A felső triász a triász időszak utolsó korszaka. 237 millió évvel ezelőtt kezdődött és 201,3 millió évvel ezelőtt ért véget. A középső-triász korszak után következett, és az alsó-jura korszakot előzte meg. Időben a felső triászt hagyományosan három földtani szakaszra osztják: a Carnian, a Norian és a Rhaetian alatt, amelyek együtt jelentős átalakulásokat hoztak a földkéreg, az éghajlat és az élővilág tekintetében.

Geológiai és környezeti jellemzők

A felső triász idején a kontinensek többsége még a Pangea szuperkontinens része volt, bár a kőzetlemezek mozgása megindította a lassú hasadást és a tengeröblök kialakulását. Az éghajlat általában meleg és száraz volt, sok helyen sivatagos, de voltak monszunhoz hasonló szezonális csapadékváltozások is, különösen a partvidékek mentén. A tengerszint ingadozásai, a vulkáni tevékenység és a tengeri oxigénszintek változása befolyásolták a tengeri élőhelyek kiterjedését.

Élővilág

A felső triász fontos időszak a gerincesek történetében, mert ekkor jelennek meg és kezdik el kiterjeszteni elterjedésüket sok olyan csoport korai képviselői, amelyek a jura és a kréta során dominánsok lesznek. Számos korai dinoszauruszfaj a felső triászban jelent meg először, köztük a Plateosaurus, a Coelophysis és az Eoraptor. Ezek a korai dinoszauruszok általában kis- és közepes termetű, kétszárnyú helyváltoztatásra és gyors mozgásra alkalmas állatok voltak; a dinoszauruszok dominanciája azonban csak a triász végi kihalás után válik igazán világossá.

  • A levegőt gyakran a pteroszauruszok, a tengereket pedig az ichthyoszauruszok uralták, de megjelentek a korai plesioszauruszok és más tengeri hüllők is.
  • Megnőtt a krokodiliformok és más archoszauruszok változatossága; egyes csoportok kisméretű ragadozókká, mások parti vagy vízi életmódhoz alkalmazkodtak.
  • A szárazföldi növényzetet főként különböző pálmaszerű növények, cikászok, páfrányok és más ősi magvas növények (gymnosperma csoportok) alkották; az évelők, modern virágos növények (angiospermák) még nem jelentek meg.
  • A tengeri élővilágban fontosak voltak az ammoniták és különféle csigák, kagylók és korallok, de a triász vége felé jelentős fajcserék történtek.

A triász végi kihalási esemény

A felső triász végén világszerte bekövetkezett fajkihalások sorozatát általában a triász végi kihalási esemény néven említik. Ennek következtében sok tengeri és szárazföldi csoport visszaszorult vagy eltűnt, és ez nagy ökológiai átrendeződést eredményezett, amely a dinoszauruszok jura kori térnyeréséhez vezetett.

A kihalás pontos oka ma sem teljesen tisztázott; több, egymással nem kizáró elmélet áll rendelkezésre. Számos kutatás a következő tényezőket említi:

  • Intenzív vulkáni tevékenység: a felső triász és a triász–jura határ környékén nagy kiterjedésű vulkáni események (például a Central Atlantic Magmatic Province, CAMP) erőteljes üvegházhatású gázkibocsátással, klímaváltozással, óceáni anoxiás eseményekkel és savasodással hozhatók összefüggésbe.
  • Tengerszint-ingadozás és környezeti stressz: a tengerpartok és sekély tengeri élőhelyek zsugorodása, valamint az élőhelyek fragmentálódása hozzájárulhatott a fajok vesztéhez.
  • Meteoritbecsapódás: egyes kutatók meteorit vagy aszteroida szerepét sem zárják ki; ennek bizonyítására részben geokémiai és kráterleletek vizsgálata folyik, de általános konszenzus nincs.
  • Óceáni anoxia és biogeokémiai változások: a tengeri oxigénszintek csökkenése és a tápanyagciklusok felborulása különösen érzékennyé tehetett számos tengeri csoportot.

Az esemény következményei azonban egyértelműek: jelentős ökológiai üresedések keletkeztek, amelyek lehetővé tették új csoportok — többek között a dinoszauruszok és a modernabb hüllőalakok — gyors terjeszkedését és adaptív sugárzását a jura folyamán.

Fontos fosszília-lelőhelyek és példák

A felső triász maradványait számos fontos lelőhely szolgáltatta, például dél-amerikai, észak-amerikai és európai képződmények (pl. az Ischigualasto-medence Argentínában, a Chinle-formáció USA-ban vagy számos európai triász kőzetréteg), amelyekből ismerjük a korszak korai dinoszauruszait és más gerinceseket. Ilyen leletek szolgáltatták például a Eoraptor és a Coelophysis maradványait, valamint a Plateosaurus vaskos csontvázait.

Összességében a felső triász a földtörténet dinamikus, átalakulásokkal teli korszaka volt: a kontinensmozgások, éghajlati változások és biológiai átrendeződések előkészítették a jura korszak ökoszisztémáinak kialakulását, miközben a triász végi kihalás alapvetően átalakította a földi élet képét.