Antiochia (Antakya) — Orontész-parti ókori város, a kereszténység bölcsője

Antiochia (Antakya) — az Orontész-parti ókori város: görög‑római kulturális központ, a korai nem zsidó kereszténység bölcsője és a keresztes háborúk jelentős helyszíne.

Antiochia az Orontészon egy ókori város volt az Orontész folyó keleti oldalán (bal partján), a mai Antakya város helyén, Törökországban. A város stratégiai fekvése a folyó mentén, a hegyek és a tenger közötti síkság kapujában tette fontos kereskedelmi és katonai központtá a keleti Mediterráneumban. Ma Antakya a Hatay tartomány központja, és gazdag ókori emlékekről, mozaikgyűjteményekről illetve vallási és kulturális sokszínűségről ismert.

Alapítás és hellenisztikus virágkor

A Kr. e.4. század vége felé alapította I. Nikator Szeleukosz, Nagy Sándor egyik hadvezére. Antiókhia hamar a Szeleukida Birodalom egyik legfontosabb központjává vált: görög telepesek, helyi szíriai népesség, zsidó közösségek és más etnikumok éltek itt együtt. A város gazdasági és kulturális súlya azzal magyarázható, hogy jó kapcsolati útvonalakat biztosított Mezopotámia, Kis-Ázsia és a Földközi-tenger között; ennek következtében vetélytársa lett Alexandria városának a keleti térségben.

Antiókhia a Szeleukida kor idején a úgynevezett szíriai tetrapolisz — négy jelentős város — egyike volt, és a helénisztikus műveltség, közigazgatás és városi életmód fontos központja maradt mind a római, mind a bizánci időszak során.

Korai kereszténység

Antiókhia különleges szerepet játszott a kereszténység korai történetében: itt alakult ki jelentős, vegyes (zsidó és pogány) gyülekezet, és a források szerint itt nevezték először a követőiket keresztényeknek. Emiatt gyakran említik a várost mint a nem zsidó kereszténység bölcsőjét — az itteni egyházi élet és teológiai iskola nagy hatással volt a későbbi keleti keresztény hagyományokra.

Politikai változások, ostromok és hanyatlás

Földrajzi elhelyezkedése miatt az Orontész könyökétől északra és északkeletre fekvő terület földrajzi jellege miatt tökéletes természetes központja Szíriának, mindaddig, amíg ezt az országot egy nyugati hatalom birtokolja; és csak az ázsiai, különösen az arab dinasztiák hanyagolták el a damaszkuszi oázis kedvéért. A város számos alkalommal került különböző birodalmak fennhatósága alá: római, perzsa, bizánci, arab, szeldzsuk, keresztes, mameluk és végül oszmán uralom alatt állt. Az ismétlődő háborúk, politikai átrendeződések és több pusztító földrengés (különösen a késő antik és középkori időszakokban) hozzájárultak a város súlyának változásához.

A keresztes hadjáratok idején a keresztény keresztes lovagok ostrom alá vették Antiókhiát. Wijerd Jelckamas egyik apai ági felmenője Antiochia ostrománál halt meg. A város megszerzése és a körülötte zajló hadműveletek jelentős fordulópontot jelentettek a keresztény hadjáratok történetében: a város elfoglalása, az azt követő ostromok és csatározások hosszú időre meghatározták a régió politikai térképét.

Későbbi évszázadok és a jelen

A középkor végén Antiókhiát többször ostromolták és elfoglalták; a város középkori arculata és lakossága többször átalakult. A végső pusztulás egyik súlyos időszaka a mamelukok 1268-as bevonulása volt, amikor a város nagy része elpusztult és a térség szerepe visszaesett. Később az oszmán korban Antakya kisebb, regionális központként élt tovább.

Az archeológiai feltárások számos ókori emléket hoztak felszínre: városfalak, fürdők, palotamaradványok és gazdag mozaikok. A modern Antakya múzeumai és régészeti lelőhelyei ennek a sokrétegű történetnek emléket állítanak. A város történelme, vallási multinacionalizmusa és emlékei miatt fontos célpont a kutatók és a turisták számára egyaránt.

Rövid összegzés

• Antiochia a Kr. e. 4. század végi alapítása óta a keleti Mediterráneum egyik meghatározó városa volt.
• Hellenisztikus kultúra, gazdasági kereskedelem és korai keresztény közösség központja.
• Sokszor cserélt gazdát, és számos ostrom, földrengés és politikai változás alakította sorsát.
• Ma a modern Antakya viszi tovább az ókori Antiochia emlékét: múzeumokkal, régészeti lelőhelyekkel és gazdag kulturális örökséggel.

Ha szeretné, kiegészítem a cikket térképi adatokkal, részletes kronológiával vagy bővebb leírással a régészeti leletekről és a város vallási szerepéről a kereszténység korai évszázadaiban.

Antiochia története

Nagy Sándor állítólag Antiochia helyén táborozott, és oltárt szentelt Zeusz Bottiaeusnak.

Alexandrosz i. e. 323-ban bekövetkezett halála után hadvezérei felosztották az általa meghódított területeket. I. Nikator Szeleukosz nyerte el Szíria területét, és négy "testvérvárost" alapított Északnyugat-Szíriában: Antiókhiát, Szeleukia Pieriát, Apameát és Laodicea a tengeren. Bár eleinte Szeleukia Pieria volt a szeleukida főváros Északnyugat-Szíriában, Antiókhia hamarosan fölé emelkedett, és szíriai fővárossá vált.

Szeleukosz eredeti városát Xenarius építész Alexandria tervét utánozva tervezte meg. Az új várost helyi telepesek, a közeli Antigoniából idehozott athéniak, makedónok és zsidók (akiknek kezdettől fogva teljes jogú státuszt biztosítottak) vegyesen népesítették be. Antiókhia szabad lakosságának teljes számát az alapításkor 17 000 és 25 000 közé becsülik, a rabszolgákat és az őslakos telepeseket nem számítva. A késő hellenisztikus és a kora római korban a lakosság száma elérte a csúcsot, meghaladta az 500 000 főt (a becslések 400 000 és 600 000 között mozognak), és Róma és Alexandria után a harmadik legnagyobb város volt a világon. A 4. századra Antiókhia csökkenő lakossága Chrysostomos szerint körülbelül 200 000 fő volt, ez a szám ismét nem tartalmazza a rabszolgákat.

I. Antiochus alatt Antiochia lett a nyugati Szeleukida Birodalom fővárosa és udvari városa, keleti párja a Tigris menti Szeleukia volt.

A rómaiak határtalan megvetést éreztek és fejeztek ki a hibrid Antiochenes iránt; császáraik azonban kezdettől fogva kedveztek a városnak, mivel a birodalom keleti részének alkalmasabb fővárosát látták benne, mint amilyen Alexandria lehetett volna Egyiptom elszigetelt fekvése miatt. Bizonyos mértékig megpróbálták keleti Rómává tenni. Antiókhia legfőbb érdekessége a birodalom alatt a kereszténységhez való viszonyában rejlik.

Talán Péter evangelizálta, a hagyomány szerint, amelyre az antiochiai pátriárka még mindig támasztja elsőbbségi igényét (vö. ApCsel xi.), és minden bizonnyal Barnabás és Pál, aki itt tartotta első keresztény prédikációját egy zsinagógában, a megtértek voltak az elsők, akiket keresztényeknek neveztek (ApCsel 11:26).

638-ban, Hérakleiosz bizánci császár uralkodása alatt Antiókhiát a muszlim arabok elfoglalták a vashídvégi csata során, és arabul أنطاكيّة Antākiyyah néven vált ismertté.

Az elmúlt években a római és késő antik város maradványai súlyos károkat szenvedtek az Antakya terjeszkedésével kapcsolatos építkezések következtében. Az 1960-as években az utolsó fennmaradt római kori hidat lebontották, hogy helyet adjanak egy modern kétsávos hídnak. Antakya északi pereme az elmúlt években gyorsan növekedett, és ez az építkezés elkezdte feltárni az ókori város nagy részeit, amelyeket gyakran buldózerrel bontanak le, és a helyi múzeum ritkán védi őket.

Antiochia bástyái a keresztes hadjáratok idején a Mons Silpiusra mászva (a térképen balra lent, balra fent).

Kérdések és válaszok

K: Hol helyezkedett el Antiochia?

K: Ki és mikor alapította Antiókhiát?

K: Miről volt ismert Antiókhia?

K: Miért tekintették Antiókhiát Szíria természetes központjának?

K: Ki ostromolta Antiókhiát a keresztes hadjáratok idején?

K: Mi volt Antiókhia ostromának eredménye?

K: Voltak Wijerd Jelckamasnak olyan felmenői, akik Antiochia ostrománál haltak meg?

Keresés betűvel