Európa történelme

Európa történelme az európai kontinensen az írásos emlékek kezdetétől napjainkig tartó időszakot jelenti. Hagyományosan ókori (a Nyugatrómai Birodalom bukása előtt), középkori és újkori (Konstantinápoly bukása után) történelmekre osztják.

Európa ókora a minószi civilizációtól, a mükénéiaktól, majd Homérosz Iliászától kezdődik az ókori Görögországban, i. e. 700 körül. A Római Köztársaság i. e. 509-ben jött létre, amelyet Octavianus új Római Birodalma bitorolt a Kr. e. első évszázadban elért csúcspontján. A keresztény vallást a negyedik században vették fel, a hatodikban pedig a birodalmon belül I. Justinianus császár (527-565) szervezte meg az öt legfontosabb várossal: Róma, Konstantinápoly, Antiochia, Jeruzsálem és Alexandria. A Nyugatrómai Birodalom bukását Nyugat-Európa hanyatlása követte. Keleten a Bizánci Birodalom fennmaradt. A 451 óta tartó korábbi megosztottsághoz 1054-ben egy újabb egyházhatalmi szakadás is társult. Ezt követték a keresztes hadjáratok nyugatról, hogy megmentsék a Szentföldet a muszlim inváziótól. A feudális társadalom kezdett összeomlani, ahogy a fekete halál terjedt.

Konstantinápoly 1453-as eleste megmutatta a kelet-európai keresztények katonai gyengeségét. Gyakran használják a modern történelem kiindulópontjaként. A nyugati keresztények 1492-ben befejezték a reconquistát és felfedezték az Újvilágot. Európa a középkorból a klasszikus műveltség újrafelfedezésével ébredt fel, amelynek nagy részét a muszlim világ tartotta életben, míg a nyugati egyház nagy részét pogányságként elutasította. A reneszánszt a protestáns reformáció követte, amikor Luther Márton pap megtámadta a pápai hatalmat. A harmincéves háború, a westfáliai békeszerződés és a dicsőséges forradalom előkészítette a terjeszkedést és a felvilágosodást.

A Nagy-Britanniában kezdődő ipari forradalom lehetővé tette, hogy emberek tömegei, nem csak a gazdagok, először szabadulhattak meg attól az élettől, hogy mindig szegények voltak, és alig engedhették meg maguknak az élelmet vagy a szállást. A korai Brit Birodalom kettészakadt, amikor amerikai gyarmatai fellázadtak, hogy létrehozzák saját képviseleti kormányukat. A politikai változásokat a kontinentális Európában a francia forradalom ösztönözte, amikor az emberek liberté, egalité, fraternité (szabadság, egyenlőség, testvériség) után kiáltottak. A francia vezér, Bonaparte Napóleon, háborúkkal hódított és reformálta meg a kontinens társadalmi szerkezetét egészen 1815-ig, amikor a waterlooi csatában végső vereséget szenvedett, és száműzetésbe vonult. Ahogy egyre több kisbirtokos kapta meg a szavazati jogot, különösen Franciaországban és az Egyesült Királyságban, a szocialista és szakszervezeti tevékenység fejlődött, és 1848-ban forradalom söpört végig Európán. Ausztria-Magyarországon 1848-ban eltörölték a jobbágyság utolsó maradványait. Az orosz jobbágyságot 1861-ben törölték el. A balkáni nemzetek elkezdték visszanyerni függetlenségüket az Oszmán Birodalomtól. A francia-porosz háború után 1870-ben és 1871-ben Olaszország és Németország kisebb, azonos nyelvet beszélő országok csoportjaiból alakult meg.

A konfliktusok világszerte fokozódtak a birodalmakért folytatott hajszában, ahol az erős országok a kevésbé erőseket gyarmatokká alakították, egészen 1914-ig, az addig valaha vívott legnagyobb háború kitöréséig. Ezt a háborút Nagy Háborúnak hívták, de ma már leggyakrabban I. világháborúnak vagy első világháborúnak nevezik. A háború elkeseredésében az orosz forradalom "békét, kenyeret és földet" ígért a népnek, és az Orosz Birodalom végéhez és a Szovjetunió megalakulásához vezetett. Németország vereségének gazdasági pusztulás volt az ára, amit hivatalosan is beleírtak az 1919-es versailles-i békeszerződésbe, amelyben kimondták, hogy az első világháború teljes egészében Németország és szövetségesei hibája volt, és követelték, hogy fizessék vissza a háború teljes költségét.

A nagy gazdasági világválság 1929-ben kezdődött, amelyet részben a Németországot a háború kifizetésére kényszerítő kísérlet okozta gazdasági problémák, részben pedig a kereskedelmi korlátozások idéztek elő. Világszerte emberek milliói veszítették el a munkájukat. A kormányok számos országban váltakoztak, némelyikben választások, némelyikben forradalmak révén. A kormányok hamarosan két fő csoportra oszlottak: a szabadságban és az emberi jogokban hívőkre és a fasizmust követőkre. Ez a két mélyen eltérő nézet vezetett a második világháborúhoz, amely a legtöbb történelmet író ember szerint Európában kezdődött, amikor Németország 1939-ben megszállta Lengyelországot, de hamarosan átterjedt a világ legtöbb országára. Olyan háborúkat vett át, amelyek máshol már zajlottak, leginkább a Japán és Kína közötti háborút. E háború után a kommunizmus elterjedt Közép- és Kelet-Európában, beleértve a viszonylag új kelet-európai országokat, Jugoszláviát, Bulgáriát, Romániát, Albániát, Ázsiában pedig Észak-Vietnamban és Észak-Koreában, és valamivel később a Kairói-tengeren, Észak-Amerikához nagyon közel fekvő Kubában.

A kapitalista gazdaság és a demokratikus politikai rendszer, valamint a kommunista gazdaság és politikai rendszer hívei közötti konfliktus vezetett a hidegháborúhoz, amely negyven éven át tartó vita volt az Egyesült Államok és a Szovjetunió között, azon két ország között, amelyek együtt dolgoztak a második világháború megnyerésén, és amelyek a legerősebb katonai erőkkel kerültek ki belőle. Ők vezettek egy nyugati és egy keleti blokkot, megosztva Európát. Mindkét oldal a saját kormánytípusát akarta előmozdítani. A feszültség miatt az emberek világszerte atomháborútól tartottak, és a vasfüggönnyel megosztott Európát valószínű csatatérnek tartották.

A kommunizmus akkor vált kevésbé vonzóvá, amikor világossá vált, hogy kevésbé hatékonyan képes előmozdítani a gazdasági növekedést, mint a kapitalista nyugati államok, és hogy nem alkalmas egy olyan reformra, amely mindenki számára lehetővé teszi a szólásszabadságot. Ezért a Szovjetunió 1956-ban kényszerítette Magyarországot a reform feladására, 1961-ben a berlini fal felépítésének kedvezett, 1968-ban pedig leállította a reformot Csehszlovákiában. Amikor 1988/89-ben Gorbacsov szovjet vezető világossá tette, hogy nem fogja a keleti blokk országait a kommunizmushoz való ragaszkodásra kényszeríteni, 1989-ben lebontották a berlini falat, és a Szovjetunió összeomlott (1991). Ekkor az Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom. Európa 2007-ben új uniós szerződést írt alá, amely 27 európai országot foglalt magában.

Kérdések és válaszok

K: Mi az európai történelem hagyományos felosztása?

Q: Mikor kezdődött Európa ókora?

K: Mikor fogadták el a kereszténységet Európában?

K: Milyen esemény jelentette Nyugat-Európa hanyatlását?

K: Milyen esemény indította el a terjeszkedést és a felvilágosodást Európában?

K: Melyik esemény vezetett forradalmakhoz egész kontinentális Európában?

Keresés betűvel