaszerű tüneteket és a súlyos fájdalmakat, amelyek a dengue esetében jelentkeznek.

Ha egy személynek súlyos fertőzése van, a vírus sokkal gyorsabban készít másolatokat magáról a szervezetben. Mivel a vírusból sokkal több van, sokkal több szervet (például a májat és a csontvelőt) is megfertőzhet. A vírus megakadályozhatja, hogy a csontvelő normálisan termeljen vérlemezkéket. Ezáltal sokkal valószínűbbé válik a nagyon súlyos vérzés.

Kockázati tényezők

A dengue-fertőzött csecsemők és kisgyermekek nagyobb valószínűséggel lesznek nagyon betegek, mint a felnőttek. A nők nagyobb valószínűséggel betegszenek meg nagyon, mint a férfiak. A dengue életveszélyes lehet a krónikus (hosszan tartó) betegségekben, például cukorbetegségben és asztmában szenvedőknél.

A dengue-vírusnak négy különböző típusa létezik. Ha valaki egyszer már átesett a vírus egyik típusán, általában élete végéig védett az adott típussal szemben. A vírus másik három típusa ellen azonban csak rövid ideig lesz védett. Ha később elkapja a vírus e három típusának egyikét, nagyobb valószínűséggel alakulnak ki súlyos problémák, például dengue-sokk szindróma vagy dengue-hemorrhagiás láz.

A dengue-vírus (a sötét pöttyök csoportja a középpont közelében) elektronmikroszkóp alatt

Az Aedes aegypti szúnyog, amely az emberből táplálkozik.

Diagnózis

Az orvosok általában úgy diagnosztizálják a dengue-t, hogy megvizsgálják a fertőzött személyt, és megállapítják, hogy a tünetei megfelelnek a dengue-nak. Amikor azonban a dengue korai stádiumban van, nehéz lehet megkülönböztetni ezt a betegséget más vírusok által okozott fertőzésektől.

Az Egészségügyi Világszervezet szerint egy személy valószínűleg dengue-fertőzött, ha:

Lázas; ÉS
Két ilyen tünete van:

Hányinger és hányás;
Kiütés;
Fájdalom az egész testben;
Alacsony fehérvérsejtszám; vagy
Pozitív tourniquet teszt. (Ehhez a vizsgálathoz az orvos öt percre egy vérnyomásmérő mandzsettát teker a személy karja köré, majd megszámolja a bőrön lévő piros foltokat. Ha a személynek sok foltja van, akkor nagyobb a valószínűsége, hogy dengue-láza van).

Az Egészségügyi Világszervezet szerint azokon a területeken, ahol gyakori a dengue-fertőzés, általában minden figyelmeztető jel, valamint a láz jelzi, hogy valaki dengue-lázban szenved.

Vérvizsgálatok

Egyes vérvizsgálatok változásokat mutatnak, ha valaki dengue-lázban szenved. A legkorábbi változás a fehérvérsejtek alacsony száma a vérben. A vérlemezkék alacsony száma szintén jelezheti a dengue-fertőzést. Speciális vérvizsgálatokkal magát a dengue-vírust, a vírus nukleinsavait vagy az immunrendszer által a vírus elleni küzdelemre termelt antitesteket lehet keresni. Ezek a speciális vizsgálatok azonban drágák. Emellett sok olyan területen, ahol a dengue gyakori, a legtöbb orvos és klinika nem rendelkezik vérvizsgálatokat végző laboratóriummal vagy speciális gépekkel.

Nehéz lehet különbséget tenni a dengue-láz és a chikungunya között. A chikungunya egy hasonló vírusfertőzés, amelynek számos tünete megegyezik a dengue-lázéval, és a világ ugyanazon részein fordul elő. A dengue néhány tünete más betegségekkel is megegyezhet, mint például a malária, a leptospirózis, a tífusz és a meningococcus betegség. Gyakran előfordul, hogy mielőtt valakinél dengue-t diagnosztizálnának, az orvos vizsgálatokat végez, hogy megbizonyosodjon arról, hogy nem ehelyett nem valamelyik betegségben szenved.

WHO osztályozási rendszerek

1997-ben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) létrehozott egy rendszert a dengue-láz különböző típusainak leírására. A WHO végül úgy döntött, hogy a dengue felosztásának ezt a régi módját egyszerűsíteni kell. Azt is eldöntötte, hogy nem mindenki, aki dengue-lázban szenved, illik a régi kategóriákba.

2009-ben a WHO megváltoztatta a dengue-láz osztályozási (felosztási) rendszerét. A régebbi rendszert azonban gyakran még mindig használják.

A régi rendszer

A WHO régi rendszere a dengue-t három kategóriába sorolta:

Differenciálatlan láz
Dengue-láz
Dengue vérzéses láz. Ezt azután négy szakaszra osztották, amelyeket I-IV. fokozatnak neveztek el:

Az I. fokozatban a személynek láza van. Könnyen véraláfutásos, vagy pozitív a túrniquet tesztje.
A II. fokozatban a személy a bőrbe és a test más részeibe vérzik.
A III. fokozatban a személy a keringési sokk jeleit mutatja. Ezt nevezik dengue-sokk szindrómának.
A IV. fokozatban a személy olyan súlyos sokkot kap, hogy a vérnyomása és a szívverése nem érezhető. Ez a dengue-sokk szindróma súlyosabb változata.

Az új rendszer

2009-ben a WHO egy egyszerűbb rendszert hozott létre, amely a dengue-lázat két típusra osztotta:

Bonyolult: Azok az emberek, akiknél a dengue-láznak csak a lázas szakasza zajlik, és soha nem lépnek át a kritikus fázisba. Maguktól jobban lesznek, vagy csak alapvető orvosi segítségre van szükségük.
Súlyos: Akinek a tünetei halálos kimenetelűek, vagy akinek a dengue súlyos szövődményei vannak.

Megelőzés

Nincs olyan vakcina, amely megakadályozhatná, hogy az emberek elkapják a dengue-vírust. A dengue megelőzésének legjobb módja a szúnyogcsípés elleni védelem és a szúnyogpopuláció ellenőrzése.

A legjobb módja annak, hogy ellenőrizzék a szúnyog, hogy megszabaduljon a (a helyeken él) A legjobb módja ennek az, hogy megszabaduljon a területek állóvíz (víz, amely nem mozog). A szúnyogok szeretik az állóvizet, és gyakran lerakják a tojásait, a szúnyogcsípés megelőzése érdekében az emberek:

viseljenek olyan ruházatot, amely teljesen fedi a bőrüket
Használjon rovarirtót
Pihenés közben használjon szúnyoghálót.

Integrált vektorszabályozás

A WHO egy olyan programot javasol a dengue megelőzésére (úgynevezett "integrált vektorellenőrzési" program), amely öt különböző részből áll:

Az érdekérvényesítés, az emberek együttműködése és a jogszabályok (törvények) segítségével a közegészségügyi szervezeteket és közösségeket erősebbé kell tenni.
A társadalom minden részének együtt kell működnie. Ez magában foglalja a közszférát (például a kormányt), a magánszektort (például a vállalkozásokat és vállalatokat) és az egészségügyet.
A betegségek elleni védekezés minden módját össze kell fogni.
A döntéseket bizonyítékokon alapulóan kell meghozni. Ez segíteni fog abban, hogy a dengue elleni küzdelem érdekében tett lépések hasznosak legyenek.
Azoknak a területeknek, ahol a dengue problémát jelent, segítséget kell nyújtani, hogy kialakíthassák azon képességeiket, hogy a betegséggel szemben önállóan jól tudjanak reagálni.

Kezelés

A dengue-láznak nincs specifikus kezelése. Egyetlen ismert vírusellenes gyógyszer (vírusölő gyógyszer) sem pusztítja el a dengue-vírust. Az egészségügyi dolgozók "támogató kezelést" adhatnak - a dengue tüneteit kezelhetik, hogy megpróbálják a betegeket jobban érezni magukat.

A különböző embereknek a tüneteiktől függően különböző kezelésekre van szükségük. Vannak, akiknek elég, ha otthon isznak folyadékot, és ellenőrzik orvosukkal, hogy biztosan jobban vannak-e.

A kiszáradás kezelése nagyon fontos. Néha az emberek annyira kiszáradnak, hogy intravénás folyadékpótlásra van szükségük - a vénába helyezett tűn keresztül adott folyadékokra. Általában csak egy-két napig van szükség intravénás folyadékpótlásra.

Az orvosok olyan gyógyszereket adhatnak, mint a paracetamol (paracetamol) a láz és a fájdalom ellen. A nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek (NSAID), mint az ibuprofén és az aszpirin nem használhatók, mert ezek valószínűbbé teszik a vérzést.

A súlyos dengue-fertőzésben szenvedőknek vérátömlesztésre lehet szükségük. A plusz vér segít a személynek, ha a vérnyomása nagyon lecsökken (mint a dengue-sokk szindrómában), vagy ha nincs elég vörösvértest a vérében (mert vérzik a dengue vérzéses láz miatt).

Amikor az emberek elérik a dengue gyógyulási szakaszát, az orvosok általában abbahagyják az intravénás folyadékpótlást, hogy megelőzzék a folyadéktúlterhelést (túl sok folyadék van a szervezetben). Ha egy személy folyadéktúlterhelést kap, az orvosok adhatnak egyfajta gyógyszert, amelyet vízhajtónak neveznek, és amelynek hatására a beteg kiüríti a felesleges folyadékot.

A vérátömlesztés segíthet a dengue-lázban szenvedőknek

Prognózis

A legtöbb dengue-fertőzött ember felépül, és utána nincsenek problémái.

Kezelés nélkül a fertőzöttek 1-5%-a (100 emberből 1-5) meghal dengue-fertőzésben. Jó kezeléssel kevesebb mint 1%-uk hal meg. A súlyos dengue-fertőzöttek 26%-a azonban meghal.

Epidemiológia

A dengue több mint 110 országban gyakori. Évente 50-100 millió embert fertőz meg világszerte. Félmillió kórházi kezelést és évente körülbelül 12 500-25 000 halálesetet okoz világszerte. Az Egészségügyi Világszervezet szerint azonban a dengue-lázat nem veszik olyan komolyan, mint kellene. A szervezet a dengue-t a 16 "elhanyagolt trópusi betegség" egyikének nevezi - olyan betegségeknek, amelyek nem kapnak elég figyelmet. A dengue egymillió emberre vetítve körülbelül 1600 évnyi életveszteséget okoz. Ez körülbelül ugyanannyi, mint más trópusi és halálos betegségek, például a tuberkulózis esetében. A WHO szerint azonban az elhanyagolt trópusi betegségek, mint például a dengue, nem kapják meg azt a figyelmet és pénzt, amelyre a kezelések és gyógymódok megtalálásához szükség lenne.

A dengue világszerte egyre gyakoribbá válik. Ez a leggyakoribb vírusos betegség, amelyet ízeltlábúak terjesztenek. A dengue 2010-ben 30-szor gyakoribb volt, mint 1960-ban. A tudósok szerint a dengue azért lehet egyre gyakoribb, mert:

Egyre több ember él városokban.
Több ember van a világon. A világ népessége növekszik.
Több ember utazik nemzetközi (országok között).
Úgy gondolják, hogy a globális felmelegedés is szerepet játszik a dengue-fertőzések számának növekedésében.

A dengue leginkább az Egyenlítő környékén fordul elő. 2,5 milliárd ember él olyan területeken, ahol a dengue előfordul. Ezeknek az embereknek a 70%-a Ázsiában és a Csendes-óceáni térségben él. Az Egyesült Államokban a dengue-fertőzéssel fertőzött emberek 2,9-8%-a, akik olyan területről térnek haza, ahol a dengue előfordul, és lázasak, utazás közben fertőződtek meg. Ebben az embercsoportban a dengue a malária után a második leggyakrabban diagnosztizált fertőzés.

Történelem

A dengue-láz valószínűleg nagyon régi betegség. Egy ősi kínai orvosi enciklopédia a Csin-dinasztia idejéből (amely i.sz. 265 és 420 között létezett) említést tesz egy olyan személyről, aki valószínűleg dengue-fertőzött. A könyv egy "vízméregről" beszélt, amelynek köze volt a repülő rovarokhoz.

A 17. századból származó írásos feljegyzések a dengue járványokról szólnak (ahol a betegség rövid idő alatt nagyon gyorsan terjedt). A legvalószínűbb korai jelentések a dengue-járványokról 1779-ből és 1780-ból származnak. Ezek a jelentések egy olyan járványról szólnak, amely Ázsiában, Afrikában és Észak-Amerikában terjedt el. Ettől kezdve 1940-ig nem volt több járvány.

1906-ban a tudósok bebizonyították, hogy az emberek az Aedes szúnyogoktól kaptak fertőzést. 1907-ben a tudósok kimutatták, hogy egy vírus okozza a dengue-t. Ez volt csak a második olyan betegség, amelyről kimutatták, hogy vírus okozza. (Az első a sárgaláz volt.) John Burton Cleland és Joseph Franklin Siler tovább tanulmányozták a dengue-vírust, és rájöttek a vírus terjedésének alapjaira.

A dengue a II. világháború alatt és után sokkal gyorsabban kezdett terjedni. A dengue különböző típusai új területeken is elterjedtek. Az emberek először kezdtek el dengue vérzéses lázban megbetegedni. A dengue vérzéses láz első esete a Fülöp-szigeteken történt 1953-ban. Az 1970-es évekre a dengue vérzéses láz a gyermekek halálozásának egyik fő okává vált. A Csendes-óceánon és Amerikában is elterjedt. A dengue vérzéses lázat és a dengue-sokk szindrómát először 1981-ben jelentették Közép- és Dél-Amerikából.

A szó története

Nem világos, honnan származik a "dengue" szó. Egyesek szerint a szuahéli Ka-dinga pepo kifejezésből származik. Ez a kifejezés arról szól, hogy a betegséget egy gonosz szellem okozza. A szuahéli dinga szóról úgy gondolják, hogy a spanyol dengue szóból származik, ami azt jelenti, hogy "óvatos". Ezt a szót talán arra használták, hogy leírják azt a személyt, akinek a dengue-láz miatt csontfájdalmai vannak; ez a fájdalom arra készteti az illetőt, hogy óvatosan járjon. Az is lehetséges azonban, hogy a spanyol szó a szuahéli szóból származik, és nem fordítva.

Mások úgy gondolják, hogy a "dengue" elnevezés a nyugat-indiaiakról származik. Nyugat-Indiában a dengue-ban szenvedő rabszolgákról azt mondták, hogy úgy állnak és járnak, mint egy "dandy". Emiatt a betegséget "dandy-láznak" is nevezték.

A "csonttörési láz" elnevezést először Benjamin Rush orvos és az Egyesült Államok "alapító atyja" használta. Rush 1789-ben az 1780-as philadelphiai dengue-járványról szóló jelentésében használta a "breakbone láz" elnevezést. Hivatalos jelentésében Rush többnyire a hivatalosabb "bilious remitting fever" elnevezést használta.

A "dengue-láz" kifejezést csak 1828 után használták általánosan. Ezt megelőzően különböző emberek különböző elnevezéseket használtak a betegségre. Például a dengue-t "szívtörési láznak" és "la dengue"-nak is nevezték. A súlyos dengue-re más elnevezéseket is használtak: például "fertőző trombocitopéniás purpura", "Fülöp-szigeteki", "thaiföldi" és "szingapúri vérzéses láz".

Kutatás

A tudósok folyamatosan kutatják a dengue megelőzésének és kezelésének módjait. A szúnyogok megfékezésén, vakcina és a vírus elleni gyógyszerek kifejlesztésén is dolgoznak.

Sok egyszerű dolgot tettek a szúnyogok ellen. Ezek közül néhány dolog bevált. Például guppikat (Poecilia reticulata) vagy másnaposokat lehet az állóvízbe tenni, hogy megeszik a szúnyoglárvákat (tojásokat).

A tudósok folyamatosan dolgoznak a vírusellenes gyógyszerek kifejlesztésén is, hogy kezeljék a dengue-láz rohamait, és megakadályozzák, hogy az emberek súlyos szövődményeket kapjanak. Azon is dolgoznak, hogy kiderítsék, hogyan épülnek fel a vírus fehérjéi. Ez segíthet nekik olyan gyógyszerek létrehozásában, amelyek jól hatnak a dengue-vírus ellen.

Kérdések és válaszok

K: Mi a dengue-láz?

V: A dengue-láz a dengue-vírus által okozott trópusi fertőző betegség.

K: Hogyan kapják el általában az emberek a dengue-vírust?

V: Az emberek általában szúnyogoktól kapják el a dengue-vírust.

K: Miért hívják a dengue-lázat csonttörési láznak is?

V: A dengue-lázat csonttörési láznak is nevezik, mert olyan erős fájdalmat okozhat, hogy az emberek úgy érzik, mintha a csontjaik törnének.

K: A legtöbb dengue-lázban szenvedő ember meggyógyulhat orvosi kezelés nélkül?

V: Igen, a legtöbb dengue-lázban szenvedő ember meggyógyulhat, ha elegendő vizet iszik.

K: Mi a dengue vérzéses láz és a dengue-sokk szindróma?

V: A dengue vérzéses láz és a dengue-sokk szindróma olyan orvosi vészhelyzet, amely az ember halálát okozhatja, ha nem kap orvosi kezelést.

K: Van olyan vakcina, amely megakadályozhatja, hogy az emberek elkapják a dengue-vírust?

V: Nem, nincs olyan vakcina, amely megóvhatná az embereket a dengue-vírus elkapásától.

K: Van-e kezelés a dengue-láz gyógyítására?

V: Nem, a dengue-láz gyógyítására nincs kezelés. Az orvosok csak "támogató ellátást" tudnak nyújtani, ami azt jelenti, hogy csak a dengue tüneteit tudják kezelni.