Asztma (asztma bronchiale): meghatározás, tünetek, okok és kezelés

Az asztma pontos oka még nem ismert. Úgy gondolják, hogy számos különböző okból adódhat:

Genetika: Amikor egy személy génjeiben változások történnek (úgynevezett mutációk), ezek a változások továbbadódnak a gyermekeknek. Az egyik vagy mindkét szülő génjeiben lehetnek ilyen változások vagy mutációk, és néhány vagy valamennyi gyermekük születhet velük, ami azt jelenti, hogy örökölték azokat. Ezek a mutációk, ha egyszer bekövetkeznek, családon belül generációról generációra öröklődnek, és állandó mutációk, megváltoztatják a DNS-ben lévő gént. Ezek a változások valószínűbbé tehetik, hogy az illető bizonyos betegségeket, például asztmát kapjon. Bizonyos betegségek esetében lehet, hogy csak egy génben bekövetkezett változás az, ami miatt az illető elkapja az adott betegséget, az asztma esetében viszont lehet, hogy több különböző génben bekövetkezett változás az, ami miatt az illető nagyobb valószínűséggel kaphat asztmát.

Az epigenetikai változások vagy módosítások másfajta változásokat okoznak, amelyek három különböző módon befolyásolják az ember génjeinek működését vagy "kifejeződését" (úgynevezett epigenetikai mechanizmusok), de nem változtatják meg a DNS-ben lévő gént. Ezek az epigenetikai változások lehetnek öröklöttek, vagy történhetnek méhen belül, vagyis amikor a csecsemő még az anyjában van. Gyermekkorban is bekövetkezhetnek különböző okok miatt, például légúti fertőzés, vegyi anyagoknak vagy gyógyszereknek való kitettség, étrend stb. miatt. Ezek a változások átöröklődhetnek egyik generációról a másikra, de nem véglegesek, és csak egy vagy két generáción keresztül öröklődhetnek. Bár az epigenetikai változások befolyásolják az ember génjeinek működését, nem változtatják meg tartósan az ember génjeit. Úgy vélik, hogy az epigenetikai változások bizonyos betegségek, például az asztma kialakulásának valószínűségét is növelhetik.

A környezeti tényezők olyan dolgok, amelyek hatással vannak egy személyre; ezek lehetnek egészségesek vagy egészségtelenek. Az egészségtelen környezeti tényezők olyan dolgok, mint például olyan területen élni, ahol sok a légszennyezés, vagy olyan helyen lakni, ahol sok a bogár a házban, vagy cigarettafüst körül lenni.

Ha egy olyan személy, akinek a génjeiben genetikai vagy epigéniás változások vannak, amelyek miatt nagyobb az esélye az asztma kialakulására (genetikai hajlam), életében egészségtelen környezeti tényezők is megjelennek, például olyan otthonban él, ahol sok poratka van, akkor nagyobb a valószínűsége, hogy asztmás lesz.

Atópia

Atópiáról akkor beszélünk, ha a személy néhány génje megváltozik (genetikai öröklődés). Ezek a genetikai változások arra késztetik a szervezetet, hogy több immunglobulin E-t (IgE), egyfajta ellenanyagot termeljen. Emellett érzékenyebbek olyan dolgokra, mint a vegyi anyagok, a füst és a por (környezeti antigének). Ez a túlérzékenység azt jelenti, hogy érzékenyebbek vagy allergiásabbak a környezetben lévő dolgokra, mint azok az emberek, akiknek nincsenek ilyen változások a génjeikben, és nem túlérzékenyek vagy allergiásak.

Ez a túlérzékenység bizonyos reakciókat vált ki a szervezetükből. Általában az atópiás személynél allergiás nátha alakul ki, amely az orr mögötti orrjáratokat érinti, és nagyobb valószínűséggel alakul ki atópiás dermatitis, amely bőrkiütéseket és atópiás asztmát okoz. Az allergiás náthában szenvedők akár 40%-a asztmás is lehet. Ezt a három egészségügyi problémát, az allergiás náthát, az atópiás dermatitiszt és az atópiás asztmát atópiás triásznak nevezik (triásznak azt nevezzük, amikor valamiből három van). Az atópiás embereknek más egészségügyi problémáik is lehetnek, beleértve az étel- és gyógyszerallergiát, a csípő rovarokra való túlérzékenységet, a csalánkiütést (urtikáriát), a Quincke-ödémát (angioödémát) és a kontakt dermatitist.

Ha valakinek az egyik szülője atópiás, akkor esélye van arra, hogy ő is atópiás lesz. Ha két szülője is atópiás, még nagyobb az esélye, hogy atópiás lesz.

Paracetamol és asztma

Voltak tanulmányok, amelyek összefüggést mutattak ki a paracetamol (Tylenol) és az asztma között. Például egy 2008-as elemzés, amely az International Study of Asthma and Allergies in Childhood, vagy röviden Isaac-tanulmány nevű, igen nagyszabású tanulmányból gyűjtött információk alapján készült, kimutatta, hogy azoknál a gyermekeknél, akik életük első évében láz esetén paracetamolt szedtek, 50%-kal nagyobb volt az asztma kialakulásának kockázata a későbbiekben. Minél több paracetamolt szedtek a gyermekek, annál nagyobb volt az asztma kialakulásának kockázata. Azoknál a gyermekeknél, akik havonta egyszer szedtek, háromszorosára nőtt az asztma kialakulásának kockázata. Az asztmások számának növekedése több országban is egybeesett a paracetamol tartalmú gyógyszerek eladásának növekedésével. Korábban az Amerikai Orvosok Kollégiuma a harmadik Nemzeti Egészség- és Táplálkozásvizsgálati Felmérés eredményei alapján összefüggésről számolt be a nem atópiás asztma és a paracetamol használata között. Nem minden orvos van meggyőződve a paracetamol és az asztma közötti kapcsolatról.

"Az asztmás vagy asztma szempontjából veszélyeztetett gyermekeknek kerülniük kell a paracetamol használatát." (McBride JT, 2011).

Atópiás asztma

Az atópiás asztma az asztma leggyakoribb formája.

Köhögés-variáns asztma

A köhögés-variáns asztma az asztma olyan típusa, amelyben a köhögés a fő, és néha az egyetlen tünet. A köhögés-variáns asztma általában nem okoz sípoló légzést vagy légszomjat, és száraz, kaparó, többnyire nem produktív köhögést okoz (ez azt jelenti, hogy kevés vagy egyáltalán nem köhög fel váladékot). A köhögés-variáns asztmában szenvedők körülbelül 30%-ánál alakul ki tipikus asztma.

Munkával kapcsolatos asztma

A munkával kapcsolatos asztma olyan asztma típusok, amelyeket a munkahelyi környezetben lévő irritáló anyagok okoznak vagy súlyosbítanak. A munkával kapcsolatos asztmát általában azok a munkahelyek okozhatják, ahol sok a füst, vagy ahol vegyi anyagokat használnak. A munkával kapcsolatos asztmának (WRA) különböző típusai vannak:

1. Látenciával járó foglalkozási asztma: ez az asztma típus az, amikor az asztma jelei és tünetei egy bizonyos idő elteltével (látencia) jelentkeznek a környezeti irritáló anyagoknak való kitettség után. pl. : John január első hetében kezd el dolgozni egy olyan gyárban, ahol vegyi anyagokat használnak. Március végén kezdenek kialakulni nála az asztma jelei és tünetei. A januári munkakezdésétől az asztma jeleinek és tüneteinek márciusi megjelenéséig tartó időszak a látenciaidő.

2. Az irritáló anyagok által kiváltott asztma (IIA) latencia nélküli foglalkozási asztma: ez az asztma típusa az, amikor az asztma jelei és tünetei azonnal (latencia nélkül) jelentkezhetnek, miután a környezeti irritáló anyagoknak kitették őket. pl. Frank új munkahelyen kezd dolgozni, ahol takarítóként dolgozik, és ahol ammóniát használ a takarításhoz. Miután kinyitotta az ammóniás palackot és belélegezte a gőzöket, Frank nehezen kap levegőt, mellkasa összeszorul, és az asztma egyéb jelei és tünetei jelentkeznek nála.

3. Reaktív légúti diszfunkciós szindróma (RADS):

4. Munkahelyi asztma: ez az az eset, amikor a személynek már van asztmája, és a munkahelyén a környezeti tényezők súlyosbítják azt.

Testmozgás okozta asztma

A terhelés okozta asztma (EIA) - más néven terhelés okozta hörgőgörcs - az olyan asztmás esetek leírására használt kifejezés, amelyekben a terhelés a fő, és sokszor az egyetlen kiváltó oka az asztmás rohamnak. Ha valakinek már van valamilyen asztmája, vagy atópiás, nagyobb az esélye az EIA kialakulására.

Éjszakai asztma

Éjszakai asztma: az olyan asztmás esetek leírására használt kifejezés, amelyek éjszaka rosszabbodnak (éjszakai).

Premenstruációs asztma (PMA): az asztmás tünetek súlyosbodnak a premenstruációs időszakban. Ez az állapot az asztmás nők akár 40%-át is érintheti. A PMA diagnózisának felállításához részletes kórtörténetre van szükség a menstruációs ciklusok időzítéséről, valamint a tapasztalt asztmás tünetekről és a kilégzési csúcsáramlási sebességről (a PMA miatt a PEF a premenstruációs időszakban csökkenhet). A diagnózis felállításához hasznos, ha naplót vezetünk a tünetekről és a kilégzési csúcsáramlási (PEF) sebességről.

Status asthmaticus

A status asthmaticus az asztma súlyos formája, amikor az asztmás roham egyre súlyosbodik, és az asztma kezelésére általában használt gyógyszerek nem hatnak. A status asthmaticus halálos kimenetelű lehet.

A jelek és tünetek az orvostudományban azt jelentik, ahogyan egy betegség befolyásolja az ember testét. Néha az asztma jelei és tünetei enyhék lehetnek, ami nem zavarja túlságosan az illetőt. Máskor viszont súlyosak lehetnek, amitől a személy nagyon rosszul érezheti magát.

Nem minden asztmás személynél jelentkezik mindig az asztma minden jele és tünete. Előfordulhat, hogy az egyik asztmás roham során egyes tünetek jelentkeznek, míg egy másik asztmás roham során más tünetek jelentkeznek. Egyes asztmásoknál előfordulhat, hogy az asztmás rohamok között hosszú időszakok telnek el, amikor nem mutatkoznak az asztma jelei és tünetei, míg másoknál mindennap előfordulhat, hogy az asztmás tünetek és tünetek egy része vagy mindegyike jelentkezik, amelyek egy-egy roham során súlyosabbá válnak. Attól is függ, hogy az illetőnek milyen típusú asztmája van, és hogy enyhe, közepesen súlyos vagy súlyos esetről van-e szó.

Vannak olyan asztmások is, akiknél csak bizonyos időszakokban jelentkeznek a tünetek, például a testmozgás okozta asztmásoknál, akiknél a testmozgás váltja ki a tüneteket. Egyeseknél az asztma jelei és tünetei kiválthatók vagy súlyosbodhatnak (súlyosbodhatnak), ha vírusos légúti fertőzésük van, gyakran az emberi rhinovírusok által okozott típusoknál.

Az asztmás roham korai figyelmeztető jelei olyan fizikai egészségi változások, amelyeket az asztmás személy a roham előtt tapasztal. A korai figyelmeztető jelek ismeretében a személy képes lehet lépéseket tenni annak érdekében, hogy elkerülje az asztmás rohamot, vagy ha mégis bekövetkezik, megakadályozza annak súlyosbodását.

Korai figyelmeztető jelek

Az asztma korai figyelmeztető jelei a következők lehetnek:

• Sokat köhög, különösen éjszaka
• Könnyen elveszti a lélegzetét
• Légszomj: Ilyenkor az ember nem tud mély levegőt venni, ami azt jelenti, hogy nem tudja teljesen megtölteni a tüdejét levegővel. Előfordulhat, hogy csak rövid, felszínes légzésre képes, ami elegendő levegőt ad a tüdejének. Ha valakinek légszomja van, mellkasi szorító érzés is jelentkezhet.
• Könnyen elfárad edzés közben, gyengeségérzés és zihálás vagy köhögés edzés után.
• Megfázás vagy allergia tünetei, mint tüsszögés, orrfolyás vagy orrdugulás, köhögés, torokfájás és fejfájás.

A kiváltó tényező vagy röviden kiváltó ok, ami egy olyan személynél, akinek már van ilyen betegsége, egy betegség jeleit és tüneteit okozza. Az asztma gyakori kiváltó okai a következők:

• Dohányfüst: az embernek nem kell dohányoznia, a passzív dohányzás asztmás rohamot válthat ki. A passzív dohányzás az égő cigaretta, szivar vagy pipa végéből származó füst, amelyet valaki más szív, vagy az általa kilélegzett (kilélegzett) füst.
• Háziállatok: az állatok fehérjéknek nevezett vegyi anyagokat bocsátanak ki, amelyek allergének; az emberek allergiásak lehetnek rájuk. Ezek az allergének irritáló hatásúak lehetnek, és súlyosbíthatják valakinek az asztmáját, és asztmás rohamot válthatnak ki. A fehérjék a háziállatok szőrében vannak, amely az állatok (és az emberek) által hullatott elhalt bőrpihék. A vizeletükben, az ürülékükben, a nyálukban és a faggyúban is megtalálhatóak, amelyet a bőr faggyúmirigyek nevű mirigyei termelnek. A faggyú teszi zsírossá a hajat és a bőrt. Amikor a korpa, a vizelet, az ürülék, a nyál és a faggyú kiszárad, a fehérjék a levegőbe kerülhetnek és belélegezhetők. Az emberek többek között a következő háziállatokra lehetnek allergiásak: kutyák, macskák, futóegerek, hörcsögök, tengerimalacok és házimadarak.
• Bogarak: a lakásokban található különböző típusú bogarak asztmás rohamokat válthatnak ki. Ugyanúgy kiválthatják az asztmás tüneteket, mint a háziállatok; az általuk kibocsátott fehérjék allergének, és a levegőbe kerülnek. A leggyakoribb bogarak közül néhány, amelyek asztmát válthatnak ki, a poratka, a csótányok, valamint a poloskák és a bolhák. Sok más faj, amely megfertőzheti a lakást, allegénforrásként szolgálhat, mint például a fáraóhangyák.
• Gombaspórák (penész): a gombák úgy szaporodnak, hogy spórákat bocsátanak ki a levegőbe, ha a spórák jó helyen landolnak, akkor új gomba indul. Ezeknek a spóráknak a belélegzése asztmát válthat ki. Az egyik leggyakoribb gombaspóratípus, amely kül- és beltéri környezetben egyaránt megtalálható, az aspergillus nevű csoportba (nemzetségbe) tartozik.
• Az erős érzelmek, például a düh, a stressz, sőt még a nevetés is súlyosbíthatja az asztmás tüneteket.
• A kültéri légszennyezés számos forrásból származhat, például a nagy forgalmú területeken a személygépkocsik és teherautók füstjétől, valamint a gyárak és finomítók közelében a levegőben lévő vegyi anyagoktól.
• Időjárás: az időjárás változásai asztmás rohamot válthatnak ki. A levegő hőmérsékletének változása is kiválthat rohamot, nem csak a hideg levegő. Ha valaki a kinti hidegből egy meleg házba megy, a hirtelen változás hörgőgörcsöt okozhat. A páratartalom hirtelen változása is szerepet játszik.

Az asztmát kiváltó okok kezelésének legjobb módja, ha megtanuljuk, hogy mik azok, és ha lehetséges, elkerüljük őket, ha pedig nem lehet teljesen elkerülni, akkor a viselkedésünket úgy alakítjuk, hogy kezelni tudjuk őket. Példa: egy hideg téli napon egészen a meleg ház küszöbéig futni, majd azonnal bemenni; a hirtelen hőmérsékletváltozás rohamot okozhat, és ez elkerülhető lett volna. Általánosságban, de különösen egy olyan betegség esetén, mint az asztma, szükséges, hogy tisztában legyünk a környezetünkkel és azzal, hogy mi van benne, mind a beltérben, mind a szabadban. Az asztmát leggyakrabban az allergének váltják ki. Az allergének egyik nagy forrása a szőnyeg. Teljesen cserélje le csempére a padlót, csökkenti annak lehetőségét, hogy jó környezetet teremtsen az allergéneknek, és egyszerűbben tisztítható és fertőtleníthető.

Asztmás rohamról akkor beszélünk, amikor egy olyan időszak után, amikor a személynek csak kevés vagy semmilyen asztmás tünete nem volt, az asztma hirtelen rosszabbodik, általában azért, mert egy vagy több kiváltó oknak van kitéve. Amikor az asztmás roham bekövetkezik, a légutakban lévő szövetek megduzzadnak a gyulladás miatt - a szervezet így próbálja megvédeni magát a káros dolgoktól, például a baktériumoktól és az irritáló anyagoktól. Amikor a szövetek megduzzadnak, a légutak nyílása (az úgynevezett lumen) nagyon beszűkül.

A hörgőket és hörgőcskéket körülvevő simaizmok (a testben lévő olyan izmok, amelyek nem húzódnak össze önként, mint például a karban) görcsölni vagy összehúzódni kezdenek, ami még szűkebbé teszi a légutak nyílását. Ezt nevezzük hörgőgörcsnek.

A légutak bélésének belsejében találhatóak az úgynevezett szubmucosális mirigyek, és felettük, a légúti nyíláshoz közelebb a goblet sejtek - mivel a goblet alakjuk olyan, mint egy pohár, ami egyfajta csésze. A nyálkahártya alatti mirigyek és a sercegsejtek nyálkát termelnek, amely segít megvédeni a légutak belsejét. Az egészséges tüdő légutaiban lévő nyálkahártya egy vékony filmréteg, amely csapdába ejti az irritáló anyagokat, például a porszemcséket és a polleneket, így azok nem károsítják a légutakat, és megakadályozzák, hogy azok a légzsákokba (alveolusokba) jussanak.

A légutakat apró szőrszálak, úgynevezett csillók bélelik. A csillók előre-hátra hullámzanak, mint egy kis ostor, és segítenek a nyálkát és a bennrekedt részecskéket a légutakon felfelé tolni a "garatba". Onnan a nyálkát, az alsó légutakban megrekedt részecskéket ki lehet köhögni (ezt nevezzük köpetnek).

Asztmás roham során a nyálkahártya alatti mirigyek és a pókhálósejtek a normálisnál sokkal több nyálkát termelnek, és a nyálkahártya is sűrűbb a normálisnál. Ez nagyon megnehezíti a csillók számára, hogy elvégezzék a munkájukat, és feljuttassák a nyálkát a légutakból. Így most túl sok nyálka termelődik, és a csillók nem tudnak eleget felhozni. A légutak a gyulladás okozta szövetduzzanat és a hörgőgörcs okozta szűkület miatt már így is túl szűkek ahhoz, hogy megfelelően lélegezhessenek, így a plusz nyálka még jobban elzárja a légutakat. Ez nagyon megnehezíti a légzést. Halálos asztmás rohamokban a légutak annyira beszűkülhetnek és/vagy eltömődhetnek nyálkával, hogy egyáltalán nem jut át rajtuk levegő.

A légzési nehézségnek vannak más jelei is, mint asztmás roham esetén, amelyeket fontos megtanulni, és ismeretük segíthet megmondani, ha valakinek, aki nem tud beszélni, légzési problémái vannak. A csecsemők és kisgyermekek közé tartoznak azok, akik esetleg nem tudják jelezni valakinek, hogy légzési problémáik vannak.

Az asztma egyéb jelei közé tartoznak:

Mellkas- és nyakvisszahúzódások; ezek hatására a légzés során általában nem túl sokat használt mellkasi és nyaki izmok összehúzódnak, és megpróbálnak több levegőt beszívni. A visszahúzódások révén a szervezet megpróbál elegendő levegőt kapni, mivel az asztmás roham miatt nehezen tud normálisan lélegezni. Ezek a behúzódások a mellkasfal bőrét, a nyak bőrét és vagy a mellcsontot (szegycsont) mozgatják befelé légzés közben. A behúzódásoknak különböző típusai vannak, amelyek attól függenek, hogy mely izmok kezdenek összehúzódni, és ez attól függ, hogy az illetőnek mennyire esik nehezére a légzés a roham során.

Az orrnyílás kitágulása az, amikor az orrlyukak nyílása légzés közben a normálisnál nagyobbra nyílik. Ez gyakran annak a jele, hogy az illetőnek nehézségei vannak a légzéssel.

Kék ajkak és ujjbegyek: az oxigén, amely a levegőben van, amit belélegzünk, vörös színűvé teszi a vért. A vér oxigén nélkül kék színű. Az oxigén a légutak végén található légzsákokon (alveolusok) keresztül jut a szervezetbe. Az asztmás roham során a szervezet számára nehézséget okoz, hogy elegendő oxigénhez jusson, mert nehezen jut elég levegőhöz. Mivel kevesebb oxigént tartalmazó levegő jut a légzsákokba és a vérbe, kevesebb a vörös vér (oxigént tartalmazó vér) és több a kék vér (oxigén nélküli vér). Az ajkak és a körmök alatti kék színt a kék vér okozza, amely a bőr alatti kis erekben látható. A test egyre több része kezd kékülni, minél tovább marad a szervezet oxigén nélkül. Amikor a testrészek az oxigénhiány miatt kékülnek el, azt cianózisnak nevezzük.

Izzadás : különösen a homlokon lehet izzadást észlelni, de a bőr nem meleg, hanem hűvös és nyirkos tapintású.

Gyors légzés (tachypnoe); a normálisnál sokkal gyorsabb be- és kilégzés.

Szapora szívverés: (tachycardia): a szív a normálisnál sokkal gyorsabban kezd verni.

Az asztma diagnózisa a személy:

• Orvosi kórtörténet; olyan információk, mint például az asztma milyen jelei és tünetei voltak.
• Családi kórtörténet; volt-e valakinek, akivel kapcsolatban álltak, asztmája vagy ehhez kapcsolódó állapotok, mint például az atópiásoknál előforduló állapotok.
• Fizikai vizsgálat és tesztelés

Diagnosztikai vizsgálatok

Nincs olyan specifikus teszt, amely megmondaná, hogy egy személynek asztmája van-e, azonban vannak olyan tesztek, amelyek segíthetnek a diagnózis felállításában, ha az eredményeket az orvosi és családi anamnézissel, valamint a fizikális vizsgálattal együtt veszik figyelembe.

• Tüdőfunkciós vizsgálatok [Pulmonary function tests (PFTs)]
• Spirometria; azt méri, hogy a tüdő mennyi levegőt képes belélegezni, mennyi levegőt lélegez ki, és milyen gyorsan tud kilélegezni.
• Bronchoprovokációs teszt; ebben a tesztben a légutakat (hörgőket és hörgőcskéket) hörgőgörcsre provokálják (megpróbálnak valamit előidézni), hogy a légutak összeszűküljenek, hogy lássák, mennyire érzékenyek. A hörgőgörcs kiváltására többek között a következő dolgokat teszik: a személyt testmozgásra késztetik, hideg levegőt lélegeznek be, amely egyre hidegebb lesz, vagy egy metakolin nevű speciális vegyi anyagot lélegeznek be. A hörgőgörcs eredményét spirometriával ellenőrzik.

Differenciáldiagnózisok

A differenciáldiagnózisok különböző orvosi rendellenességek, amelyek ugyanazokat a tüneteket okozhatják. Mielőtt az orvos végleges diagnózist állít fel, vagyis biztos abban, hogy melyik orvosi rendellenesség okozza a problémát, végiggondolja, hogy milyen más orvosi állapotoknak vannak ugyanolyan vagy majdnem ugyanolyan tünetei, és megbizonyosodik arról, hogy nem ezek közül való.

Az asztma differenciáldiagnózisai közé tartoznak:

• Bronchiectasis
• Krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD)

A légutak átalakulásáról akkor beszélünk, ha a légutak tartós fizikai elváltozásokkal járnak, amelyek a légutak működését is befolyásolják. Ez krónikus, hosszú távú asztma után következhet be. A légutak gyulladásos, károsodási és helyreállítási ciklusai után a légutak állandó átalakulása következhet be. Ilyenkor a légutak fizikai szerkezete megváltozik. Ez állandó légúti szűkületet okoz (mindig szűkebbek a normálisnál, és asztmás roham során még szűkebbek lesznek), a hörgőgörcsök könnyebben kiválthatók (hörgő hiperrezonancia), légúti ödéma (folyadék a légutakban) és nyálkahiperszekréció (túl sok nyálka termelődik), valamint a légutak körüli kollagén felhalmozódása, amit fibrózisnak nevezünk. A légutak átalakulását már hatéves gyermekeknél is megfigyelték.

Az asztma nem megfelelő kezelése a légutak átalakulásához vezethet, és ez növelheti az asztmás roham okozta halálozás kockázatát. Az egyik fő probléma, amely az asztma rossz kezelését okozza, az asztmainhalátor nem megfelelő használata. A nem megfelelő inhalátorhasználat egyik fő oka, hogy az asztmás beteg nem rendelkezik megfelelő ismeretekkel az inhalátor használatáról, mivel nem kapott megfelelő oktatást.

A gobletsejtek és a szubmucosla mirigyek hiperpláziája: A légutak átalakulása során bekövetkező fizikai változások között szerepel a gobletsejtek hiperpláziája és a szubmucosla mirigyek hiperpláziája. A nyálkahártya alatti mirigyek és a pókhálósejtek nyálkahártyát termelnek, amely a káros részecskék, például a por és a pollenek felfogásával segít megvédeni a légutakat. A nyálkahártya általában egy vékony film, amely kibéleli a légutakat. A nyálkahártyát és a benne rekedt részecskéket a légutak belsejében lévő apró (mikroszkopikus) szőrszálak, az úgynevezett csillók viszik fel a garatba.

Asztmás roham során a nyálkahártya alatti mirigyek és a pókhálósejtek túl sok nyálkahártyát termelnek, és az a normálisnál vastagabb, ami megnehezíti a csillók számára a nyálkahártya felhozatalát. Amikor a légutak átalakulása történik, a szervezet a normálisnál sokkal több nyálkahártya alatti mirigyet és pókhálósejtet termelhet, ami azt jelenti, hogy még több nyálka termelődik. Túl sok nyálka lehet, amit a csillók nem tudnak felhozni, és a légutak elzáródhatnak. Ez az egyik oka annak, hogy a légutak átalakulásában szenvedő emberek gyakran súlyosabb asztmában szenvednek. Halálos esetekben a légutak teljesen elzáródhatnak, ami fulladást okozhat.

Légúti rekonstrukciós módszerek

A rendszeres szoptatás bizonyítottan előnyös a légúti rekonstrukció szempontjából. Bár korábbi tanulmányok hasonló hatást mutattak ki a szoptatás és az asztma kockázata között, ez a kutatás az első, amely összefüggést mutatott ki a szoptatás hossza és a ziháló epizódok száma között. Emellett ez a tanulmány bizonyítékot talált arra, hogy az első asztmával kapcsolatos tünetek korábban jelentkeznek az életben, ha a gyermekeket rövidebb ideig szoptatták, vagy nem kizárólagosan. A tanulmány azt mutatja, hogy nem a folyadék táplálkozási előnye, hanem a tüdőre gyakorolt húzóerő, amely kitágítja a légutak simaizmait. A száraz szoptatás ebben a tanulmányban valóban előnyösebbnek bizonyult a légutak egészségének erősítése szempontjából mind a gyermekek, mind a felnőttek esetében. A légutak tágítása erősíti azokat és magát a tüdőt is.

Az asztma leggyakrabban a kiváltó okokkal való érintkezés kerülésével és bizonyos gyógyszerek alkalmazásával szabályozható. A legtöbb asztmás beteg speciális gyógyszereket hord magánál. Ezeket inhalátoroknak nevezik. Az inhalátorban lévő gyógyszer megnyitja a tüdőbe vezető csöveket. Az inhalálót általában az asztmás roham megelőzésére vagy a már kialakult roham megállítására használják.

Mentőgyógyszer - A mentőgyógyszer egy inhalátor ("puffer"), amelyet akkor használnak, ha valaki úgy gondolja, hogy asztmás rohama van.

Kontrolláló gyógyszer - A kontrolláló gyógyszer olyan gyógyszer, amelyet vagy tablettában vagy inhalátorban szednek naponta az asztmás rohamok megelőzésére.

Közös kórházi kezelés

A kórházaknak vannak más lehetőségeik is, amelyeket vészhelyzetben alkalmazhatnak, ha a szokásos kezelések nem működnek:

• Oxigén
• Bizonyos gyógyszerek, amelyek úgy hatnak, mint az asztmás spray, de sokkal erősebbek.
• Bizonyos gyógyszerek, amelyek intravénásan (intravénásan) adhatók.
• Szteroidok
• Légzést segítő eszközök (beleértve a csöveket és nagyon súlyos esetekben a szelepeket)

Nem hagyományos kezelések / Otthoni gyógymódok

• A meleg gőzfürdőt gyakran használják az asztmával kapcsolatos orrdugulás és légúti irritáció enyhítésére.
• Az omega-3 zsírsavakat gyakran használják természetes gyógyszerként a szívbetegségek megelőzésére és kezelésére. Bár egyes kutatások szerint az omega-3 zsírsavak a légúti gyulladások csökkentésében és a tüdőfunkció fokozásában is segíthetnek.
• A Buteyko-légzéstechnika azon az alapfeltevésen alapul, hogy a szén-dioxid szintjének a vérben való megemelése sekély légzéssel segíthet az asztmásoknak. A szén-dioxidról úgy gondolják, hogy kitágítja a légutak simaizmait.
• A forró italok ismertek arról, hogy megnyitják a légutakat, azt mondják, hogy megnyitják a légutakat az irritált asztmás tünetekre. Ez a módszer állítólag átmeneti enyhülést hoz.
• A magas almafogyasztás védelmet nyújthat az asztma ellen. A napi gyümölcs- és zöldségfogyasztás gyermekkorban csökkentette az asztma kockázatát.
• A szoptatás vagy annak tükrözése serdülőkorban és felnőttkorban bizonyítottan erősíti és elősegíti a légutak egészségét. A tüdőre gyakorolt húzásból eredő terhelés kitágítja a légutak simaizmait. A rendszeresen végzett hosszabb terápiás foglalkozások bizonyítottan drámaian javítják a légutak működését, és elősegítik az asztma szövődményeinek csökkenését.

Olyan gyógyszerek, amelyek súlyosbíthatják az asztmás rohamot

Vannak bizonyos típusú gyógyszerek, amelyek súlyosbítják az asztmát, vagy amelyek ilyen rohamot válthatnak ki. Bizonyos típusú gyógyszereket csak nagyon speciális helyzetekben szabad használni. Néhány ilyen gyógyszer a következő:

• Nem-szteroid gyulladáscsökkentők vagy röviden "NSAID". Az aszpirin egy NSAID, és egyes emberek allergiásak rá, vagy nagyobb a kockázata annak, hogy allergiásak lesznek rá, még akkor is, ha korábban már használták.
• A béta-blokkolók a szívproblémák kezelésére használt gyógyszerek közé tartoznak, de asztmások nem szedhetik őket.
• A paracetamol egy másik olyan gyógyszer, amelyről úgy vélik, hogy nemcsak asztmát okozhat, hanem súlyosbíthatja is az asztmát azoknál, akiknek már van asztmájuk. Az acetaminofen egy fájdalomcsillapító, egy fájdalomcsillapító. Fájdalomcsillapító tulajdonságai miatt az acetaminofent gyakran adják más gyógyszerekhez. A címkéket mindig el kell olvasni, ha bármilyen gyógyszert szedünk, beleértve a vény nélkül kapható gyógyszereket is.
• ACE-gátlók; egy olyan gyógyszerfajta, amelyet általában magas vérnyomás és szívbetegségek kezelésére használnak. Általában nem rontják az asztmát, de ritka esetekben az asztma néhány jelét és tünetét, például légúti elzáródást és köhögést okozhatnak, különösen az ACE-gátlók szedésének első néhány hetében.
• Altatók és nyugtatók; asztmások általában nem szedhetik.

A társbeteg asztma, depresszió és/vagy szorongás kezelése

A depresszió és a szorongás negatív hatással van az asztmára. A szorongás és az asztma komorbiditása különösen zavaró a tünetek hasonlósága és az asztma észlelésének és kezelésének zavarása miatt. Az ausztrál Nemzeti Asztmatanács ajánlja a komorbid pszichológiai tünetek kezelését. A szorongás és a depresszió egyik ajánlott kezelési módja a kognitív viselkedésterápia (CBT). Vannak előzetes kutatási bizonyítékok arra, hogy az asztma miatt módosított CBT program, amelyet az orvosi kezeléssel együtt és az orvosi csapattal szoros együttműködésben végeznek, javíthatja a szorongást, az asztmát és az életminőséget. Azoknak a klinikusoknak, akik a CBT-t a társuló asztma, szorongás vagy depresszió kezelésére kívánják alkalmazni, a biztonságos és hatékony beavatkozásra vonatkozó útmutatásért az általuk áttekintett kutatásokra kell hivatkozniuk.

Az asztmára vonatkozó globális kezdeményezés

Az 1993-ban indított globális asztmás kezdeményezés (GINA) az Egészségügyi Világszervezet (WHO), az Egyesült Államok Nemzeti Egészségügyi Intézeteinek (NIH) és a Nemzeti Szív-, Tüdő- és Vérintézet (National Heart, Lung and Blood Institute) együttműködésével jött létre. Céljai a következők: az asztmával kapcsolatos lakossági tudatosság növelése, az asztma világszerte növekvő gyakoriságának okait feltáró kutatások ösztönzése, az asztma és a környezeti tényezők közötti összefüggések kutatásának ösztönzése, az asztma kezelési gyakorlatok hatékonyságának javítása, az asztmával összefüggő halálozási és megbetegedési arányok csökkentése, valamint az asztma kezelésének könnyebb elérhetővé tétele.

A GINA többek között az asztma kezelésére vonatkozó orvosi iránymutatások kidolgozásával teljesíti ezeket a célokat, amelyek a legfrissebb világszintű szakirodalom szisztematikus áttekintésén alapulnak. Ezek az iránymutatások ingyenesek és minden beteg és klinikus számára elérhetők a GINA weboldalán. A GINA fő jelentését évente frissítik, és célja, hogy tükrözze a fejlődő legjobb gyakorlatot, mivel rávilágít az asztma kezelési stratégiáinak változásaira.

A GINA 1998-ban hozta létre az "Asztma Világnapját", amelynek első rendezvényét a spanyolországi Barcelonában rendezték meg. A napot évente május első keddjén tartják, és több mint 35 ország vesz részt rajta.

Gyakran előfordul, hogy egy egészségügyi probléma esetén valószínűbb, hogy az illetőnek egy vagy több más egészségügyi vagy pszichiátriai problémája is lesz. Ezek az egyéb rendellenességek a "komorbid problémák" vagy "komorbiditások". Az asztmához különböző társbetegségek társulnak.

Légzőszervi rendellenességek

• Krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD)
• Légúti fertőzések
• Krónikus sinusitis
• Rhinitis: allergiás (atópiás), nem allergiás
• Hiperventillációs szindróma
• Az allergiás bronchopulmonális aspergillózis (ABPA) a tüdő légutakat érintő betegség, amelyet az Aspergillus fumigatus gombával szembeni allergiás túlérzékenység okoz.

Gyomor-bélrendszeri rendellenességek

• Gastrooesophagealis reflux betegség (GERD)
• Eozinofil nyelőcsőgyulladás (EE)

Pszichiátriai rendellenességek

• Depresszió
• Szorongásos zavarok
• Pánikbetegség

Alvászavarok

• Obstruktív alvási apnoe

Bőrbetegségek

• Atópiás dermatitisz (AD): az ekcéma egy fajtája.

Az orvostudományban az epidemiológia annak tanulmányozása, hogy mi okozza a betegségeket és az egészségügyi állapotokat, milyen gyakran fordulnak elő, hol fordulnak elő, és kivel fordulnak elő.

A fejlett országokban gyakoribb, mint a fejlődő országokban. Az Egyesült Államokban és Kanadában a legmagasabb az asztmások aránya a világon, pedig ezek nem szegény országok. Afrikában Dél-Afrikában a legmagasabb az asztmások aránya az egész kontinensen, annak ellenére, hogy az egyik leggazdagabb ország.

Az asztmában elhunytak több mint 80%-a általában az alacsony és közepes jövedelmű országokból származik, de nem mindig, mivel Dél-Afrikában a negyedik legmagasabb a halálozási arány a világon, annak ellenére, hogy a világ egyik leggazdagabb országa. Az Egyesült Államokban a halálozási arány magasabb a nők, a felnőttek és az afrikai származásúak körében.

2011-ben világszerte 235-300 millió embert érint az asztma, és évente körülbelül 250 000 ember hal meg a betegségben. Az arányok országonként eltérőek, a gyakoriság 1 és 18% között mozog.

Az évente jelentett asztmás esetek száma az 1960-as évek és 2008 között sokkal magasabb lett, az asztma aránya a fejlett világban az 1990-es évek közepe óta stagnál, és a közelmúltban elsősorban a fejlődő országokban emelkedett. Az asztma az Egyesült Államok lakosságának körülbelül 7%-át, az Egyesült Királyságban pedig az emberek 5%-át érinti. Kanadában, Ausztráliában és Új-Zélandon az arány 14-15%.