Harmincéves háború

A háború eredete

A harmincéves háborúnak több oka is volt.

Először is, az augsburgi béke (1555), amelyet V. Károly gyorsan aláírt, megegyezett az 1526-os speyeri országgyűléssel, és megszüntette a lutheránusok és a katolikusok közötti harcokat Németországban.

Az augsburgi béke kimondta ezt:

• A német fejedelmek (225 fejedelem volt) megválaszthatták a vallást (lutheránus vagy katolikus) államukban (ezt nevezték cuius regio eius religio-nak).
• Azok a lutheránusok, akik egy püspök irányítása alatt álló államban, úgynevezett egyházi államban éltek, lutheránusok maradhattak.
• A lutheránusok megtarthatták a katolikus egyháztól a passaui béke (1552) után elvett földjeiket.
• A katolikus egyház lutheránus hitre tért püspökeinek vissza kellett adniuk földjeiket (az úgynevezett reservatum ecclesiasticum elve).
• A lutheránus vagy katolikus vallást választó államban élők nem változtathattak vallást.

A béke egy időre véget vetett az erőszaknak. De nem oldotta meg a lutheránusok és katolikusok harcának valódi okát. Mindketten azt mondták, hogy ez mást jelentett. A lutheránusok azt mondták, hogy ez csak egy rövid ideig tartó megállapodás. A kálvinizmus gyorsan bejött Németországba. A kálvinizmus egy harmadik keresztény csoport volt Németországban, de nem volt része az augsburgi békének.

Másodszor: a 17. századi Európa erős országai gyakran nem értettek egyet politikai vagy gazdasági kérdésekben. Spanyolország földet akart néhány német államban, mert a németek birtokolták a spanyol Hollandia egy részét. A hollandok harcoltak a spanyolok ellen a függetlenségért. Ezt néhány háborúban el is érték, amelyek 1609-ben értek véget.

• Franciaország félt a két Habsburg államtól, amely Franciaország két oldalán állt (Spanyolország és a Szent Római Birodalom). Franciaország meg akarta mutatni hatalmát a gyenge német államoknak.
• Svédország és Dánia ellenőrizni akarta a Balti-tenger melletti északi német államokat.

Harmadszor: a Szent Római Birodalom egy szétszakadt nemzetcsoport volt. A birodalomban olyan nemzetek voltak, mint az osztrák Habsburg-ház, Bajorország, a szász választófejedelemség, a brandenburgi márgaság, a pfalzi választófejedelemség, Hessen, a trieri és württembergi érsekség, valamint más kisebb nemzetek és városok. Egyedül Ausztria volt képes önállóan működni. Az országok gyakran kötöttek szövetségeket más, rokonok által uralt helyekkel.

Negyedszer, a vallási csoportok nem egyeztek meg a 16. század második felében. Az augsburgi béke nem működött, mert egyes püspökök nem mondtak le püspökségükről, a spanyolországi és kelet-európai katolikus uralkodók pedig erősíteni akarták a katolicizmust a térségben. Ez harcokat okozott a csoportok között. A katolikusok sok protestánst kényszerítettek arra, hogy elhagyja hazáját. Néhány helyen engedélyt adtak a protestánsoknak az istentiszteletre. Ezek a nézeteltérések erőszakot okoztak.

Ötödször, Mátyás szent római császár 1619-ben gyermek nélkül halt meg. Ő katolikus volt. Földjeit unokatestvérének, Ferdinánd stájerországi hercegnek adta. Ferdinánd volt Mátyás legközelebbi férfi rokona. Ő lett II. Ferdinánd szent római császár. Ferdinándot a jezsuiták nevelték, és katolikus volt. Újra a katolicizmust akarta egyedüli vallássá tenni. Ez népszerűtlenné tette őt a huszita Csehországban. Elutasították Ferdinándot, és kirobbantották a harmincéves háborút. A háború négy nagy szakaszra osztható: a cseh felkelés, a dán beavatkozás, a svéd beavatkozás és a francia beavatkozás.

I. Ferdinánd, szent római császár és cseh király. Ő ösztönözte a tridenti zsinatot, hogy a német és cseh katolikusok számára engedélyezze a kétféle áldozást.


Rudolf II


II. Ferdinánd, Szent Római császár és cseh király. Szilárd katolicizmusa volt a háború fő oka.


V. Frigyes pfalzi választófejedelem mint cseh király 1634-ben, két évvel halála után. Frigyes "téli cseh királynak" nevezik, mivel 1620-ban kevesebb mint három hónapig uralkodott. Egy lázadó frakció juttatta hatalomra.

A cseh lázadás

Idő: 1618-1625

Mátyás császár, akinek nem volt gyermeke, meghalt, és a trónt II. Ferdinándra hagyta. Csehország protestáns vezetői közül néhányan úgy gondolták, hogy elveszítik a II. Rudolf császár által nekik biztosított vallási jogokat. A protestáns V. Frigyes pfalzi választófejedelem (IV. Frigyes utódja) jobban tetszett nekik. V. Frigyes volt az evangélikus unió szövetségének megteremtője). Más protestánsok a katolikusok véleményét támogatták.

Így 1617-ben Ferdinándot választották meg a cseh országgyűlés tagjai trónörökösnek, és Mátyás halála után automatikusan ő lett a következő cseh király. A megválasztott király ezután 1618 májusában két katolikus tanácsost (Wilhelm Grav Slavata és Jaroslav Borzita Graf Von Martinicz) küldött képviselőként a prágai Hradzsin várába (Hradčany). Ferdinánd azt akarta, hogy távollétében ők irányítsák a kormányt. A cseh husziták hirtelen elfogták őket, látszatperbe fogták, és kidobták őket a palota ablakán, amely 20 láb magasan volt a földtől (ezt nevezik defenesztrációnak, pontosabban: Prága defenesztrációjának). Figyelemre méltó módon túlélték, és nem esett bajuk. A katolikusok szerint angyalok jelentek meg és vitték őket biztonságba, míg a protestánsok szerint egy trágyakupacban landoltak, ami megmentette az életüket.