Fésűkagyló (Pectinidae) – meghatározás, jellemzők és élőhely

1. Úszóképességük. Néhány faj azonban felnőttként fonalasan a sziklákhoz tapad. A legtöbb faj a homokágyakon fekszik, és elúszik, ha egy tengeri csillag vagy más ragadozó megérinti.

2. A köpenyük széle körül szemek vannak. A szemük nem látja a formákat, de a változó fény- és mozgásmintákat érzékeli. A kagylóhéj peremét szegélyező kagylószemek érzékelik a mozgó tárgyakat, amint azok elhaladnak az egymást követő szemek előtt.

3. Félkör alakú, bordázott héj. A szelepek hasonlóak, és szorosan illeszkednek egymáshoz, hogy egy szorosan illeszkedő héjat alkossanak.

4. Életük egy bizonyos szakaszában minden fésűkagylónak van egy apró fogakból álló gerince a bevágás közelében, ahol más kéthéjú kagylóknál a byssus kijön. Ezt nevezik ctenoliumnak. Jelentősége abban áll, hogy csak a fésűkagylóknak van ilyen, és a kövületekben is látható. Ez jelzi tehát a paleontológusoknak, ha egy fosszilis fésűkagylóról van szó.

A fésűkagylónak van egy központi hajtóizma. Ez megegyezik a valódi osztrigáéval (Ostreidae család). A kagylóhéjuk belsejében középen egy heg található. Ez mutatja, hogy ez az izom hol kapcsolódik a kagylóhéjhoz. A fésűkagylók hajtóizma nagyobb és fejlettebb, mint az osztrigák hajtóizma. Ez azért van, mert úsznak.

A legtöbb fésűkagyló szűrő táplálkozó. Planktonokat esznek. A planktonban néha fésűkagyló lárvák vannak. A szifonok a vizet egy szűrőszerkezeten keresztül vezetik. A nyálka csapdába ejti a táplálékot. Ezután a struktúrán lévő csillók a táplálékot a száj felé mozgatják. Ezután a fésűkagyló a gyomorban és az emésztőmirigyben megemészti a táplálékot. A salakanyag a beleken keresztül távozik, majd a végbélnyíláson keresztül távozik.

Egyes fésűkagylók, például az atlanti-óceáni öbölkagyló Argopecten iradians nem élnek sokáig. Mások 20 évig vagy tovább is élhetnek. A kagylók korát a héjukon található koncentrikus gyűrűk alapján lehet megbecsülni.

A fésűkagylók családja szokatlan, mert a szexuális szaporodásra vonatkozó intézkedések változatosak. Egyes fajoknál a fésűkagylónak csak egy neme van. Vagy hímek vagy nőstények. Más fajok hermafroditák, tehát egyetlen fésűkagyló egyszerre rendelkezik hím és nőstény szaporítószervekkel. Néhány fésűkagyló fiatalon hímnemű, majd idősebb korában nőneművé válik.

A vörös ikra a nőstény fésűkagylókból származik. A fehér ikra a hímektől származik. A fésűkagylók a párzási időszakban szabadon bocsátják ki a spermiumokat és a petesejteket a vízbe. A megtermékenyített petesejtek a fenékre süllyednek. Az éretlen fésűkagyló néhány hét múlva kikel. A lárvák a planktonban sodródnak, amíg ismét a fenékre nem kerülnek, hogy növekedjenek. A rákok byssalis fonalakkal rögzülhetnek.

Számos élő és fosszilis Pectinidae faj létezik. A valódi Pectinidae (a ctenoliummal rendelkezők) először a felső vagy középső triászban jelentek meg több mint 200 millió évvel ezelőtt (mya), de talán már 240 mya előtt.

A Pectinidae család a mezozoikumban nagyszámú fajjal rendelkezett, de a kréta időszak végén szinte teljesen eltűnt. A túlélők a harmadidőszakban gyorsan fejlődtek. A fosszilis és újkori Pectinidae családnak közel 7000 faja és alfaja van.

Az úszkáló kéthéjú kagylók kialakulása az úgynevezett "mezozoikus tengeri forradalom" következménye. A mezozoikumban a tengerfenéken élő ragadozók különböző új formákat fejlesztettek ki, amelyek a bőséges kagylókkal (brachiopodák és kéthéjú kagylók) táplálkoztak. Ezek a ragadozók ma is nagy számban fordulnak elő: ezek főként a tengeri csillagok, a csigák és a rákok.

Minden ragadozónak megvannak a maga módszerei. A rákok erőszakkal törik fel a páncélokat. Egyes csigák lyukakat ütnek a héjba, és bénító vagy nyugtató anyagot juttatnak bele; mások a héj szélén lévő apró repedéseken dolgoznak. Ha már bejutottak az ormányukkal, megeszik a kagylót.

A tengeri csillagok a leggyakoribb ragadozók. A brachiopodák és a kéthéjú kagylók héját erős izmok tartják össze. A tengeri csillagok a csöves lábukkal mindkét oldalukon megragadják őket, és egyenletes húzóerőt gyakorolnak rájuk. A tengeri csillag az izmaival és hidraulikus rendszerével sokkal hosszabb ideig képes húzni, mint amennyit bármelyik kéthéjú kagyló izma elbír. Úgy tűnik, tíz perc általában elég ahhoz, hogy a kagyló egy kicsit kinyíljon. Ezután a tengeri csillag becsúsztatja a gyomrát a kagyló belsejébe. A gyomor akár egy 0,1 mm-es résen is átfér. A tengeri csillag ezután feloldja a kagylót, ahol él, és felszívja a tápanyagokat.

Következésképpen nagy szaporodási előnyt jelentett minden olyan zsákmány, amely a legcsekélyebb védekezéssel is rendelkezett ezekkel a ragadozókkal szemben. Sok kagylóhéjnak extra erős héja alakult ki. Néhányuk a homokba fúrta magát. A fésűkagylóknak rendelkezniük kellett valamilyen elemi mozgással, amely a szelekció hatására gyorsan fejlődött. A mezozoikumban rendkívül elterjedtek lettek. Néhány fésűkagyló más módszereket is alkalmazott. A Chlamys hastata gyakran hordoz szivacsokat a héján. Ez egyfajta mutualizmus. A szivacs megnehezíti a tengeri csillagok számára a csöves lábak felrakását, és álcázza a Chlamys hastatát a ragadozók elől.

Amikor a fésűkagylók eltávolodnak a homoktól, új ragadozók, például a ráják előtt nyitottak, amelyek közvetlenül a tengerfenék felett járőröznek. Felkaphatják őket a tengeri madarak is, amelyek a kagylókat a sziklára pottyantva nyitják ki. Nyilvánvaló, hogy a fő előnyük abban rejlik, hogy távol maradnak a tengeri csillagoktól, amelyek a part menti és a kontinentális talapzaton található élőhelyeken igen nagy számban fordulnak elő.

Origins

A vizsgálatok kimutatták, hogy a Pectinidae család monofiletikus, egyetlen közös ősből fejlődött ki. A Pectinidae közvetlen ősei az Entoliidae családba tartozó kagylószerű kéthéjú kagylók voltak.

Vadon élő halászat és akvakultúra

A legnagyobb vadon élő fésűkagyló-halászat az atlanti fésűkagylóra (Placopecten magellanicus) irányul az Egyesült Államok északkeleti részén és Kanada keleti részén. A világ fésűkagylótermelésének nagy része Japánból (vadon élő, tenyésztett és akvakultúrás) és Kínából (főként tenyésztett atlanti-óceáni fésűkagyló) származik. Az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) tanulmánya szerint 2005-ben a globális fésűkagyló- és pectenfogás 80%-a Kínából származott.

Főzés

A fésűkagyló a keleti és a nyugati konyhában egyaránt népszerű. Egy héjban kétféle hús található. A járulékos izom fehér és húsos. A "korallnak" nevezett ikra piros, narancssárga vagy fehér színű és puha.

A nyugati konyhában a fésűkagylót gyakran vajban párolják, vagy panírozzák és mélyhűtött formában sütik. A byssus (más néven szakáll) gyakran kemény. Általában kidobják, vagy később húsleveshez használják fel. Néha a piacokon a fésűkagylót már előkészítve, a héjjal együtt árulják, csak a járulékos izmokkal együtt. Az Egyesült Államokon kívül a fésűkagylót gyakran egészben árulják, és az emberek a járulékos izmot és az ikrát fogyasztják.

A japán konyhában a fésűkagylót levesben, sashimi vagy sushi formájában tálalják. A szusibárban a hotategai (帆立貝, 海扇) a hagyományos fésűkagyló rizzsel. A kaibashira (貝柱) lehet fésűkagyló, de lehet bármilyen kagyló, például kagyló, osztriga vagy kagyló hajtóizma is. A kantoni kínai konyhában a szárított fésűkagylót conpoy-nak (乾瑤柱, 乾貝, 干貝) nevezik.

Szent Jakab kagyló

A kagylóhéj Jakab, Zebedeus fiának hagyományos jelképe. Népszerű a zarándokok körében, akik a spanyolországi Santiago de Compostelában található apostol kegyhelyére vezető Szent Jakab-úton zarándokolnak.

Termékenységi szimbólum

Az ókorban a kagylók és más csuklós kagylók a női princípiumot szimbolizálták. A szerelem és a termékenység római istennőjét, Vénuszt ábrázoló számos festményen egy kagylóhéj szerepelt a képen, hogy azonosítsák őt. Ez Botticelli klasszikus ihletésű Vénusz születése című művén is jól látható.

Használja mint tervező

A heraldika a kagylóhéj szimbólumot a Compostelába zarándokolt emberek jelvényeként használta. Később általában a zarándoklat jelképévé vált. Winston Churchillék' családi címerében is szerepel a fésűkagyló. A heraldikában használt szimbólumok azonban nem mindig ugyanazt jelentik. Előfordul, hogy a család egyetlen tagja sem vett részt zarándoklaton, de a címerben mégis kagyló van.

Franciaország több mint 45 településének címerében szerepel egy vagy több kagylóhéj.

Az Egyesült Államok New York államában 1988 óta az atlanti-óceáni fésűkagyló az állami kagyló. A kialakításban a fésűs szél vagy bordázat hullámos mintázatot jelent, amely a fésűkagyló kagylóhéjának szélére emlékezteti az embereket. A Shell kőolajipari vállalatnak 1904 óta van olyan logója, amelyen kagylóhéj látható.