A puhatestűek legnagyobb és legsikeresebb osztályát a haslábúak, vagyis az egykagylósok alkotják. Körülbelül 60 000–75 000 ismert élő faj tartozik ide, többségük tengeri, de sokan élnek édesvízben vagy szárazföldön. Fosszilis emlékeik a késő kambriumig nyúlnak vissza, és a csoport alkalmazkodóképessége révén nagyon változatos életmódokat fed le.

Főbb jellemzők

  • Testfelépítés: jellemző a lapos, izmos hasláb, amely a mozgást szolgálja; a test elülső részén található a fej, rajta érzékszervekkel (tapogató, szemek).
  • Radula: szájnyílásuknál található egy kaparó‑szerű szerv, a radula, amelyet táplálék feldolgozására használnak.
  • Kagyló: sok faj héja külső védelmet ad; vannak héjcsökevényes vagy teljesen héj nélküli formák (a csigák és a csigák közötti különbség gyakran erre utal).
  • Légzés: tengeri fajoknál kopoltyúk (ctenidia), szárazföldi és sok édesvízi fajnál léghólyagból kialakult tüdő (pulmonátok) biztosítja a gázcserét.
  • Fejlődés: sok tengeri haslábúnál planktonikus veliger lárva van, míg másoknál közvetlen fejlődés vagy tojásburokban való fejlődés fordul elő.

Élettani különlegesség: torsio és detorsio

A haslábúak jellegzetes fejlődési folyamata az torsio, amikor az embrió fejlődése során a testcsatorna és a zsigeri tömeg körülbelül 180°-kal elfordul, így a köpenyüreg és a száj ugyanazon az oldalon kerülnek előre. Egyes másodlagosan fejlődött csoportoknál (például egyes opisthobranch alakoknál) részleges vagy teljes detorsio is kialakulhat.

Élőhelyek és táplálkozás

A csigák és csigák, az abalones, a limpets, a cowries, a conches, a top shells, a whelks és a tengeri csigák mind csigaháziak. A csigák eredetileg tengerfenéki ragadozók, bár számos más élőhelyen is kifejlődtek. Sok ma élő vonal a mezozoikumban fejlődött ki, kihasználva a tengerfenék hatalmas táplálékkínálatát.

A táplálkozás rendkívül változatos: sok faj növényevő, algákat kaparnak le a kőzetekről, mások dögevők vagy detritivorok, sok tengeri forma predátor (például bizonyos whelks és conches), míg néhány specializált csoport méreggalandókat vagy más zsákmányt használ. Egyes tengeri csigák (például a Conus‑fajok) igen fejlett mérgrendszerrel rendelkeznek, amellyel zsákmányukat elkábítják.

Szaporodás és fejlődés

A haslábúak között előfordulnak különnemű (gonochorikus) és hímnősek (hermafrodita) fajok is. A szárazföldi csigáknál gyakori a belső megtermékenyítés és a tojások lerakása, míg sok tengeri fajnak planktonikus lárvaszakasza van, amely segíti a fajok széles elterjedését. Egyes fajok tojáscsomagokban költik ki utódaikat, mások pedig gondosan őrzik a tojásokat vagy a fiatalokat.

Ökológiai és gazdasági jelentőség

  • A haslábúak fontos szereplői az élőhelyeknek: algafogyasztóként szabályozzák az algák mennyiségét, ragadozóként pedig befolyásolják a táplálékhálózatot.
  • Néhány fajnak gazdasági értéke van: az abalone, bizonyos conches és top shells étkezési célból gyűjtöttek; kagylóikat ékszerként és díszként is használják.
  • Problémát jelenthetnek invazív fajok és kártevők: egyes édesvízi csigák mezőgazdasági károkat okoznak, vagy átadják a parazitákat.
  • Orvosi jelentőség: egyes édesvízi csigafajok köztes gazdaként szerepelnek trematoda paraziták (pl. a schistosomiasis okozói) életciklusában, ezért közegészségügyi szempontból is fontosak.

Őslénytan és evolúció

A haslábúak fosszilis nyomai a késő kambrium óta ismertek, és a csoport a paleozoikum, mezozoikum során több alkalommal is nagy adaptív sugárzást mutatott. A köpeny és a héj formájának változatossága, valamint az eltérő táplálkozási stratégiák hozzájárultak sikerességükhöz.

Védelem és kutatás

Sok haslábú fajra veszélyt jelentenek a part menti élőhelyek pusztulása, a szennyezés és a túlhalászat (különösen az értékes, gyűjtött fajoknál). Kutatások folynak a fajok rendszertanáról, életmódjáról, valamint a mérgeik és anyagcseréjük biokémiai alkalmazhatóságáról (például conotoxinok a gyógyszerkutatásban).

Összefoglalva, a haslábúak rendkívül sokszínű és ökológiailag jelentős csoportot alkotnak, amelyek a tengerektől a hegyi réteken át a kertekig megtalálhatók, és számos módon hatnak az emberi társadalomra és a természetes ökoszisztémákra.