Tengeri csillagok (Asteroidea) – jellemzés, élőhely és táplálkozás
Ismerd meg a tengeri csillagok (Asteroidea) jellemzőit, élőhelyét és táplálkozását: felépítés, életmód, fajgazdagság és vadászati szokások áttekintése.
A tengeri csillagok az Asteroidea osztályba tartozó tüskésbőrűek. p35
Mind az óceánban, a tengerfenéken élnek. Sok tengeri csillag a mély vízben, mások a sekély vízben élnek. Némelyikük a dagályközi zónában, az apály és dagály között él. Öt vagy több karjuk van, és elég nagyok lehetnek. A napraforgó tengeri csillag (Pycnopodia helianthoides) a legnagyobb: teljesen kifejlődve a karjainak fesztávolsága körülbelül egy méter. Ez valamivel nagyobb, mint a híres töviskoronás tengeri csillag, amely korallpolipokon él.
Bár a tengeri csillagok gerinctelenek, mégis van egyfajta csontvázuk. A tengeri csillagok teste kalcium-karbonát lemezekből, úgynevezett "csonthártyákból" áll. Ezek alkotják a csontvázat, amely különböző formákat ölthet, például tüskéket és szemcséket.
Primitív idegrendszerük van, de agyuk nincs. Vérük sincs, helyette a tengervízzel pumpálják a dolgokat a testükben.
Több mint 1500 különböző tengeri csillagfaj létezik. A legtöbb tengeri csillag ragadozó. Kagylókat, kagylókat és más kéthéjú kagylókat esznek. Alkalmanként apró halakat is kifognak.
Morfológia és mozgás
A tengeri csillag teste központi diszkből és onnan sugárban kiinduló karokból áll. A karok alatt találhatók a csúszó tapadókorongok (tube feet), amelyekkel a tengeri csillag mozog, kapaszkodik és zsákmányt tart. Ezeket a lábakat a test vízvezeték rendszere, az úgynevezett vízcsatorna-rendszer működteti: tengervíz jut be a rendszerbe, és az ampullák nyomásának változtatásával mozgatja a tapadókorongokat.
Táplálkozás és emésztés
Sok tengeri csillag ragadozó vagy dögevő. Gyakori zsákmányuk a kagyló és más kéthéjúek: a tengeri csillagok képesek a saját gyomruk egy részét kinyomni a kagylóhéjak közé, és kívülről kezdeni az emésztést, majd visszahúzzák emésztett táplálékukat a testükbe. Egyes fajok törmelékevők vagy algafogyasztók, mások apró gerincteleneket (pl. rákocskákat, polipokat) is megesznek.
Élőhely és elterjedés
A tengeri csillagok világszerte megtalálhatók: a sekély part menti zónáktól a mélyközép- és mélytengeri övezetekig. Egyes fajok a dagályközi zónában élnek, mások több száz méter mélyen, sőt az óceán legmélyebb részein is előfordulnak. Élettérük gyakran függ az élelemforrástól, a víz hőmérsékletétől és a fenék típusától (kavicsos, homokos, sziklás).
Szaporodás és fejlődés
A legtöbb tengeri csillag nemi úton szaporodik: különálló hímek és nőstények jellemzőek, és a megtermékenyítés általában külső (a vízbe ürített ivarsejtek találkozása). Sok fajnak van planktonikus lárvaállapota (pl. bipinnaria, brachiolaria), amely a tengeráramlatokkal sodródik és később metamorfózissal alakul át ülő vagy fenéklakó fiatallá. Egyes fajok képesek részleges vagy teljes aszexuális regenerációra is (karok leválása és újranövése).
Regeneráció és életképesség
A tengeri csillagok híresek regenerációs képességükről: sok faj képes egy vagy több elvesztett kart visszanöveszteni. Bizonyos esetekben egy erősen sérült állat akár egyetlen levált karból is képes lehet új egyedet kifejleszteni, ha a kar tartalmaz elegendő részt a központi diszkből. Ez a képesség túlélési stratégiaként fontos lehet ragadozás vagy sérülés után.
Ökológiai szerep és veszélyek
A tengeri csillagok fontos szereplői a tengerfenéki közösségeknek: szabályozzák a kagyló- és csigapopulációkat, ezzel befolyásolva a biodiverzitást és a korallzátonyok, illetve part menti élőhelyek szerkezetét. Ugyanakkor sok faj érzékeny a környezeti változásokra: a víz hőmérsékletének változása, szennyezés, élőhelyvesztés és fertőző betegségek (például a tengeri csillagok elhalásához vezető "wasting disease") drasztikus populációcsökkenéseket okozhatnak.
Predátorok és emberi kapcsolatok
A tengeri csillagok ragadozói közé tartoznak egyes halak, tengeri vidrák, madarak és nagyobb gerinctelenek. Az emberek néhány területen gyűjtik őket kutatásra, akváriumi tartásra vagy turisztikai célból, ami helyi populációkat sérülékennyé tehet. A globális változások, például a klímaváltozás és a tenger mikrobiális egyensúlyának felborulása további kihívásokat jelentenek.
Érdekességek
- Több mint 1500 ismert faj létezik, és a felfedezések továbbra is zajlanak.
- A legnagyobb ismert faj a napraforgó tengeri csillag (Pycnopodia helianthoides), a karok fesztávolsága akár ~1 méter is lehet.
- Sok tengeri csillag szerepel a tengerbiológiai kutatások középpontjában a regenerációs képessége és a vízvezeték-rendszer működése miatt.
Összességében a tengeri csillagok sokoldalú, ökológiailag fontos állatok, amelyek különböző élőhelyeken és életmódokkal alkalmazkodtak a tenger világához. Megőrzésük és a rájuk ható veszélyek feltérképezése fontos a tenger élővilágának egészsége szempontjából.
Tengeri csillagok a parton: kb. 25 cm (10 hüvelyk) méretűek.
Szimmetria
A legtöbb tengeri csillagnak öt karja van, amelyeket sugaraknak neveznek, és amelyek egy középső körből (korongból) indulnak ki. Ha egy tengeri csillagnak ötnél több sugara van, akkor gyakran ötnél többszörösei vannak; egy tengeri csillagon 10, 15, 20 vagy akár 30 sugár is lehet. Ezt nevezzük pentamerális (ötszörös) szimmetriának.
Skeleton
A csontváz által nyújtott védelem mértéke fajonként eltérő. Ha a csontváz merevebbé válik, jobb védelmet nyújt a ragadozókkal szemben. Ez azonban hajlamos lesz korlátozni a táplálkozási alternatívákat. Nagyfokú rugalmasságra van szükség a külső emésztési folyamathoz, amelyet számos faj használ a kéthéjú kagylók fogyasztásához. A kevésbé jól páncélozott fajok olyan helyeken vehetik fel életmódjukat, ahol kevésbé vannak kitéve a ragadozóknak. Az erősen páncélozottak a legversenyképesebb élőhelyeken is megállják a helyüket:
"Sok trópusi tengeri csillagnál kialakult egy erősen meszes, erős csontváz, amely képes ellenállni mind a nagy, mind a kis ragadozóknak... a nagyon szilárd testfal... még mindig lehetővé teszi a test és a karok bizonyos fokú hajlékonyságát".
Etetés
Érzékek
A tengeri csillagok mozgását a tapintás és a látás érzékszervei irányítják. Öt "szem", fényérzékeny párna van, egy-egy a karok végén. Ezek és a csöves lábak idegrostokkal vannak összekötve, így ezek az állatok sokkal összetettebbek, mint amilyennek látszanak.
Cső lábak
Bár a tengeri csillagok kezdetben szűrők táplálékául szolgáltak, a fejlődés során a kagylóhalak (a brachiopodák és a kéthéjú kagylók) fő ragadozóivá váltak. Kisebb rákféléket és halakat is megesznek. Csöves lábukon szívócsövek fejlődtek ki, eredetileg talán a mozgás javítása érdekében. Később a kagylóhalak felnyitására használták őket.
"A szopókás csőlábak nem biztos, hogy egyetlen paleozoikumbeli tengeri csillagnál sem voltak jelen".
Táplálási módszerek
A brachiopodák és a kéthéjú kagylók héját erős izmok tartják össze. A tengeri csillag a csöves lábaival mindkét oldalukon megragadja őket, és egyenletes húzóerőt fejt ki. A tengeri csillag az izmaival és a hidraulikus rendszerével sokkal hosszabb ideig képes húzni, mint amennyit bármelyik kagyló izomzata kibírna. Úgy tűnik, tíz perc általában elég ahhoz, hogy a kagyló egy kicsit kinyíljon. Ezután a tengeri csillag becsúsztatja a gyomrát a kagyló belsejébe. A gyomor akár egy 0,1 mm-es résen is átfér. A tengeri csillag ezután feloldja a kagylót, ahol él, és felszívja a tápanyagokat. Ez az emésztési folyamat sokkal tovább tart, mint a héj felnyitása, talán néhány napig.
Egyes fajok egészben lenyelik a héjat, és a gyomrukban feloldják a tartalmát, majd utána kinyomják a héjat. p45
A csillaghalaknak a mezozoikumban, különösen a jura és a kréta korban alakult ki az a képessége, hogy kagylókat és kéthéjú kagylókat esznek. Ez része volt a mezozoikum tengeri forradalmának, amely átalakította a tengerfenék állatvilágát. A gyengén védekező és helyhez kötött kagylók eltűntek, és az erősebben páncélozott vagy mozgékonyabb kagylók virágoztak.
Kagylóevés: figyeljük meg a csöves lábakat
Regeneráció
A tengeri csillagok, mint sok más tengeri élőlény, képesek testük egyes részeinek regenerálódására (visszanövesztésére). A tengeri csillagok jobban regenerálódnak, mint a legtöbb más élőlény. Nemcsak akkor tudnak új sugarat növeszteni, ha egy sugarat letépnek, hanem ha a letépett sugárnak akár csak egy kis darabja is megmarad a központi korongból, akkor egy egész új tengeri csillag nőhet az egyetlen sugárból. p35
Mivel a tengeri csillagok szívesen eszik a kagylókat és osztrigákat, a kagylóhalakat gyűjtő halászok évek óta próbálnak megszabadulni tőlük. A tengeri csillagok elpusztítására a halászok kifogták őket, majd félbevágták, és visszadobták az óceánba. Mivel azonban a tengeri csillagok képesek visszanöveszteni testük egyes részeit, így valójában növelték a tengeri csillagok számát.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a tengeri csillag?
A: A tengeri csillag az Asteroidea osztályba tartozó Echinodermák közé tartozó tengeri csillag. Olyan gerinctelen állatok, amelyek az óceánban, a tengerfenéken élnek.
K: Hol él a legtöbb tengeri csillag?
V: A legtöbb tengeri csillag mély vagy sekély vízben él, sőt, néhányuk az apály és dagály közötti árapály zónában is.
K: Milyen nagyra nőhetnek?
V: A legnagyobb tengeri csillagfaj a napraforgó tengeri csillag (Pycnopodia helianthoides), amely kifejlett állapotban akár egy méteres karfesztávolságot is elérhet. Ez valamivel nagyobb, mint a korallpolipokon élő Koronás tengeri csillag.
K: Van csontvázuk?
V: Igen, bár gerinctelen állatok, a tengeri csillagoknak van egyfajta csontvázuk, amely kalcium-karbonát lemezekből, úgynevezett "csonthártyákból" áll. Ezek alkotják a csontvázukat, és különböző formákat öltenek, például tüskéket és szemcséket.
K: Van vérük?
V: Nem, vér helyett a tengeri csillagok a tengervizet használják arra, hogy a testükbe pumpálják a dolgokat.
K: Hány faj létezik?
V: Több mint 1500 különböző tengeri csillagfaj létezik.
K: Mit eszik a legtöbb tengeri csillag? V: A legtöbb tengeri csillag ragadozó, és kagylókkal, kagylókkal, más kéthéjú kagylókkal és esetenként kis halakkal táplálkozik.
Keres