Mezozoikum tengeri forradalma a
A mezozoikum tengeri forradalma a tengerfenéken élő, kagylókat fogyasztó ragadozók nagymértékű elszaporodása volt. A kifejezést Vermeij paleontológus használta, aki éveken át vizsgálta a tengerfenék gerinctelen állataiban bekövetkezett változásokat.
A tengerfenék élővilága jelentősen megváltozott a paleozoikum faunája és a modern fauna között. Ez a változás a mezozoikumban következett be. A mezozoikumban a tengerfenék ragadozói különböző új formákat fejlesztettek ki, amelyek a bőséges kagylókkal (brachiopodák és kéthéjú kagylók) táplálkoztak. Ezek a ragadozók ma is nagy számban fordulnak elő: ezek főként a tengeri csillagok, a csigák és a rákok.
Minden ragadozónak megvannak a maga módszerei. A rákok erőszakkal törik fel a páncélokat. A különböző csigafélék kifejlesztették a héjba való bejutás képességét. A Muricidae átfúrja a héjakat, és elfogyasztja a zsákmányt. Egyes csigafélék lyukakat fúrnak a héjba, és bénító vagy nyugtató anyagot juttatnak bele; mások a héj peremén lévő apró repedéseken dolgoznak. Ha már bejutottak a csápjukkal, megeszik a kagylót. Talán meglepő, de egyes szivacsok is képesek belefúródni a kagylóhéjba. A mezozoikumban számos gerinces ragadozója is volt a kagylóknak: a placodontáknak, valamint egyes ichtioszauruszoknak és moszaszauruszoknak lapos kagylótörő fogaik voltak.
Starfish
A tengeri csillagok a leggyakoribb ragadozók. A brachiopodák és a kéthéjú kagylók héját erős izmok tartják össze. A tengeri csillagok a csöves lábukkal mindkét oldalukon megragadják őket, és egyenletes húzóerőt gyakorolnak rájuk. A tengeri csillag az izmaival és hidraulikus rendszerével sokkal hosszabb ideig képes húzni, mint amennyit bármelyik kéthéjú kagyló izma elbír. Úgy tűnik, tíz perc általában elég ahhoz, hogy a kagyló egy kicsit kinyíljon. Ezután a tengeri csillag becsúsztatja a gyomrát a kagyló belsejébe. A gyomor akár egy 0,1 mm-es résen is átfér. A tengeri csillag ezután feloldja a kagylót, ahol él, és felszívja a tápanyagokat. Ez az emésztési folyamat sokkal tovább tart, mint a héj felnyitása, talán néhány napig.
Egyes fajok egészben lenyelik a héjat, és a gyomrukban feloldják a tartalmát, majd utána kinyomják a héjat. p45
Következmények
A tengeri csillagok azon képessége, hogy brachipodákat és kéthéjú kagylókat esznek, különösen a jura és a kréta időszakban alakult ki. A mezozoikum tengeri forradalma átalakította a tengerfenék állatvilágát. A gyengén védekező és helyhez kötött kagylók eltűntek, és az erősebben páncélozott vagy mozgékonyabb kagylók virágoztak.
Nagy szaporodási előnyt jelentett minden olyan zsákmány, amely a legcsekélyebb védekezéssel is rendelkezett ezekkel a ragadozókkal szemben. Sok kagylónak extra erős héja alakult ki. Néhányuk a homokba fúrta magát. A fésűkagylóknak rendelkezniük kellett valamilyen elemi mozgással, amely a szelekció hatására gyorsan fejlődött. A mezozoikumban rendkívül elterjedtek lettek. Néhány fésűkagyló más módszereket is alkalmazott. A Chlamys hastata gyakran hordoz szivacsokat a héján. Ez egyfajta mutualizmus. A szivacs megnehezíti a tengeri csillagok számára a csöves lábak felrakását, és álcázza a Chlamys hastatát a ragadozók elől.
Amikor a fésűkagylók eltávolodnak a homoktól, új ragadozók, például a ráják előtt nyitottak, amelyek közvetlenül a tengerfenék felett járőröznek. Felkaphatják őket a tengeri madarak is, amelyek a kagylókat a sziklára pottyantva nyitják ki. Nyilvánvaló, hogy a fő előnyük abban rejlik, hogy távol maradnak a tengeri csillagoktól, amelyek a part menti és a kontinentális talapzaton található élőhelyeken igen nagy számban fordulnak elő.
Kérdések és válaszok
K: Mi a mezozoikum tengeri forradalma?
V: A mezozoikum tengeri forradalma a tengerfenék élővilágának jelentős változása volt a mezozoikum idején, amelyet a kagylókat fogyasztó tengerfenéki ragadozók kialakulása jellemzett.
K: Ki alkotta meg a mezozoikus tengeri forradalom kifejezést?
V: Vermeij paleontológus találta ki a mezozoikus tengeri forradalom kifejezést, miután évekig tanulmányozta a tengerfenék gerinctelen állatvilágában bekövetkezett változásokat.
K: Mely állatcsoportok fejlődtek tengerfenéki ragadozóvá a mezozoikum során?
V: A csillaghalak, a csigák és a rákok a mezozoikum során tengerfenéki ragadozókká fejlődtek.
K: Melyek voltak az elsődleges kagylótípusok, amelyeket ezek a ragadozók fogyasztottak?
V: A tengerfenéki ragadozók brachiopodákkal és kéthéjú kagylókkal táplálkoztak, amelyek a mezozoikum idején bőségesen voltak jelen.
K: Hogyan törik fel a rákok a kagylóhéjat, hogy megehessék a benne lévő kagylókat?
V: A rákok erővel törik fel a kagylókat.
K: Milyen módszereket használnak a különböző csigafélék a kagylók elfogyasztására?
V: A különböző csigafélék módszereiket a kagylókba való bejutásra adaptálták, beleértve a kagylók átfúrását, a kagylón való lyukak készítését és bénító vagy lazító anyag bejuttatását, valamint a kagyló peremén lévő apró repedéseken való munkát.
K: Voltak-e gerinces ragadozói a kagylóknak a mezozoikumban?
V: Igen, a mezozoikum idején éltek a kagylók néhány gerinces ragadozója, köztük placodonták, ichtioszauruszok és moszaszauruszok, amelyeknek lapos kagylótörő fogaik voltak.
