Viszketés (pruritus) — meghatározás, okok, tünetek és kezelés

Viszketés (pruritus) – ismerd meg okait, tüneteit és hatékony kezelési lehetőségeit; tippek a gyors enyhüléshez és a megelőzéshez.

A viszketés (latinul: pruritus) olyan kellemetlen érzés, amely a vakarózás vágyát vagy reflexét váltja ki. A viszketés sok hasonlóságot mutat a fájdalommal, és mindkettő kellemetlen érzékszervi élmény, de a viselkedési válaszminták különböznek. A fájdalom reflexes visszahúzódást, míg a viszketés vakarózási reflexet vált ki. A viszketést és a fájdalmat kiváltó idegrostok mindkettő a bőrben található, de a rájuk vonatkozó információkat két különböző rendszer küldi központilag, amelyek mindketten ugyanazt az idegköteget használják.

Történelmileg a viszketés és a fájdalom érzését nem tekintették egymástól függetlennek, egészen a közelmúltig, amikor is megállapították, hogy a viszketésnek számos közös vonása van a fájdalommal, de fontos különbségeket is mutat.

Mi történik a szervezetben — élettani háttér

A viszketést speciális idegrostok és receptorok közvetítik, amelyek a bőr felszínén lévő ingerekre reagálnak (pl. allergének, irritánsok, szárazság). Az inger a perifériáról az idegrendszeren át az agyba jut, ahol kialakul a „viszkető” érzés és megszületik a vakarózás késztetése. Gyulladásos mediátorok (pl. hisztamin, interleukinek, neuropeptidek) fontos szerepet játszanak, de számos esetben a viszketés nem hisztaminfüggő, ezért egyszerű antihisztamin-kezelés nem mindig hatásos.

Gyakori okok

• Bőrbetegségek: atópiás dermatitisz (ekcéma), kontakt dermatitisz, pszoriázis, fertőzések (pl. gombák, scabies/rüh), xerosis (száraz bőr).
• Rendszerszintű betegségek: krónikus vesebetegség (uremiás pruritus), májbetegségek és epeelzáródás (kolestatikus viszketés), pajzsmirigy betegségek, hematológiai kórképek (polycythaemia vera), daganatos betegségek (paraneoplasztikus viszketés).
• Neurológiai okok: perifériás neuropathiák, postherpetikus idegfájdalom, centrális idegrendszeri betegségek.
• Gyógyszerek: bizonyos gyógyszerek mellékhatásaként (pl. opioidok, egyes antibiotikumok, metabolikus gyógyszerek).
• Pszichogén és viselkedési tényezők: stressz, szorongás, depresszió közreműködése esetén pszichogén viszketés jelentkezhet.

Tünetek és megjelenés

A viszketés lehet lokalizált (egy adott testtájékon) vagy generalizált. Gyakori kísérőjelenség a bőrpír, pörkképződés, karcolásokból származó sérülés vagy felülfertőződés. Jellemző, hogy éjszaka vagy nyugalmi állapotban erősödik, ami az alvás minőségét rontja. Krónikus viszketésnél a bőr megvastagodhat (lichenifikáció) a folyamatos dörzsölés miatt.

Diagnózis — mit vizsgál az orvos?

A diagnózis alapja az alapos anamnézis és a fizikális vizsgálat. Kérdések lehetnek: mikor jelentkezett először, lokalizált-e vagy általános, társul-e bőrelváltozás, gyógyszerszedés, krónikus betegségek, étel- vagy kozmetikai expozíció.

Laboratóriumi és képalkotó vizsgálatokra lehet szükség, hogy kizárják a rendszerszintű okokat: teljes vérkép, májfunkciós és vesefunkciós vizsgálatok, pajzsmirigy-hormonok, vesefunkciók, esetleg hepatitis szűrés, tumorjelzők vagy képalkotás, ha daganat gyanúja áll fenn. Bőrbiopszia ritkán szükséges, de segíthet a specifikus bőrbetegségek felismerésében.

Kezeési lehetőségek

A kezelés mindig az okhoz igazodik. Emellett számos tüneti kezelés segíthet a kellemetlenség csökkentésében.

Otthoni, alapellátási tanácsok

• Vény nélkül kapható, rendszeres hidratálás (emolliensek) használata a száraz bőr megelőzésére és kezelésére.
• Kímélő, illatanyag- és irritánsmentes tusfürdők, mosószerek használata; rövid, langyos zuhany, a forró fürdő súlyosbíthatja a tünetet.
• Laza, pamut ruházat viselése, körmök rövidre vágása a vakaródzás okozta sérülések csökkentésére.
• Hűsítő borogatások vagy mentolos bőrkrémek rövid távú alkalmazása enyhítheti a viszketést.

Gyógyszeres és orvosi kezelések

• Helyi szerek: emolliensek, kortikoszteroid krémek rövid kurzusban gyulladásos bőrbetegségekben, kalcineurin-inhibitorok (pl. tacrolimus) bizonyos esetekben.
• Antihisztaminok: elsősorban az allergiás eredetű, éjszakai viszketés enyhítésére; az eredményes­ség miatt gyakran alkalmazzák, de nem minden viszketés típusra hatnak.
• Neuropatogén viszketés esetén: gabapentin vagy pregabalin, bizonyos antidepresszánsok (pl. mirtazapin, néhány SSRI) használata felmerülhet az orvos javaslatára.
• Speciális helyzetekben: kolestázis esetén rifampicin, egyes esetekben opioid antagonista kezelés, uremiás pruritusnál dialízis optimalizálás és neuropatikus szerek alkalmazása lehet szükséges. Fototerápia (UVB) krónikus, terápiás rezisztens esetekben hatásos lehet.
• Súlyos, fertőzött sebek: helyi vagy szisztémás antibiotikum és megfelelő sebkezelés.

Megelőzés

Rendszeres bőrápolás, irritánsok elkerülése, belső betegségek (pl. cukorbetegség, vesebetegségek, májbetegségek) megfelelő kezelése segít megelőzni a krónikus viszketést. Stresszkezelés és alvásjavító intézkedések is hozzájárulhatnak a tünetek csökkentéséhez.

Mikor forduljon orvoshoz?

• Ha a viszketés tartós (>2–3 hét), súlyos, vagy az életminőséget jelentősen rontja.
• Ha általános tünetek (lázas állapot, fogyás, éjszakai izzadás), sárgaság, vagy vérzéses/hiperkeratotikus bőrelváltozások jelentkeznek.
• Ha a vakarózás nyomán fertőzésre utaló jelek (fokozódó pirosság, duzzanat, genny) alakulnak ki.
• Ha már fennálló krónikus betegséghez társuló viszketés rosszabbodik, orvosi felülvizsgálat szükséges.

Összefoglalva: a viszketés gyakori, sokszínű okok által kiváltott tünet, amely lehet átmeneti vagy krónikus, lokalizált vagy generalizált. A pontos ok felderítése és célzott kezelés fontos a tartós tünetmentesség eléréséhez; sok esetben egyszerű bőrápolási és életmódbeli beavatkozások is jelentős javulást hoznak.

Okok

A viszketés érzését okozhatja a szőrszálak mozgása vagy egy kémiai anyag (hisztamin) felszabadulása a bőr alatti sejtekből. A viszketést védőhatásnak tekintik, mivel segít az élőlényeknek eltávolítani a bőrükön landoló parazitákat.

Viszketést okozhat:

• Ételmérgezés
• Xerosis. Ez a leggyakoribb ok, télen gyakran előfordul. Idősebb kor, gyakori fürdés forró zuhanyzóban vagy kádban, valamint magas hőmérsékletű és alacsony páratartalmú környezetben fordul elő.
• Bőrbetegségek (például pikkelysömör, ekcéma, napégés, lábgomba, hidradenitis suppurativa és sok más). A legtöbb gyulladásos jellegű.
• Rovarcsípések, például szúnyogok vagy szúnyogok csípése.
• Allergiás reakciók bizonyos vegyi anyagokkal való érintkezésre, például a Poison Ivy vagy Poison Oak urushioljával.
• Hodgkin-kór
• Sárgaság (a bilirubin magas koncentrációban bőrirritáló hatású)
• Policitémia, amely a fokozott hisztaminszint miatt generalizált viszketést okozhat.
• Rüh vagy tetű- vagy férgfertőzés
• Pajzsmirigy betegség
• Borotválkozás, amely irritálhatja a bőrt
• Cukorbetegség Mellitus
• Korpásodás (szokatlanul nagy mennyiségű hámlás társul ehhez az érzéshez)
• Vashiányos vérszegénység
• Parazita fertőzések
• Pszichiátriai
• Gyógyszeres kezelés:
• Allergia - (az egyén immunrendszerének bizonyos kémiai vegyületekre adott reakciója miatt).
• Fotodermatitisz - a (nap)fény reakcióba lép a bőrben lévő vegyi anyagokkal, ami irritáló anyagcseretermékek képződéséhez vezet.
• Közvetlenül (pl. morfium és más ópiátok)
• Cholestasis
• A terhességhez kapcsolódóan:
• A terhességi csalánkiütéses papulák és plakkok (PUPPP)
• Terhességi pemphigoid

A viszketés egyik oka a rüh.

Kérdések és válaszok

K: Mi az az itanium?

K: Miben különbözik a viszketés a fájdalomtól?

K: Hol helyezkednek el a viszketést és a fájdalmat kiváltó idegrostok?

K: Hogyan jut el a viszketésre és a fájdalomra vonatkozó információ az agyba?

K: A viszketést és a fájdalmat hagyományosan független érzetnek tekintik?

K: Mit mutattak ki a legújabb kutatások a viszketés és a fájdalom közötti kapcsolatról?

K: Mi a latin szó a viszketésre?

Keresés betűvel