Cédrus (Cedrus) – leírás, élőhely és jellemzők

Cédrus (Cedrus) részletes leírása, élőhelye, méretei, tűlevelei, tobozai és jellemzői — ismerje meg a Himalája és mediterrán cédrusok titkait.

A cédrus (tudományos nevén Cedrus) a fenyőfélék (Pinaceae) családjába tartozó tobozfa nemzetség. A nyugati Himalája hegységeiben és a mediterrán térségben őshonos. A Himalájában 1500-3200 méteres magasságban, a Földközi-tenger térségében pedig 1000-2200 méteres magasságban találhatók.

A cédrusok 30-40 méter (esetenként 60 méter) magas fák, fűszeres illatú fával, vastag, barázdált vagy négyzet alakú kéreggel, széles, egyenes ágakkal. A hajtások kétfélék: hosszú hajtások, amelyek az ágak vázát alkotják, és rövid hajtások, amelyek a levelek nagy részét hordozzák. A levelek örökzöldek és tűszerűek, 8-60 mm hosszúak, a hosszú hajtásokon nyílt spirálban, a rövid hajtásokon pedig sűrű, 15-45 darabos spirális csomókban helyezkednek el; a levelek fényes fűzöldtől a sötétzöldön át az erősen mázas halványkék-zöldig változnak, a leveleket a kiszáradástól védő fehér viaszréteg vastagságától függően. A nőstény magtobozok hordó alakúak, 6-12 cm hosszúak és 3-8 cm szélesek, eleinte zöldek, majd szürkésbarnára érnek, és az Abies-hez hasonlóan érés után szétesnek, hogy a szárnyas magokat kiszabadítsák. A magok 10-15 mm hosszúak, 20-30 mm-es szárnyakkal; az Abies-hez hasonlóan a magokon 2-3 hólyag van, amelyek kellemetlen ízű gyantát tartalmaznak, amelyről úgy gondolják, hogy a mókusok ellen védekezik. A tobozok egy év alatt érnek be, a beporzás ősszel történik, a magok pedig egy évvel később érnek be. A hím virágtobozok karcsú, tojás alakú, 3-8 cm hosszúak, késő nyáron fejlődnek, és ősszel hullatják a virágport.

Fajok és elterjedés

A nemzetség legismertebb tagjai:

• Cedrus libani – a libanoni cédrus (északkelet-Mediterráneum, például Libanon, Szíria, Törökország). Híres, lassabban növő, idősebb példányai kulturális és történelmi jelentőségűek.
• Cedrus atlantica – az atlasz cédrus (Marokkó és Algéria Atlasz-hegységében), kékes vagy zöld tűlevelekkel, gyakran ültetik díszfának.
• Cedrus deodara – a deodár vagy himalájai cédrus (Himalája nyugati része), lágyabban lelógó ágrendszerrel és általában világosabb zöld tűkkel.
• Cedrus brevifolia – ciprusi cédrus, kis, elszigetelt elterjedéssel, helyenként külön kezelik, helyi endemikus populációkkal.

Élőhely, ökológia és életciklus

A cédrusok általában hegyvidéki, mérsékelt vagy mediterrán éghajlatú területeken nőnek. Kedvelik a jó vízelvezetésű, sokszor mészköves talajokat, de fajonként eltérő a tűrőképesség: a C. deodara például jobban bírja a nedvesebb hegyi talajokat, míg a C. libani és a C. atlantica szárazabb, köves lejtőket is elviseli.

Szerepük az erdőben sokrétű: lombkoronájuk menedéket ad madaraknak és emlősöknek, tűleveleik télen is biztosítanak takarást. A magvak szétszóródását elsősorban a szél segíti, de rágcsálók (például mókusok) és madarak is részt vesznek a terjesztésben — a magokat borító gyanta keserűsége azonban bizonyos kártevőket távol tarthat.

A cédrusok lassan növekednek, de hosszú életűek: élettartamuk általában több száz év, egyes történelmi példányok több ezer éves kort is elérhetnek. Virágzásuk és termékenyülésük szezonális ritmust követ; a beporzás jellemzően ősszel zajlik, a magok pedig a következő évben érnek be.

Használat és kulturális jelentőség

• Faanyag: a cédrusfa illatos, olaj- és gyantatartalma miatt rovar- és rothadástűrő; bútorok, épületszerkezetek, hajóépítés és szerszámok készítésére is használták történelmileg.
• Gyanta és illóolaj: illatszerekben, hagyományos gyógyászatban és fertőtlenítő szerekben alkalmazzák.
• Dísz- és parkfa: szépsége és karakteres koronája miatt a cédrusokat gyakran ültetik parkokba, nagykertekbe; a fiatal példányok jól formázhatók, idősebbek impozáns látványt nyújtanak.
• Kulturális motívum: a libanoni cédrus például nemzeti és történelmi szimbólum, szerepel több ország címerein és zászlaján, valamint ókori épületek anyagaként is nagy szerepet játszott.

Gondozás és ültetés

• Ültetés: napos vagy félig árnyékos helyre telepítsük, tápanyagban közepes, jó vízelvezetésű talajba. Kerüljük a pangó vizet, mert a gyökérrothadás veszélyes lehet.
• Öntözés: fiatal fák rendszeres öntözést igényelnek; a megerősödött példányok szárazságtűrőbbek, de hosszú szárazság idején kiegészítő vizet hasznos adni.
• Metszés: általában nincs szükség erős metszésre; alakító metszéssel az ágak és a forma befolyásolható, de a természetes korona megőrzése javasolt.
• Szaporítás:

Kártevők, betegségek és fenyegetettség

A cédrusokkal szemben előforduló problémák közé tartoznak különféle rovarok (levéltetvek, takácsatkák, tűlevélbogarak), gombás betegségek (gyökérrothadásokat okozó Phytophthora, kérgbetegségek) és néhány vírus. A nem megfelelő vízelvezetés, tömörödött talaj és gyenge tápanyag-ellátás növeli a betegségek kockázatát.

Helyi szinten az emberi tevékenység — erdőirtás, túllegeltetés, tűzkárok és klímaváltozás — komoly hatással vannak egyes cédrus-populációkra. Emiatt több területen erdővédelmi és újratelepítési programokat indítottak.

Azonosítási szempontok — mire figyeljünk

• Ágak: széles, vízszintes vagy enyhén feltörő ágrendszer; C. deodara-nál gyakran lelógó, kecsesebb ágazat.
• Tűlevelek: csomókban ülnek a rövid hajtásokon; a színskála zöldtől kékeszöldig terjed.
• Tobozok: hordó alakú, függőleges helyzetű tobozok az ágakon; érésük után szétesnek, hogy a magok kiszabaduljanak.
• Kéregr: öreg fákon vastag, barázdált; fiatalon simább, világosabb lehet.

Összefoglalva, a cédrusok a hegyvidéki mediterrán és himalájai tájak jellegzetes, hosszú életű fái; gazdag ökológiai és kulturális jelentőséggel bírnak, ugyanakkor bizonyos populációk emberi hatás és klímaváltozás miatt veszélyeztetettek, ezért fenntartható kezelést és védelmet igényelnek.

A fajok elnevezése

A cédrustobozok hasonló szerkezetűek, mint a fenyőtobozok, és a múltban a szakértők sokáig úgy gondolták, hogy közeli rokonságban állnak egymással, de a modern tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy ugyanabba a családba tartoznak, de nem állnak szoros rokonságban.

A cédrusoknak több fajtája létezik, és a szakértők nem tudnak megegyezni abban, hogy ezek hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Egyes tudósok mindegyiket egy csoportba sorolják, míg mások különböző csoportokra osztják őket.

Ezek a különböző cédrusfajták nevei:

• Deodar vagy Deodar Cedar, Cedrus deodara (más néven C. libani subspecies. deodara). A Nyugat-Himalájában őshonos.
• Libanoni cédrus vagy libanoni cédrus, Cedrus libani. A Földközi-tenger térségének hegyvidékein őshonos, Törökországtól és Libanontól nyugatra Marokkóig.
• Libanoni cédrus, Cedrus libani alfaj. libani. Libanon hegyvidékein, Nyugat-Szíriában és Törökország dél-középső részén őshonos.
• Török cédrus Cedrus libani alfaj stenocoma. A délnyugat-törökországi hegyekben őshonos.
• Ciprusi cédrus, Cedrus brevifolia (más néven Cedrus libani subsp. brevifolia vagy Cedrus libani fajta brevifolia). Ciprus hegyvidékein őshonos.
• Atlasz cédrus, Cedrus atlantica (más néven Cedrus libani subpecies atlantica). Atlasz-hegység Marokkóban és Algériában.

Libanoni cédrus a Kew Gardensben, Egyesült Királyságban

Kérdések és válaszok

K: Mi a cédrus tudományos neve?

K: Hol őshonos a cédrus?

K: Milyen magasra nőhetnek a cédrusok?

K: Hogy néznek ki a cédruslevelek?

K: Hogy néznek ki a nőstény magtobozok?

K: Hogy néznek ki a hímivarú magtobozok?

K: Mennyi idő alatt érik be egy toboz?

Keresés betűvel