Kontinentális self
A kontinentális talapzat a kontinens víz alatti része. A jégkorszakok alatt, a jégkorszakok közötti időszakokban a szárazföld része volt, a jégkorszakok közötti időszakokban viszont víz alatt volt. Jelenleg egy jégközi időszakban vagyunk.
Minden kontinens a tengerben van, mint egy sziget. A sziget nagy része a vízvonal felett van, és mi kontinensnek látjuk. Egy része azonban a vízvonal alatt van. A kontinentális talapzaton túl a tengerfenék sokkal nagyobb mélységekbe nyúlik le.
A kontinentális talapzat egy sekély óceán. Mélysége változó, akár 140 méter mélységig is terjedhet. Szélessége nagymértékben változik. Egy mozgó kontinentális lemez elülső peremén kevés vagy egyáltalán nincs is talapzat. Erre példa az amerikai kontinens nyugati pereme. A lemez passzív peremén a polc széles és sekély. A legszélesebb polc a szibériai polc a Jeges-tengeren: 1500 km (930 mérföld) széles.
Üledék Szikla Köpeny
Nyugati Belső-tengeri útvonal a kréta közepén, körülbelül 100 millió évvel ezelőtt.
Beltengerek
Bizonyos időszakokban sekély tengerek voltak a kontinensek belsejében. Ezeket epikontinentális tengereknek nevezzük. A mai Észak-Amerika nagy részét a jura időszakban egy epikontinentális tenger, a Sundance-tenger borította. A kréta időszakban még nagyobb területet borított a Nyugati Belső-tenger.
Ökológia
A kontinentális tengerek élővilága a leggazdagabb az óceánok közül, több fajjal és nagyobb számban, mint bárhol máshol. Ez azért van így, mert mind napfény, mind tápanyag áll rendelkezésre a fotoszintézishez. Ennek hatására a mikroszkopikus algák és cianobaktériumok virágzásnak indulnak, majd az állatok megeszik a fitoplanktont. Az óceánok tápanyagainak nagy részét a folyók a kontinensekről mosogatják le. Különösen néhány kulcsfontosságú elem, például a vas szinte egyetlen forrása a kontinensek. A kontinensektől távolodó tápanyagok hiánya magyarázza, hogy a Csendes-óceán nagy része miért szinte kopár az élet számára, és miért olyan gazdag a part menti partok élővilága.
Fitoplanktonvirágzás Cornwallnál, Angliában. A világoskék színt az Emiliana huxleyi fehér coccolithophorid csontvázainak milliárdjai okozzák.
Topográfia
A polc általában egy csökkenő lejtésű ponton (az úgynevezett polctörésnél) ér véget. A törés alatti tengerfenék a kontinentális lejtő. A talapzat jellege drámaian megváltozik a talapzat törésénél, ahol a kontinentális lejtő kezdődik. Néhány kivételtől eltekintve a talapzat törése figyelemre méltóan egyenletes, nagyjából 140 méteres mélységben található; ez valószínűleg a múltbeli jégkorszakok jellemzője, amikor a tengerszint alacsonyabb volt, mint most. p43
Kérdések és válaszok
K: Mi az a kontinentális talapzat?
V: A kontinentális talapzat egy kontinens víz alá merült része.
K: A kontinentális talapzat mindig a víz alatt volt?
V: Nem, a kontinentális talapzat a jégkorszakok alatt, a jégkorszakok közötti időszakokban a szárazföld része volt, de a jégkorszakok közötti időszakokban víz alatt volt.
K: Mekkora a kontinentális talapzat mélysége?
V: A kontinentális talapzat mélysége nagyon változó, akár 140 méter mély is lehet.
K: Mi található a kontinentális talapzaton túl?
V: A kontinentális talapzaton túl a tengerfenék sokkal nagyobb mélységekbe nyúlik le.
K: Hogyan változik a kontinentális talapzat szélessége?
V: A kontinentális talapzat szélessége a mozgó kontinentális lemez szélétől függően nagymértékben változik. A mozgó kontinentális lemez elülső peremén kevés vagy egyáltalán nem lesz talapzat, míg a legszélesebb talapzat a Jeges-tengerben található szibériai talapzat, amely 1500 km (930 mérföld) széles.
K: Melyik időszakban élünk jelenleg?
V: Jelenleg egy interglaciális időszakban élünk.
K: Minden kontinenst víz vesz körül?
V: Minden kontinenst víz vesz körül, de tekinthetjük szigetnek is, ahol a legnagyobb része a vízvonal fölött van, és kontinensnek tekintjük.
