A világóceán vagy globális óceán kifejezés a világ összes óceánját egyetlen, összefüggő víztestként értelmezi. Ez a szemlélet hangsúlyozza, hogy az óceánok között folyamatos kapcsolat és anyagforgalom létezik — áramlások, hő- és sótartalom-változások, valamint biológiai és kémiai folyamatok révén.

Általában az egyetlen világóceánt öt nagy részre bontva tárgyaljuk: Atlanti-óceán, Jeges-tenger, Indiai-óceán, Csendes-óceán és a javasolt Déli-óceán, amely az Antarktisz körül terül el. Ezek az elnevezések elsősorban földrajzi és történeti megfontolásokon alapulnak, és részben a nemzetközi földrajzi határozatoktól függnek.

A világóceán szerkezetének megértéséhez hasznos kép a Déli-óceán, amely körülveszi az Antarktisz kontinensét. A többi nagy óceán gyakran a Déli-óceánból észak felé nyúló öblöknek vagy csücsköknek tekinthető, és köztük intenzív vízcserék zajlanak.

  • A Déli-óceán: általában a déli szélesség 60°-ától délre fekvő vizeket értjük alatta, amelyek az Antarktisz körül helyezkednek el. Egy jelentős része télen és nyáron váltakozó kiterjedésű tengeri jéggel borított. A Déli-óceán különleges szerepet tölt be a Föld éghajlatában, mert az itt keringő Antarktiszi Köráramlás (Antarctic Circumpolar Current) összehozza az Atlanti-, Indiai- és Csendes-óceán vizét, és erőteljesen befolyásolja a globális hő- és tápanyag-eloszlást. Méretét tekintve a megnevezett öt óceán között jellemzően a kisebbek közé tartozik.
  • Az Atlanti-óceán: a népszerű rangsorolás szerint a második legnagyobb óceán. Területe az Dél-Amerika, Afrika, Észak-Amerika és Európa között helyezkedik el, és észak felé a Jeges-tenger felé nyílik. Jellegzetes öv a Golf-áramlat és más nagy áramlások, amelyek a klímát és a tengerbiológiát egyaránt alakítják. Dél felé az Atlanti-óceán az Agulhas-foknál találkozik az Indiai-óceánnal.
  • Az Indiai-óceán: a Déli-óceán északára terjed, Afrika és Ausztrália között húzódik egészen Indiáig. Fontos forgalmi útvonalakat és tápanyagforrásokat foglal magában; nyugati részről Ausztrália közelében csatlakozik a Csendes-óceánhoz. Az Indiai-óceán áramlásai, például az indiai monszunokkal összefüggő szezonális mozgások, nagy hatással vannak a helyi és regionális éghajlatra.
  • A Csendes-óceán: a világ legnagyobb óceánja, amely a Déli-óceántól északra a Jeges-tenger felé nyúlik. Területe magában foglalja Ausztrália, Ázsia, Észak-Amerika és Óceánia közötti hatalmas vízterületeket. A Csendes-óceán és az Atlanti-óceán találkozásának jellegzetes pontja Dél-Amerika délkeleti csücske, a Horn-fok. A Csendes-óceán vulkáni és szeizmikus aktivitása (szigetívek, gyűrűzóna) valamint óriási mélységei jelentős hatással vannak a tengeri ökoszisztémákra és a globális áramlási rendszerre.
  • A Jeges-tenger (Északi-óceán): az öt közül a legkisebb és legészakibb. A partjai közelében találjuk Grönland-ot és Izland-ot; a Csendes-óceántól a Bering-szoros választja el. A Északi-sark környékén fekszik, hatása kiterjed nyugati féltekén Észak-Amerikára és a keleti féltekén Skandináviára és Ázsiára. A Jeges-tenger felszínét is részben tengeri jég borítja, amely szezonálisan változik. Egyes szerzők szerint mivel ezt a vízterületet többnyire szárazföld veszi körül és a vízcsere a többi óceánnal korlátozott, nem minden tekintetben tekinthető "teljes értékű" óceánnak, ezért egyes térképeken inkább tengerként vagy a környező tengeröblök rendszereként jelenik meg.

A világóceán működését a hosszú távú és rövid távú folyamatok egyaránt alakítják. Rövid távon az éghajlatváltozás hatásai — tengerszint-emelkedés, tengervíz-melegedés, óceáni savasodás, tengeri jég csökkenése és a szélsőséges események gyakoribbá válása — gyorsan módosítják a tengeri környezetet. Hosszabb időskálán a kontinensek sodródása és a geológiai lemezmozgások lassan átformálják az óceánmedencéket.

A világóceán klíma- és ökológiai jelentősége kiemelkedő: nagy szén-dioxid-nyelőként enyhíti az üvegházhatású gázok légköri koncentrációját, a nagyméretű áramlási rendszerek (például a termohalin konvejor, azaz a "globális szállítószalag") hőt és tápanyagokat szállítanak, és kritikus élőhelyeket biztosítanak sokféle tengeri élőlény számára. Ugyanakkor az emberi hatások — túlhalászat, szennyezés (beleértve a mikroműanyagokat), tengeri területek átalakítása és a klímaváltozás következményei — komoly kihívást jelentenek a világóceán egészségére nézve.

A világóceán állapotának követése műholdas mérésekkel, tengermegfigyelő rendszerekkel és úszó bójákkal (például Argo-floatok) történik. A kutatás és a nemzetközi együttműködés fontos a tengerökológiai rendszerek megőrzéséhez, a fenntartható gazdálkodáshoz és a klímaváltozás hatásainak mérsékléséhez.