Lápisz lazuli — kék drágakő, ásvány és művészeti pigment
Lápisz lazuli: történelmi kék drágakő, művészeti pigment és ékszer — eredete, feldolgozása és szerepe híres festményekben egy gazdag, illusztrált cikkben.
A lapis lazuli egy ásvány és egy drágakő. Mészkő típusú metamorf kőzetként keletkezik.
A lapisz gyönyörű kék színéről híres: neve azt jelenti, hogy "kék kő". A lapis lazulit sok mindenre használták. Az őskor óta gyöngyöket készítenek belőle, és ékszerekben használják. Szobrocskákat (kis szobrokat) lehet belőle faragni. Leginkább pigmentként (színként) használták a művészek festékében. A középkor és a reneszánsz idején a lapist porrá őrölték, és olajjal keverték. Az égbolt és a kék ruhák festésére használták. Giotto freskófestményein és Fra Angelico temperafestményein látható.
Mi az a lapis lazuli pontosan?
A lapis lazuli valójában nem egyetlen ásvány, hanem több ásványból álló kőzet. A felszíni kék színt elsősorban a lazurit nevű ásvány adja. A kőzetben gyakran található pyrit (aranyos fényű piritcsillogás) és kalcit (fehér erezet vagy foltok), amelyek a lapis jellegzetes megjelenését adják.
Fizikai és kémiai jellemzők
- Keménység: körülbelül 5–5,5 (Mohs-skála).
- Sűrűség: nagyjából 2,6–2,9 g/cm³, a pontos érték a benne lévő alkotóktól függ.
- Szín: mély ultramarin-kéktől világoskékig; a pirosas vagy zöldes árnyalatok ritkák és a szennyeződésektől függenek.
- Jellegzetességek: aranysárga piritfoltok és fehér kalcitcsíkok gyakoriak; ezek segítenek azonosítani a természetes kőzetet.
Kialakulás és lelőhelyek
A lapis lazuli metamorf folyamatok során alakul ki, leggyakrabban márványosodott mészkőben. A leghíresebb és történelmileg legfontosabb lelőhely a mai Afganisztán területén lévő Badakhshan (Sar-e-Sang), ahol több ezer éve bányásznak lapist. Más jelentősebb források: Chile (különösen a negyedidőszaki lelőhelyek), Oroszország (Közép-Szibéria), Pakisztán és kisebb mennyiségben Egyesült Államok (California).
Történelmi és művészeti jelentőség
A lapis lazuli szerepe az emberi kultúrában nagyon régi. Az ókori Mezopotámiában, Egyiptomban és a mediterrán térségben díszítésre, szoborművészetre és ékszerekre használták; híres példa: egyiptomi sírmellékletek, köztük Tutanhamon sírjának tárgyi leletei. A középkorban és a reneszánszban a lapisból készült porból állították elő a természetes ultramarin pigmentet, amely a legértékesebb kék volt — gyakran csak a legfontosabb képi elemekhez, például a Szűz Mária ruhájának megfestéséhez használták, mert nagyon drága volt.
A természetes ultramarint porrá őrölték, kivonták és olajjal vagy temperával keverték. A 19. század elején, 1828 körül, Jean-Baptiste Guimet és Christian Gmelin függetlenül állították elő a szintetikus ultramarint, ami drasztikusan csökkentette a kék pigment árát és megváltoztatta a festészet anyaghasználatát.
Azonosítás, utánzatok és kezelések
A valódi lapis tipikus jegyei a mélykék szín, a pirit aranyosan csillogó részecskéi és a fehér kalcitfoltok. Gyakoriak az utánzatok: festett kőzetek, kék üveg vagy mesterséges színezésű ásványok. Ékszerészek és gyűjtők gyakran vizsgálják a szerkezetet nagyítóval, figyelik a pirit csillogását és a kalcit megjelenését. Szanatóriumi kezelések (pl. viasz vagy gyanta bevonat) előfordulhatnak a fényesebb megjelenésért; az ilyen kezelések befolyásolhatják az értéket.
Használat ma
- Dísz- és ékszeripar: faragott medálok, kabosonok, gyöngyök és nemesebb díszítések.
- Művészet: napjainkban a legtöbb ultramarin pigment már szintetikus, de restaurálásnál és történeti technikákhoz természetes lapis-alapú pigmentet is alkalmaznak.
- Gyógyászat és ezotéria: a népi hiedelmekben belső békét és kommunikációt segítő kőként említik, de ezek nem helyettesítik a tudományos vagy orvosi tanácsot.
Gondozás és ékszerhasználat
A lapist óvni kell a durva ütődéstől (viszonylag közepes keménysége miatt karcolódhat vagy repedhet). Tisztításkor használjunk langyos vizet, enyhe szappant és puha kendőt; kerüljük a nagy hőhatást, erős kémiai vegyszereket és az ultrahangos tisztítót, különösen ha a kő viasszal vagy ragasztóval kezelt.
Összefoglalás
A lapis lazuli rendkívül gazdag történelmi és művészeti jelentőséggel bíró kőzet: dekoratív, ékszer- és díszítőanyagként, valamint évszázadokon át a legnemesebb kék pigment forrásaként szolgált. A jellegzetes mélykék színt a lazurit adja, a pirit és a kalcit pedig a kőzet látványát és azonosíthatóságát határozza meg. Ma a természetes lapis továbbra is keresett ékszer- és gyűjtőanyag, míg a festészetben a legtöbb kék pigment már szintetikus ultramarin formájában érhető el.
Lapis lazuli minta (nyers), Afganisztán
Kérdések és válaszok
K: Mi az a lapis lazuli?
V: A lapis lazuli egy ásvány és drágakő, amely mészkő típusú metamorf kőzetként keletkezik.
K: Miért híres a lapis lazuli?
V: A lapis lazuli gyönyörű kék színéről híres, neve pedig azt jelenti, hogy "kék kő".
K: Hogyan használták a lapis lazulit a történelem során?
V: A lapis lazulit már a történelem előtti idők óta sok mindenre használják, többek között gyöngyök és ékszerek készítésére, valamint szobrocskákba faragva. Fő felhasználási területe a művészek festékében pigmentként (színként) volt.
K: Mire használták a lapis lazulit a középkorban és a reneszánszban?
V: A középkor és a reneszánsz idején a lapis lazulit porrá őrölték és olajjal keverték, mint pigmentet az égbolt és a kék ruhák festéséhez. Ez látható Giotto freskófestményein és Fra Angelico temperafestményein.
K: Használható-e a lapis lazuli ékszerekben?
V: Igen, a lapis lazuliból már a történelem előtti idők óta készítenek gyöngyöket és használják ékszerekben.
K: Lehet-e a lapis lazulit faragni?
V: Igen, a lapis lazuliból szobrocskákat (kis szobrokat) lehet faragni.
K: Milyen kőzetből képződik a lapis lazuli?
V: A lapis lazuli mészkő típusú metamorf kőzetként képződik.
Keres