Neandervölgyiek (Homo neanderthalensis) – eredet, elterjedés, kihalás
Neandervölgyiek: eredet, elterjedés és kihalás — részletes áttekintés Homo neanderthalensis fosszíliáiról, Európa és Közel-Kelet lelőhelyeiről, korokról és tudományos vitákról.
A neandervölgyi, a Homo nemzetség egyik faja, a mi fajunk közeli rokona volt. Tudományos neve Homo neanderthalensis vagy Homo sapiens neanderthalensis.
Neandervölgyi fosszíliákat csak Európában, Kis-Ázsiában és egészen Közép-Ázsiáig találtak. Az első fosszíliát egy Düsseldorf melletti mészkőbányában találták: Az egyik munkás egy csontváz egy részét találta meg, egy Neander-völgyben. Johann Carl Fuhlrott és Hermann Schaaffhausen szakértők szerint a csontok a modern ember egy régebbi formájához tartoztak. Ezeket a csontokat ma Neander-völgyi 1 néven ismerik.
A legújabb kutatások szerint a neandervölgyiek körülbelül 40 000 évvel ezelőtt haltak ki. Korábbi kutatások ennél későbbi időpontot valószínűsítettek; a problémát a maradványaik lelőhelyeinek datálása jelenti.
A neandervölgyiek talán a Homo heidelbergensisből fejlődtek ki, és 700 000 és 300 000 évvel ezelőtt váltak le (utolsó közös ős) a modern emberről.
A neandervölgyieket korábban a modern ember (Homo sapiens neanderthalensis) egyik alfajaként tartották számon. Ma már általában különálló emberi fajként (Homo neanderthalensis) tartják számon őket.
Neandervölgyi maradványokat találtak Európa nagy részén, a jéggel borított szárazföldtől délre, beleértve Nagy-Britannia déli partvidékét is. Európán kívül a Zagrosz-hegységben és a Levanteban is találtak ősmaradványokat.
Eredet és filogenetika
A neandervölgyiek eredetéről és rokonsági viszonyairól ma már sokkal többet tudunk a genetikai vizsgálatoknak köszönhetően. Valószínűleg a Homo heidelbergensis populációiból alakultak ki; a különválás a modern ember (Homo sapiens) vonalától több százezer évvel ezelőttre tehető (becslések szerint nagyjából 700–300 ezer év közötti intervallum). Emellett a neandervölgyiek és a Denisova-csoport közös kapcsolatai is szerepet játszanak a hominidák eurázsiai fejlődésében.
Morfológia és testalkat
Neandervölgyiek teste megjelenésében több jellegzetességet mutatott, amelyek a hideg éghajlathoz való alkalmazkodással magyarázhatók: rövidebb, erőteljesebb végtagok, zömök, izmos testalkat, nagy, széles orr, kifejezett szemöldökív és erősebb állkapocs. Az agykoponya mérete általában a modern emberével összevethető vagy kissé nagyobb volt (átlagosan ~1400–1600 cm³), ami arra utal, hogy kognitív képességeik komplexek lehettek.
Technológia és gazdaság
A neandervölgyiek kifinomult kőeszköz-kultúrával rendelkeztek, leginkább a Mousterian (muszterieni) iparhoz kapcsolódó, Levallois-féle előalakító technikát használó eszközökkel. Képesek voltak fára és csontokra is dolgozni, tüzet tartottak és használtak, barlangokban és egyszerű építmény-szerű létesítményekben éltek, és állati bőröket dolgoztak fel ruházatnak vagy takaródnak.
Táplálkozás és vadászat
Táplálkozásukban a hús kiemelkedő szerepet játszott; nagyméretű növényevőket (például bölény, jávorszarvas, ló) vadásztak megfeszített együttműködéssel. Ugyanakkor növényi anyagok fogyasztása is igazolt (gumók, magvak, gyümölcsök), és a vizsgálatok szerint étrendjük helytől és évszaktól függően változhatott.
Kultúra, gondoskodás és szimbolika
A neandervölgyiek viselkedése sok tekintetben emberi komplexitást mutat: voltak jelei ápolásnak és sérültek gondozásának (hosszú ideig élő sérülteket ápoltak), temetkezési szokásokra utaló leletek (például sírok és általuk elhelyezett tárgyak) találhatók bizonyos lelőhelyeken, bár a temetkezési gyakorlatok értelmezése vitatott lehet. Pigmentek használata, ékszerként értelmezett madarak csontjainak és karmaiknak feldolgozása, valamint esetenként barlangrajzokhoz kapcsolódó leletek mind arra utalnak, hogy szimbolikus viselkedésre is képesek voltak.
Beszéd és genetika
A neandervölgyiek anatómiai és genetikai adatai arra utalnak, hogy beszédre alkalmas anatómiai elemekkel rendelkezhettek: egyes hyoid csontok és a beszédképességben szerepet játszó gének, például a FOXP2 jelenléte ezt alátámasztják. A modern genetika kimutatta, hogy az emberi és neandervölgyi populációk között volt génáramlás: a nem-afrikai mai emberi populációk genomjában általában 1–2% neandervölgyi eredetű DNS található, néhány populációban ennél kissé nagyobb arány is megfigyelhető. Ezek a génmaradványok hatással lehettek a bőr, a haj, valamint immunválaszok és egyes anyagcseréhez kapcsolódó jellemzők kialakulására.
Elterjedés és időkeret
A neandervölgyiek fosszíliái és tárgyi emlékei Európa nagy részéről kerültek elő, a jéggel borított területektől délre, továbbá a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában is. Jelentős lelőhelyek közé tartoznak például La Chapelle-aux-Saints (Franciaország), Shanidar (Irak), Krapina (Horvátország), Vindija (Horvátország), Mezmaiskaja (Kaukázus), Kebara és Amud (Levant), valamint több altaji és közép-ázsiai helyszín. A mai konszenzus szerint a neandervölgyiek nagyjából 40 000 évvel ezelőtt tűntek el, bár egyes régészeti és radiokarbon-datálási eredmények kevésbé egyértelműek, és vitákat szülnek arról, hogy bizonyos populációk meddig maradhattak fenn a dél-európai vagy ibériai területeken.
Kihalás és örökség
A neandervölgyiek kihalásának okai összetettek és valószínűleg több tényező együttes hatására vezethetők vissza: klímaváltozások és gyors környezeti ingadozások, a modern ember megjelenése és a két populáció közötti versengés, járványok, kis népességméret és genetikai szűkület, valamint részleges asszimiláció (kevert utódok létrejötte) mind közrejátszhattak. A genetikai örökségük ma is jelen van sok ember genomjában, és kutatások folyamatosan vizsgálják, mely korszerű fiziológiai és immunológiai jellemzők köthetők neandervölgyi eredetű génekhez.
Összefoglalva: a korábbi egyszerű, "durva vadász" képpel ellentétben a neandervölgyiek komplex viselkedést, fejlett technológiát, szociális gondoskodást és szimbolikus megnyilvánulásokat mutattak. Kutatásuk folyamatosan finomítja képünket róluk, és megmutatja, hogy mennyire szorosan összefonódtak sorsaink az emberiség más ősi csoportjaival.
Ez a rekonstrukció a Neander-völgyi Múzeumban található.
Mentális képesség
A neandervölgyi agy mérete azt mutatja, hogy a neandervölgyiek valószínűleg intelligensek voltak. Átlagosan nagyobb agyuk volt, mint a modern embereknek. A nagy agyak valamiféle fizikai gyengeséget jelentenek. Ez azért van, mert sok energiát fogyasztanak, nagyobb valószínűséggel sérül a koponya, és nehézségeket okoznak a szülés során. Ezek a hátrányok talán kisebbek, mint az előnyök, például a jobb problémamegoldás, a jobb szociális együttműködés, a nyelv és az eszközkészítés.
A neandervölgyi tűzköves szerszámok (például a kézi fejszék) finomabbak voltak, mint a korai emberéi. Sokkal kevésbé voltak változatosak és finomabbak, mint a modern ember neolitikus szerszámai. Az őseink által készített barlangrajzok minősége is más kategóriába tartozik, mint bármi, amit a neandervölgyiek készítettek. Nekik azonban volt valamilyen művészetük.
A Divje Babe fuvola
A valaha felfedezett legrégebbi furulya az úgynevezett Divje Babe furulya lehet, amelyet 1995-ben találtak a szlovéniai Divje Babe I. barlangban. A furulya körülbelül 43 100 éves. Egy fiatal barlangi medve combcsontjából származik a Divje Babe lelőhelyen, egy mousteriánus tűzhely közelében. A régészek két kulcsfontosságú kérdést tesznek fel:
Ez egy fuvola? Ezt már hosszasan megvitattuk. A legjobb összefoglaló az, hogy minden bizonnyal lehetséges, hogy fuvola, de ez nem bizonyított (nem biztos).
Ha ez egy furulya, akkor a neandervölgyiek készítették? Ez megint csak nem dőlt el. Fuvolaként a ljubljanai Szlovén Nemzeti Múzeumban (Narodni Muzej Slovenije) van kiállítva. A múzeum látogatói tájékoztatója szerint a neandervölgyiek általi készítés "megbízhatóan bizonyított". Ez nem általános nézet, és megint csak a "nem bizonyított" kifejezés a leghelyesebb.
Beszédképesség
Az emberek sokáig azon tűnődtek, hogy a neandervölgyiek tudtak-e beszélni. Sokan úgy vélik, hogy igen, mert a nagy agyméret miatt nehéz lenne megérteni, ha nem tudnának. Amikor egy sértetlen neandervölgyi nyelvcsontot fedeztek fel, az emberek azt hitték, hogy a neandervölgyiek tudtak beszélni. Ez azért van így, mert az embernél a nyelvcsont a hangszalag támasztéka. A számítógépes elemzés kimutatta, hogy a neandervölgyi nyelvcsont nagyon hasonló volt az emberi nyelvcsonthoz. A kutatók szerint "eredményeink összhangban vannak a neandervölgyiek beszédképességével".
A ljubljanai múzeumban kiállított tárgy
A felfedezések története
1856 augusztusában a németországi Neander-völgyben fedezték fel azt a példányt, amely később Neander-völgyi 1 néven vált ismertté. Az anyagot egy Düsseldorf melletti mészkőbányában találták. Először egy koponyasapkát fedeztek fel, majd két combcsontot, öt karcsontot, a bal medence egy részét, valamint egy lapocka és bordák töredékeit.
Valójában már korábban is találtak maradványokat, de nem ismerték el tőlünk különálló fajként. A belgiumi Engis gyermek volt az első felfedezett neandervölgyi, 1829-ben. A második felfedezett a Forbes Quarry-i lelet volt Gibralterből 1848-ban.
Anatómia
A neandervölgyi emberek körülbelül 164-168 cm magasak voltak, és átlagosan 77,6 kg-ot nyomtak. A neandervölgyi nők körülbelül 154 cm magasak voltak, és átlagosan 66,4 kg-ot nyomtak.
A neandervölgyiek erősebb (robusztusabb) testfelépítéssel és jellegzetes morfológiai jellemzőkkel rendelkeztek, különösen a koponya tekintetében. Sokkal erősebbek voltak, mint a modern emberek; különösen a felsőtestükben.
A neandervölgyi hosszú csontok és ízületek vastagabbak, mint a miénk, és néhány hosszú csont enyhén görbült. Mind a vastagság, mind a görbület arra utal, hogy a mi fajunknál nagyobb erőre volt szükség.
Fiatal neandervölgyiek
2007 óta a fogak életkora közvetlenül kiszámítható a fogzománc növekedési mintázatának nem invazív képalkotásával, a röntgen szinkrotron mikrotomográfia segítségével.
Ez a kutatás azt sugallja, hogy a neandervölgyiek testi fejlődése sokkal gyorsabb volt, mint a modern emberi gyermekeké. A korai H. sapiens röntgensinkrotron-mikrotomográfiás vizsgálata azt állítja, hogy ez a különbség a két faj között már a jelen előtt 160 000 évvel is fennállt.
Törések
Úgy tűnik, a neandervölgyiek nagy gyakorisággal szenvedtek törésekben. Ezek a törések gyakran begyógyultak, és fertőzésnek alig vagy egyáltalán nem mutatták jelét, ami arra utal, hogy a sérült egyedeket ápolták a mozgásképtelenség idején.
A neandervölgyiek az ilyen sérülések gyakoriságát a modern rodeó profikéhoz hasonlóan mutatták ki, ami a nagy, harcias emlősökkel való gyakori érintkezést mutatja. A törések arra utalnak, hogy a vadászat során felugorhattak a zsákmányukra, és megszúrták, vagy akár a földre is birkózták azt.
A neandervölgyi koponya több szempontból is különbözik a mi koponyánktól.
Közvetlen összehasonlítás
Életmód
A pleisztocén jégkorszakok idején éltek Eurázsiában, és nagytestű emlősökre vadásztak, például bölényre, aurokra (az élő szarvasmarha őse), szarvasra, rénszarvasra, pézsmatulokra és mamutra.
A koponyák valamivel nagyobbak, mint a Homo sapiensé, ami intelligenciára és valószínűleg nyelvhasználatra utal. A csontváz viszont arra utal, hogy ők inkább erővel oldották meg a problémáikat (például a vadászatot), mint mi.
A neandervölgyi kőszerszámokat Mousterian-nak nevezik, és a korábbi emberfajok által készített Acheulean-szerszámok továbbfejlesztését jelentik. A Homo sapiens kőszerszámai még mindig sokkal változatosabbak, és arra utalnak, hogy fajunk jobban támaszkodott a szerszámokra, mint a neandervölgyiek.
A neandervölgyiek szinte kizárólag húsevők voltak, bár étrendjükben szerepeltek főtt zöldségek is. Jó szerszámokat készítettek és összetett társadalmi csoportokban éltek. A maradványaikon végzett kutatások kimutatták, hogy lehetséges, hogy beszélt nyelvvel rendelkeztek, de ennek a nyelvnek a jellege ismeretlen.
Számos elmélet próbálja megmagyarázni, hogy miért haltak ki a neandervölgyiek. Felmerült, hogy talán nem tudtak alkalmazkodni a változó éghajlathoz. Másrészt azt is feltételezik, hogy nem tudtak sikeresen versenyezni a modern ember őseivel.
Kérdések és válaszok
K: Mi a neandervölgyi tudományos neve?
V: A neandervölgyi tudományos neve Homo neanderthalensis vagy Homo sapiens neanderthalensis.
K: Hol találtak neandervölgyi fosszíliákat?
V: Neandervölgyi fosszíliákat csak Európában, Kis-Ázsiában és egészen Közép-Ázsiáig találtak.
K: Ki fedezte fel az első fosszíliát?
V: Az első fosszíliát az egyik munkás fedezte fel egy Düsseldorf melletti mészkőbányában.
K: A szakértők szerint mikor haltak ki a neandervölgyiek?
V: A szakértők úgy vélték, hogy a neandervölgyiek körülbelül 40 000 évvel ezelőtt haltak ki. A legújabb kutatások azonban azt sugallják, hogy ez a dátum korábbi lehet.
K: Melyik fajból fejlődtek ki a neandervölgyiek?
V: Úgy vélik, hogy a neandervölgyiek a Homo heidelbergensisből fejlődtek ki.
K: Mikor szakadt el a modern ember a neandervölgyiekkel közös utolsó közös ősétől?
V: A modern ember 700 000 és 300 000 évvel ezelőtt vált el a neandervölgyiekkel közös utolsó közös ősétől.
K: Hol találtak neandervölgyiek maradványait Európán kívül?
V: Európán kívül a Zagrosz-hegységben és Levanteban találtak neandervölgyiek maradványait.
Keres