A dicsőséges forradalom Angliában és Skóciában 1688–1689 fordulóján zajlott le, és alapvető változást hozott a királyi hatalom és a parlament viszonyában. A korabeli köznyelv dicsőségesnek nevezte, mert Angliában viszonylag kevés harccal járt: II. Jakab király hatalmát elveszítette, és Franciaországba menekült. A változást részben az váltotta ki, hogy sokan félték a katolikus uralom visszaszorítását, illetve attól tartottak, hogy a király abszolút módon felülírhatja a parlament jogait és a törvényeket.

Előzmények

II. Jakab uralma alatt a politikai feszültséget fokozta, hogy kinyilvánította katolikus rokonszenvét, és törekedett arra, hogy katolikusokat helyezzen fontos tisztségekbe, illetve jogaival élve felfüggesszen vagy megkerüljön törvényeket. A protestáns politikai elit és a középréteg ezért idegenkedett az esetleges katolikus dinasztia folytatásától. Ennek nyomán egy csoport angol arisztokraták meghívták a holland protestáns vezetőt, III. narancs-nassaui Vilmost, hogy lépjen fel a „rend helyreállításáért”. Vilmos Mária királynő férje volt; Mária II. Jakab lánya volt, így a meghívás dinasztikus dimenzióval is bírt.

A forradalom eseményei

1688 novemberében Vilmos partra szállt Angliában. A királyi udvar és katonai vezetők egy része nem állt ellen, több politikai szereplő áttért a Vilmos mellé. II. Jakab végül elhagyta az országot, és a menekülés után Franciaországban talált menedéket. A parlament ezután összeült, és 1689 elején a trónt Vilmosnak és Máriának felajánlotta, feltételekkel: ezek a feltételek lettek később a Bill of Rights-t rögzítő rendelkezések alapjai.

A Bill of Rights és fő rendelkezései

A parlament által elfogadott dokumentum (Declaration/Bill of Rights, 1689) jelentős korlátokat szabott a királyi hatalomnak és megerősítette a parlament szerepét. A fontosabb pontok közül kiemelhetők:

  • nem lehet törvényeket felfüggeszteni vagy alkalmazni a parlament jóváhagyása nélkül;
  • adókat és hadiköltségeket csak a parlament hozzájárulásával lehet kivetni (no taxation without consent);
  • a király nem tarthat fenn állandó hadsereget békeidőben a parlament engedélye nélkül;
  • a parlamentnek gyakori üléseket kell tartania és a képviselőknek szabadon kell választásukat gyakorolniuk;
  • parlamenti beszédek és viták védelme (parliamentary privilege) – a képviselők szabadon nyilatkozhatnak a törvényhozás során;
  • a polgárok joga a békés tiltakozáshoz és a petícióhoz;
  • a kegyetlen és szokatlan büntetések tilalma, valamint a túlzott óvadék és büntetés elleni védelem;
  • a trónt Mária és Vilmos közösen gyakorolták, de a hatalom gyakorlását a parlament korlátozta.

Következmények és hatás

  • Alkotmányos monarchia: Anglia ténylegesen alkotmányos monarchiává vált, mert a király hatalma nem volt többé korlátlan: a törvényhozás és a pénzügyek fölött a parlament rendelkezett.
  • Parlamenti felsőség: kialakult a parlamenti szuverenitás elve, amely hosszú távon a brit politikai rendszer alapjává vált.
  • Vallási és jogi változások: 1689-ben a parlament elfogadta a Toleration Actot is, amely bizonyos protestáns felekezetek számára szabadságot biztosított a vallásgyakorlásban (a katolikusok továbbra is korlátozott jogokat viseltek).
  • Nemzetközi és pénzügyi hatás: a politikai stabilitás lehetővé tette a modern közpénzügyi intézmények kialakulását (pl. később a Bank of England 1694-ben), és Anglia politikai modellje nagy hatást gyakorolt más országokra és az utókor alkotmányos gondolkodására — a későbbi amerikai és európai alkotmányos elvek egyik forrásaként is említik.
  • Skócia és Írország: a változások Skóciában is nyomon követték a politikai folyamatokat (Skóciában a Convention of Estates 1689-ben hasonló döntéseket hozott), míg Írországban ellenállás robbant ki, ami utóbb a világháborús jellegű Williamita–Jakobita háborúkhoz vezetett (pl. a Boyne-i csata 1690-ben).

Összegzés

A dicsőséges forradalom lényegében békés alkotmányos fordulat volt, amely korlátozta a királyi hatalmat és megerősítette a parlamenti jogköröket. A 1689-es Bill of Rights-t gyakran tekintik az angol alkotmányos fejlődés mérföldkövének: újra rendezte a hatalmi egyensúlyt, és hosszú távú hatást gyakorolt Európa alkotmányos irányaira is.