Himalája

A Himalája kialakulása

Geológiai szempontból a Himalája eredete az indiai tektonikus lemez becsapódása. Ez évente 15 cm-rel halad észak felé, és körülbelül 40-50 millió évvel ezelőtt csatlakozott az eurázsiai kontinenshez. A Himalája kialakulása azt eredményezte, hogy az akkori tengerfenék könnyebb kőzeteit hegységgé emelték. E folyamat illusztrálására gyakran idézett tény, hogy a Mount Everest csúcsa tengeri mészkőből áll.

Az Indiai-lemez még mindig 67 mm/év sebességgel mozog észak felé. A következő 10 millió év során mintegy 1500 km-t fog Ázsiába haladni. Az India-Ázsia konvergenciából évente mintegy 20 mm-t a Himalája déli frontja mentén végbemenő tolóerők nyelnek el. Ez azt eredményezi, hogy a Himalája évente kb. 5 mm-rel emelkedik, ami geológiailag aktívvá teszi. Az indiai lemeznek az ázsiai lemezbe való belemozgása időről időre földrengésekhez is vezet.

Wildlife

A Himalája nagyon népszerű a turisták körében, mert rengeteg vadon élő állatot rejt. Az itt gyakori növény- és fafajták a tölgy, a fenyő, a fenyő, a rododendron, a nyírfa, a boróka és a deodar. A Himalája különböző részein leginkább a hóleopárdok, a kék juhok, a pézsmaszarvasok, a tigrisek, az elefántok, a vaddisznók és a krokodilok láthatók. Még veszélyeztetett állat- és növényfajok is előfordulnak. A Himalája északi részén, ahol a hőmérséklet fagypont alá süllyed, az állatok nem tudnak jól megélni. Azok azonban, amelyek alkalmazkodtak, túlélhetnek. A hideg teleken a legtöbb állat a Himalája alacsonyabb régióiba vándorol, míg mások, mint például a barnamedve, inkább téli álmot alszanak. A jakot leginkább a hideg sivatagban látni. Olyanok, mint a vad ökrök, és ők a legnagyobb állatok ebben a régióban. Ladakh régióiban olyan állatok találhatók, mint a nyan, a vadjuhok és a legnagyobb juhok.

A Himalájában található vadon élő állatok látványosságai közé tartoznak a következők:

• Jim Corbett Nemzeti Park
• Namdhpha Nemzeti Park
• A Királyi Chitwan Park
• Kaziranga Nemzeti Park
• Királyi Bardia Nemzeti Park
• Nagy Himalája Nemzeti Park

Öt fő folyó

A Himalája öt fő folyója a Jhelum, a Chenab, a Ravi, a Beas és a Satluj. A folyók jelentik az emberi és állati élet fő forrását ezeken a területeken.

• A Jhelum folyó egy Verinag nevű forrásból ered, amely Srinagartól 80 km-re délre található. Világszerte ismert a kilenc hídjáról. Ez egy nagyon széles folyó, és a víz a szennyezés stb. miatt eléggé iszapos és piszkos.
• A két folyó, a Chandra és a Bhaga összefolyik, és a Chenab folyót alkotja. A Chenab a Himachal Pradesh tartomány Lahaur régiójában található. A Himalája fővonulatának lábánál, Spiti és Lahaur körzetében lévő olvadt hóból ered. A Chandra Tal tó is ezekből a folyókból ered.
• A Ravi folyó számos szerelmi legendában szerepel. Chamba városa a folyó jobb partján, egy hegyoldalon fekszik. A régió híres a kézművességről, mint például a hímzett zsebkendők, az ezüst- és bőrművesség, valamint a fafaragás.
• Kullu és Kangra völgyét a Beas folyó alkotja. Ennek a folyónak a fő erőssége a Lardzsitól délre található. Ott lép be a Mandi körzetbe, majd még tovább Kangrába. Vízszintje a monszun idején nagymértékben megnő, olyannyira, hogy a környező falvakban árvizeket okoz. A Pong-gátat a folyón építették a vízenergia-ellátás érdekében.
• A Sutlej folyó a Kailash-hegy déli lejtőin, a Mansarovar-tó közelében ered. A Himalájával párhuzamosan folyik, és végül a Shipki La hágóhoz ér. Átszeli a Zanszkár-hegységet, és a Kinner Kailash lábánál mély kútszakaszt alkot.