Dicsőséges forradalom

Háttér:

A felszínen ez a történet a vallásról szól. Ugyanakkor az uralkodó és a parlament közötti egyensúlyról is szól. Polgárháborút vívtak, mert I. Károly abszolút uralkodóként próbált uralkodni. II. Károlyt azért fogadták vissza, mert beleegyezett, hogy korlátozza a hatalmát. Testvére, II. Jakab azonban világossá tette, hogy vissza akarja szerezni azt az abszolút hatalmat, amellyel apjuk, I. Károly rendelkezett.

Amikor II. Károly 1685-ben törvényes gyermek nélkül meghalt, bátyja, York hercege lett II. Jakab király Angliában és Írországban. Skóciában is ő lett VII. Jakab. Megpróbált vallásszabadságot biztosítani a nem anglikánoknak. Ezt úgy érte el, hogy királyi rendelettel érvénytelenné tette a parlament törvényeit. A közvéleménynek ez nem tetszett. Több protestáns politikus és nemes már 1687-ben tárgyalni kezdett Mária férjével. 1688 májusában Jakab arra kényszerítette az anglikán lelkészeket, hogy olvassák fel az Indulgencia-nyilatkozatot. Az Indulgencia-nyilatkozat egy olyan nyilatkozat volt, amely vallásszabadságot biztosított azoknak, akik nem értettek egyet az anglikán egyházzal. Ez sokkal kevésbé tette őt népszerűvé.

A protestánsok még jobban féltek, amikor Jakab felesége, Mária Modenai Mária 1688 júniusában fiút szült - James Francis Edwardot. Féltek, mert a fiú, Máriával és Annával ellentétben, római katolikusnak nevelkedett volna. Egyesek szerint a fiút titokban ágymelegítő serpenyőben vitték be a királynő szobájába a halva született baba helyett. Erős bizonyíték nem volt erre a történetre, de Mária nyilvánosan kételkedett a fiú legitimitásában. Gyanús kérdések listáját küldte el nővérének, Annának a fiú születésével kapcsolatban.

Összeesküvés

Június 30-án a Halhatatlan Hét titokban megkérte Vilmost, aki Máriával Hollandiában tartózkodott, hogy sereggel jöjjön Angliába. Vilmos, aki féltékeny volt Mária pozíciójára és hatalmára, először nem akart menni. Mária azonban közölte Vilmossal, hogy őt nem érdekli a politikai hatalom. Azt mondta, hogy "nem akar több lenni, mint a felesége, és mindent megtesz, ami hatalmában áll, hogy a férfit örökös királlyá tegye".

Vilmos beleegyezett a támadásba. Kijelentette, hogy Jakab újszülött fia a "színlelt walesi herceg". Egy listát is adott arról, hogy mit akar az angol nép, és azt mondta, hogy ő csak azt akarja, hogy "egy szabad és törvényes parlament gyűljön össze". A holland hadsereg, amelyet októberben egy vihar visszavert, november 5-én szállt partra. Az angol hadsereg és haditengerészet átállt Vilmoshoz. Ebben az időben az angol nép bizalma Jakab iránt nagyon alacsony volt. Meg sem próbálták megmenteni királyukat. December 11-én a király megpróbált elmenekülni, de nem sikerült. December 23-án ismét megpróbált elszökni. Ez a második kísérlet is sikerült, és Jakab Franciaországba szökött. Ott élt száműzetésben haláláig.

Bár Mária szomorú volt apja letétele miatt, Vilmos megparancsolta neki, hogy boldognak tűnjön, amikor Londonba érkeztek. Emiatt az emberek azt hitték, hogy Mary rideg az apjával szemben. Jakab is úgy gondolta, hogy a lánya hűtlen hozzá. Ez mélyen megbántotta Máriát.

1689-ben az orániai herceg által összehívott konventi parlament összeült, hogy megvitassák, mit kellene tenniük. Orániai Vilmos kényelmetlenül érezte magát a helyzete miatt. Királyként akart uralkodni, nem csupán egy királynő férjeként. A közös monarchiára egyetlen példa volt a tizenhatodik századból. Ez I. Mária királynő és Fülöp spanyol herceg volt. Amikor összeházasodtak, megegyeztek, hogy Fülöp herceg viseli a királyi címet. II. Fülöp azonban csak felesége életében volt király. Neki sem volt sok hatalma. Vilmos a felesége halála után is király akart maradni. Néhány fontos ember azt javasolta, hogy Mária legyen az egyedüli uralkodó. De Mária, aki hűséges volt férjéhez, elutasította ezt.

A Parlament cselekszik

1689. február 13-án a parlament elfogadta a Jognyilatkozatot. Ebben a nyilatkozatban kimondta, hogy Jakab azzal, hogy 1688. december 11-én megpróbált elmenekülni, lemondott a kormányról, így ekkor még senki sem volt király. Normális esetben Jakab legidősebb fia, James Francis Edward lett volna az örökös. A parlament azonban helyette Vilmosnak és Máriának ajánlotta fel a koronát, mint közös uralkodóknak. De hozzátették, hogy "a királyi (királyi) hatalom kizárólagos és teljes gyakorlása csak az említett narancshercegben és az említett herceg és hercegnő nevében, közös életük során kizárólag az említett narancsherceg és hercegnő által legyen gyakorolható és gyakorolható". A nyilatkozatot később kibővítették, hogy minden katolikust kivegyenek belőle. Ennek oka az volt, hogy "a tapasztalat azt találta (fedezte fel), hogy nem összeegyeztethető (nincs összhangban) e protestáns királyság biztonságával és jólétével, hogy egy pápista herceg kormányozza".

Vilmost és Máriát 1689. április 11-én együtt koronázták meg a Westminster-apátságban. A koronázásokat általában a canterburyi érsek végezte. William Sancroft, az akkori érsek azonban úgy érezte, hogy II. Jakab eltávolítása helytelen volt. Ezért helyette a londoni püspök, Henry Compton koronázta meg őket. A koronázás napján a skóciai birtokok konventje végre kimondta, hogy Jakab többé nem Skócia királya. Vilmosnak és Máriának felajánlották a különálló skót koronát. Ennek oka az volt, hogy a két királyságot csak az 1707-es Acts of Union (Uniós törvények) értelmében egyesítették. Május 11-én elfogadták.

Skóciában még ennek kimondása után is erős volt Jakab támogatása. John Graham of Clevehouse, Dundee vikomtja sereget állított fel, és július 27-én győzelmet aratott Killiecrankie-nál. Dundee serege azonban nagy veszteségeket szenvedett, és a csata kezdetén súlyosan megsebesült. Ezzel véget vetett a Vilmossal szembeni egyetlen hatékony ellenállásnak, és a felkelést gyorsan leverték. A következő hónapban nagy vereséget szenvedett a dunkerdei csatában.

A Vilmos király és Mária királynő által a forradalom idején, koronázásuk előtt ratifikált jogokról szóló törvényjavaslat (1783)