Tengericsillagok

Szimmetria

A legtöbb tengeri csillagnak öt karja van, amelyeket sugaraknak neveznek, és amelyek egy középső körből (korongból) indulnak ki. Ha egy tengeri csillagnak ötnél több sugara van, akkor gyakran ötnél többszörösei vannak; egy tengeri csillagon 10, 15, 20 vagy akár 30 sugár is lehet. Ezt nevezzük pentamerális (ötszörös) szimmetriának.

Skeleton

A csontváz által nyújtott védelem mértéke fajonként eltérő. Ha a csontváz merevebbé válik, jobb védelmet nyújt a ragadozókkal szemben. Ez azonban hajlamos lesz korlátozni a táplálkozási alternatívákat. Nagyfokú rugalmasságra van szükség a külső emésztési folyamathoz, amelyet számos faj használ a kéthéjú kagylók fogyasztásához. A kevésbé jól páncélozott fajok olyan helyeken vehetik fel életmódjukat, ahol kevésbé vannak kitéve a ragadozóknak. Az erősen páncélozottak a legversenyképesebb élőhelyeken is megállják a helyüket:

"Sok trópusi tengeri csillagnál kialakult egy erősen meszes, erős csontváz, amely képes ellenállni mind a nagy, mind a kis ragadozóknak... a nagyon szilárd testfal... még mindig lehetővé teszi a test és a karok bizonyos fokú hajlékonyságát".

Etetés

Érzékek

A tengeri csillagok mozgását a tapintás és a látás érzékszervei irányítják. Öt "szem", fényérzékeny párna van, egy-egy a karok végén. Ezek és a csöves lábak idegrostokkal vannak összekötve, így ezek az állatok sokkal összetettebbek, mint amilyennek látszanak.

Cső lábak

Bár a tengeri csillagok kezdetben szűrők táplálékául szolgáltak, a fejlődés során a kagylóhalak (a brachiopodák és a kéthéjú kagylók) fő ragadozóivá váltak. Kisebb rákféléket és halakat is megesznek. Csöves lábukon szívócsövek fejlődtek ki, eredetileg talán a mozgás javítása érdekében. Később a kagylóhalak felnyitására használták őket.

"A szopókás csőlábak nem biztos, hogy egyetlen paleozoikumbeli tengeri csillagnál sem voltak jelen".

Táplálási módszerek

A brachiopodák és a kéthéjú kagylók héját erős izmok tartják össze. A tengeri csillag a csöves lábaival mindkét oldalukon megragadja őket, és egyenletes húzóerőt fejt ki. A tengeri csillag az izmaival és a hidraulikus rendszerével sokkal hosszabb ideig képes húzni, mint amennyit bármelyik kagyló izomzata kibírna. Úgy tűnik, tíz perc általában elég ahhoz, hogy a kagyló egy kicsit kinyíljon. Ezután a tengeri csillag becsúsztatja a gyomrát a kagyló belsejébe. A gyomor akár egy 0,1 mm-es résen is átfér. A tengeri csillag ezután feloldja a kagylót, ahol él, és felszívja a tápanyagokat. Ez az emésztési folyamat sokkal tovább tart, mint a héj felnyitása, talán néhány napig.

Egyes fajok egészben lenyelik a héjat, és a gyomrukban feloldják a tartalmát, majd utána kinyomják a héjat. ^p45

A csillaghalaknak a mezozoikumban, különösen a jura és a kréta korban alakult ki az a képessége, hogy kagylókat és kéthéjú kagylókat esznek. Ez része volt a mezozoikum tengeri forradalmának, amely átalakította a tengerfenék állatvilágát. A gyengén védekező és helyhez kötött kagylók eltűntek, és az erősebben páncélozott vagy mozgékonyabb kagylók virágoztak.

Kagylóevés: figyeljük meg a csöves lábakat

Regeneráció

A tengeri csillagok, mint sok más tengeri élőlény, képesek testük egyes részeinek regenerálódására (visszanövesztésére). A tengeri csillagok jobban regenerálódnak, mint a legtöbb más élőlény. Nemcsak akkor tudnak új sugarat növeszteni, ha egy sugarat letépnek, hanem ha a letépett sugárnak akár csak egy kis darabja is megmarad a központi korongból, akkor egy egész új tengeri csillag nőhet az egyetlen sugárból. ^p35

Mivel a tengeri csillagok szívesen eszik a kagylókat és osztrigákat, a kagylóhalakat gyűjtő halászok évek óta próbálnak megszabadulni tőlük. A tengeri csillagok elpusztítására a halászok kifogták őket, majd félbevágták, és visszadobták az óceánba. Mivel azonban a tengeri csillagok képesek visszanöveszteni testük egyes részeit, így valójában növelték a tengeri csillagok számát.