Brachiopodák (lámpahéjak) — meghatározás, evolúció és fosszíliák

Brachiopodák (lámpahéjak) — felfedezés, evolúció és gazdag fosszília-örökség: eredetük, anatómia, paleozoikus szerep és túlélés a mélyvizekben.

A brachiopodák egy tengeri állatokból álló törzs, amelyeket magyarul gyakran lámpahéjaknak is neveznek. Bár ma már ritkábbak a tengerparti élőhelyeken, a paleozoikumban az egyik legsikeresebb és leggyakoribb tengeri csoport volt. Eredetileg főként a part közeli litoráliszónában fordultak elő, de a kéthéjú kagylók konkurenciája miatt a legtöbb faj a mélyebb vizekbe szorult vissza.

Felépítés és életmód

A brachiopodák külsőre hasonlíthatnak a kéthéjú kagylókra, de belső anatómiájuk és a héjak viszonya lényegesen eltér. A két héj (billentyű) egymással szemben helyezkedik el: beszélünk felső (brachiális) és alsó (pedikuláris) billentyűről, nem pedig jobb és bal oldaliról. Sok fajnak kalcium-karbonátos héja van, de vannak olyan csoportok (például a lingulidek), amelyek organofoszfátos vázszerkezetet hordoznak — tehát a héjak kémiai összetétele változó.

A brachiopodák táplálkozása szűréses: belső, csillós szervük, a lophophor fogja fel a vizet és a plankton részecskéit. Az egyik billentyűn gyakran található egy nyílás, amelyen keresztül egy kocsányszerű tapadó szerv, a pedikulus kilép, és ez rögzíti az állatot a tengerfenékhez, úgy, hogy közben a nyílás és a környező üledék — például az iszaptól — megóvott marad.

Anatómiai jellemzők

• A billentyűk a hátsó részén csuklósan kapcsolódnak, de a csuklás mechanizmusa csoportonként eltérő.
• Sok fajnak van záró- és nyitóizma, amely a billentyűk mozgatásáért felel.
• A lophophor nemcsak táplálékfelvételre szolgál, hanem gázcserét is segít.
• A héjak belső szerkezete és mikroszkopikus felépítése (pl. növekedési vonalak, belső szegecsmintázatok) fontos rendszertani és paleoökológiai jelek.

Osztályozás — csuklós és nem csuklós brachiopodák

Általánosan két nagyobb morfológiai csoportot különböztetünk meg:

• Artikuláris (csuklós) brachiopodák: a billentyűk között fogazott csukló és kitűnően definiált záróizmok találhatók. Ez a csoport a fosszilis anyagban rendkívül változatos és gyakori.
• Inartikuláris (nem csuklós) brachiopodák: nincs fogazott csukló, a billentyűk egymáshoz illesztésére bonyolult izomzat szolgál; ezek közé tartoznak a Lingula-szerű, organofoszfátos héjú fajok is.

Ökológia, életmód és elterjedés

A brachiopodák általában üledéken ülve vagy a pedikulusukkal rögzülve élnek. A paleozoikumban sokféle ökológiai rést betöltöttek: voltak szűrő- és zátonyépítő formák, néhány faj képes volt a tengerfenéken való ülés helyett passzív lebegésre vagy rövid ideig tartó úszásra is. Ma élő fajok többsége a parttól távolabb, a mélyebb vizek hidegebb, stabilabb környezetében található; ennek egyik oka, hogy a kéthéjú kagylók a mezozoikum során sok part menti ökológiai rést kisajátítottak.

Fosszilis rekord és evolúció

A brachiopodák fosszilis nyomai a kambriumig visszanyúlnak. A csoport evolúciója során többször is nagy változásokon ment át: a P/Tr (permi–triász) és a később bekövetkezett kihalási események jelentősen csökkentették fajgazdagságukat és változatosságukat. A mezozoikumban a kéthéjú kagylók térnyerése tovább visszaszorította számos brachiopoda faj jelenlétét a partközeli élőhelyeken.

Ma élő fajok száma becslések szerint körülbelül 100–350 között van, míg leírt fosszilis fajok száma hozzávetőlegesen 12 000. A fosszíliák különösen hasznosak a éghajlati változások és tengerökológiai viszonyok rekonstruálásában, mivel sok brachiopoda fajnak szűk környezeti igényei voltak, és meghatározott időszakokhoz köthetők.

Példák és különlegességek

A Lingula nemzetséget gyakran említik élő fosszíliaként: a rokon formák már a ordovíciumból is ismertek, és a mai Lingula-fajok morfológiailag nagyon hasonlóak a fiatalabb fosszíliákhoz. Ez jól illusztrálja azt a jelenséget, hogy bizonyos vonalak hosszú ideig konzerválódhatnak, ha életmódjuk és környezeti igényeik stabilak maradnak.

Tudományos viták és rendszertan

Gerinctelen paleontológusok és evolúcióbiológusok ma is vitatják a brachiopodák pontos helyét a rendszertanban és az ősi rokonsági kapcsolataikat. A fő kérdések közé tartozik, hogy a brachiopodák miként illeszkednek a lophophoráták csoportjába, illetve kapcsolatba hozhatók-e más nagy ősi állatcsoportokkal. A modern molekuláris filogenetika és a részletes morfológiai vizsgálatok együttesen segítenek ezeket a kérdéseket tisztázni, de néhány részlet továbbra is vitatott.

Összefoglalás

A brachiopodák egy fontos, gazdag fosszilis múltú tengeri állattörzs, melynek ma élő képviselői kevesebben vannak, mint valaha voltak. Anatómiai sajátosságaik — két, egymással szemben álló billentyű, a pedikulus és a lophophor — megkülönböztetik őket a külsőleg hasonló, de törzsileg különböző kéthéjú kagylóktól. A fosszilis leletek és az élő fajok tanulmányozása továbbra is fontos információkat szolgáltat a tengeri élőhelyek történetéről és a földtörténeti események hatásairól.

Kérdések és válaszok

K: Mik azok a brachiopodák?

K: Hol élnek a brachiopodák?

K: Hogyan foglalták el környezetüket a brachiopodák a paleozoikumban?

K: Miben különbözik a brachiopodák héja a kéthéjú kagylók héjától?

K: Melyik a brachipoda két fő csoportja?

K: Mi az a pedikuláris szelep?

K: Hány élő és megkövesedett brachipoda faj létezik ma?

Keresés betűvel