Antiokheia

Antiochia története

Nagy Sándor állítólag Antiochia helyén táborozott, és oltárt szentelt Zeusz Bottiaeusnak.

Alexandrosz i. e. 323-ban bekövetkezett halála után hadvezérei felosztották az általa meghódított területeket. I. Nikator Szeleukosz nyerte el Szíria területét, és négy "testvérvárost" alapított Északnyugat-Szíriában: Antiókhiát, Szeleukia Pieriát, Apameát és Laodicea a tengeren. Bár eleinte Szeleukia Pieria volt a szeleukida főváros Északnyugat-Szíriában, Antiókhia hamarosan fölé emelkedett, és szíriai fővárossá vált.

Szeleukosz eredeti városát Xenarius építész Alexandria tervét utánozva tervezte meg. Az új várost helyi telepesek, a közeli Antigoniából idehozott athéniak, makedónok és zsidók (akiknek kezdettől fogva teljes jogú státuszt biztosítottak) vegyesen népesítették be. Antiókhia szabad lakosságának teljes számát az alapításkor 17 000 és 25 000 közé becsülik, a rabszolgákat és az őslakos telepeseket nem számítva. A késő hellenisztikus és a kora római korban a lakosság száma elérte a csúcsot, meghaladta az 500 000 főt (a becslések 400 000 és 600 000 között mozognak), és Róma és Alexandria után a harmadik legnagyobb város volt a világon. A 4. századra Antiókhia csökkenő lakossága Chrysostomos szerint körülbelül 200 000 fő volt, ez a szám ismét nem tartalmazza a rabszolgákat.

I. Antiochus alatt Antiochia lett a nyugati Szeleukida Birodalom fővárosa és udvari városa, keleti párja a Tigris menti Szeleukia volt.

A rómaiak határtalan megvetést éreztek és fejeztek ki a hibrid Antiochenes iránt; császáraik azonban kezdettől fogva kedveztek a városnak, mivel a birodalom keleti részének alkalmasabb fővárosát látták benne, mint amilyen Alexandria lehetett volna Egyiptom elszigetelt fekvése miatt. Bizonyos mértékig megpróbálták keleti Rómává tenni. Antiókhia legfőbb érdekessége a birodalom alatt a kereszténységhez való viszonyában rejlik.

Talán Péter evangelizálta, a hagyomány szerint, amelyre az antiochiai pátriárka még mindig támasztja elsőbbségi igényét (vö. ApCsel xi.), és minden bizonnyal Barnabás és Pál, aki itt tartotta első keresztény prédikációját egy zsinagógában, a megtértek voltak az elsők, akiket keresztényeknek neveztek (ApCsel 11:26).

638-ban, Hérakleiosz bizánci császár uralkodása alatt Antiókhiát a muszlim arabok elfoglalták a vashídvégi csata során, és arabul أنطاكيّة Antākiyyah néven vált ismertté.

Az elmúlt években a római és késő antik város maradványai súlyos károkat szenvedtek az Antakya terjeszkedésével kapcsolatos építkezések következtében. Az 1960-as években az utolsó fennmaradt római kori hidat lebontották, hogy helyet adjanak egy modern kétsávos hídnak. Antakya északi pereme az elmúlt években gyorsan növekedett, és ez az építkezés elkezdte feltárni az ókori város nagy részeit, amelyeket gyakran buldózerrel bontanak le, és a helyi múzeum ritkán védi őket.

Antiochia bástyái a keresztes hadjáratok idején a Mons Silpiusra mászva (a térképen balra lent, balra fent).