Krétakorszak – a mezozoikum utolsó időszaka (145–66 millió évvel ezelőtt)
Krétakorszak (145–66 millió évvel ezelőtt): dinoszauruszok, magas tengerszint, kokolitok és a K/T kihalás — részletes, szemléletes áttekintés a mezozoikum utolsó korszakáról.
A kréta időszak volt a fanerozoikum leghosszabb időszaka, amely 80 millió évig tartott, 145 és 66 millió évvel ezelőtt (mya). A jura időszakot követte, és a mezozoikum legutolsó időszaka. Utána következett a kainozoikum.
Bár a szárazföldi állatvilágáról híres, a kréta időszak tengerszintje sokkal magasabbra emelkedett, mint ma. Észak-Amerikát részben egy epikontinentális szárazföldi tenger borította, Nagy-Britannia fele pedig víz alatt volt. A felső kréta korban a kréta, a mészkő egy fajtája a meleg, sekély tengerekben rakódott le. A kréta 95-99%-ban kokolitokból áll, azaz olyan kalcium-karbonát (CaCO3) lemezekből, amelyeket apró egysejtű algák (kokolitophoridák) hoznak létre. Végét a híres meteoritbecsapódás jelentette, amely a Dekkán-fennsík (India) vulkanikus bazaltjaival együtt a domináns életformák nagy részének véget vetett: lásd K/T kihalási esemény.
A kréta időszaknak mindössze két nagyon hosszú korszaka van:
- Felső kréta 100,5 millió évvel ezelőtt (mya) és 66 mya között
- Alsó kréta 145,5 mya és 100,5 mya között.
Az alsó kréta ~45 millió évével a leghosszabb korszak a fanerozoikumban.
Geológia és tektonika
A kréta idején folytatódott a Pangea szétszakadása: a kontinensek vándorlása felgyorsult, új óceáni medencék nyíltak, és megszilárdultak a mai nagyobb óceánok elődei. Az Atlanti-óceán kinyílása és a középidőn uralkodó aktív hátsági kitolódás hozzájárult a tengerszint emelkedéséhez, mert több tengerfenéki hátság és melegebb óceán nagyobb vízfelszintet eredményezett. Helyi és globális vulkanikus események (például a Dekkán-trappok vulkanizmusa a korszak végén) jelentős hatással voltak a klímára és a bioszférára.
Éghajlat és tengerszint
A kréta klímája általában meleg, úgynevezett "üvegházhatású" volt: a földgömb felszínén nem voltak kiterjedt sarki jégtakarók, a hőmérséklet különbségek a szélességek között kisebbek voltak, és a légkör CO2-tartalma magasabb volt, mint ma. A magas tengerszint sok területet elárasztott, kialakítva sekély beltengereket és széles partvidékeket, melyek nagy üledékfelhalmozásra voltak alkalmasak (például a kréta kőzettípusok képződése).
Élet a szárazföldön
A kréta a dinoszauruszok aranykora volt: mind a nagy növényevő, mind a ragadozó formák tovább diverzifikálódtak. Ebben az időszakban jelentek meg és sugároztak el az angiospermák (virágos növények), amelyek átalakították az ökoszisztémákat, új tápláléklehetőségeket és szaporodási stratégiákat teremtve az ízeltlábúak és más gerincesek számára.
A madarak (a theropoda dinoszauruszokból képződött csoportok) és a repülő hüllők (pteroszauruszok) jelenléte szintén jelentős volt. A kis emlősök a krétában még többnyire kicsik és elsősorban éjszakai életmódot folytattak; csak a korszak vége felé kezdtek el alapvető evolúciós alapokat létrehozni, amelyek a kainozoikum nagyobb emlősökhöz vezettek.
Tengeri élet
A tengerekben a fő uralkodó csoportok közé tartoznak az ammoniteszek és a belemnitek, továbbá nagy méretű tengeri hüllők, mint a mosasaurusok és a plesioszaurusok. A planktonikus élőlények (kokolitophoridák, foraminifera) és a korallok fontos szerepet játszottak a tengeri táplálékhálózatokban. A sekély vizekben képződött kréta (chalk) vastag képződmények formájában maradt fenn például Európa északnyugati részén (a fehér sziklafalak, mint a Doveri-fehér sziklák jellegzetes példák).
Jelentős fosszíliák és lelőhelyek
A kréta korszakból számos kiváló lelőhely ismert: a Liaoning tartománybeli Yixian-formáció (Kína) részletes betekintést ad a tollas dinoszauruszok és korai madarak világába; a Gobi-sivatag (Mongólia) gazdag nagyobb dinoszaurusz-fosszíliákban; Észak-Amerika késő-kréta üledékei (például a Hell Creek formáció) a korszak végének ökoszisztémáit mutatják be. Dél-Amerikai és afrikai lelőhelyek is értékes fosszíliákat szolgáltatnak a kontinensek eltérő faunájáról.
A kréta vége és a kihalási esemény
A kréta végét egy rövid idő alatt bekövetkezett, globális hatású eseménysorozat zárta: a legelfogadottabb magyarázat szerint a Chicxulub meteoritbecsapódás (mai Yucatán-félsziget környékén) okozta hatalmas energiafelszabadulás, légkörbe juttatott por és aeroszolok, valamint a Dekkán-trappok kitörései együtt hozzájárultak a K/T (modern szóhasználattal K–Pg, kréta-paleogén) kihaláshoz. Ennek következtében a nagy testű dinoszauruszok többsége és sok más csoport jelentősen visszaszorult vagy kihalt, míg más vonalak — például a kisebb emlősök, bizonyos madarak és a modern csoportok ősei — túléltek és a kainozoikum során újra elszaporodtak.
Összefoglalás
A kréta egy változatos, dinamikus időszak volt a Föld történetében: intenzív tektonikai mozgások, meleg klíma, magas tengerszint és a biológiai innovációk (virágos növények, madarak, fejlett tengeri faunák) jellemezték. A korszak végén bekövetkezett globális krízis alapjaiban változtatta meg a Föld élővilágát, előkészítve a kainozoikum fejlődését.
Dover fehér sziklái
A kréta kori óriás tengeri hüllő, a moszaszaurusz lenyűgöző koponyája.
Kérdések és válaszok
K: Milyen időszak következik a kréta után?
V: A káinozoikum korszak a kréta időszakot követi.
K: Meddig tartott a kréta időszak?
V: A kréta időszak 80 millió évig tartott, 145 és 65 millió évvel ezelőtt (mya) között.
K: Hány korszakot foglal magában a kréta időszak?
V: A kréta időszakban két nagyon hosszú korszak van - a Felső és az Alsó.
K: Milyen hosszú volt az alsó kréta korszak?
V: Az alsó kréta korszak 45 millió évig tartott, 145,5 mya és 100,5 mya között.
K: Miből áll a kréta?
V: A kréta 95-99%-ban kokolitokból áll, amelyek apró egysejtű algák (kokolithophoridák) által termelt kalcium-karbonát (CaCO3) lemezek.
K: Mi okozta a kihalási eseményt a felső kréta időszak végén?
V: A felső kréta időszak végén egy híres meteoritbecsapódás és az Indiában kiömlő vulkáni bazaltok okozta a K/T kihalási esemény néven ismert kihalási eseményt.
Keres