A hermafrodita kifejezés Hermaphroditoszból, Hermész és Aphrodité fiából származik. A biológiában tudományos értelemben használják olyan élőlények leírására, amelyek a hím és a női nemi funkciók valamelyikét vagy mindkettőjét képesek megvalósítani.
Állatok
A zoológiában azok az állatok tekinthetők hermafroditáknak, amelyek spermiumot és petesejtet is képesek termelni. Például a legtöbb földigiliszta hermafrodita. Egyes fajok szimultán hermafroditák: ezeknél az egyedek egyidejűleg rendelkeznek mindkét nemi szervi típussal és ilyenkor gyakran képesek mind spermium, mind petesejt előállítására (bár sok esetben a keresztmegtermékenyítés a gyakoribb). Más fajok szekvenciális hermafroditák: életük során egy irányba változhat a nemi szerepük — először például petefészkei vannak, amelyeket később herék váltanak fel (vagy fordítva). A szekvenciális hermafroditizmusnak jól ismert formái a protandria (férfiból lesz nő) és a protogínia (nőből lesz férfi), ezt számos hallal, például a bohóchalakkal vagy egyes sügérfajokkal kapcsolatban tanulmányozták.
A hermafroditizmus evolúciós előnyei között szerepel a párosodási lehetőség növelése olyan környezetben, ahol a partner ritka, továbbá bizonyos esetekben az erőforrások vagy a társas struktúra hatására előnyös lehet a nemváltás.
Növények
A botanikában a hermafrodita kifejezést olyan virágokra és növényekre használják, amelyek egyszerre tartalmaznak hím és nőstény szerveket. Gyakran a „teljes” virágokra alkalmazzák: ezekben megtalálhatók a porzók (hím részek) és a termő (női rész). Vannak azonban növények, amelyeknél a néhány virág kétalakú (kétnemű), míg más fajoknál az egyén szintjén különülnek el a hím és női virágok (monoecius vagy dioecius rendszerek). A részletekért lásd a virágos növények szexualitását.
Emberek és az interszexualitás
Az emberek esetében a „hermafrodita” kifejezés általános, hétköznapi használata pontatlan és elavult. Az embernél nem létezik olyan állapot, amelyben egy egyén teljesen működőképes, egyszerre hím és női reproduktív rendszerekkel rendelkezne a biológiai értelemben vett állati hermafroditizmushoz hasonló módon. Ami előfordul, azok különböző fejlődési variációk vagy rendellenességek, amelyeket ma általában interszexuális állapotoknak neveznek.
Az interszexuális (interszexualitás) kifejezés olyan emberek sokféle természeti variációját foglalja magában, amikor a kromoszómák, a gonádok (petefészek vagy here), a hormonok vagy a külső nemi szervek fejlődése nem illeszkedik egyértelműen a tipikus férfi vagy nő kategóriába.
Interszexuális egyéneknél előfordulhat, hogy a külső vagy belső nemi jellemzők eltérnek a tipikus mintától: például lehetnek zavarok a nemi szervek méretében, kialakulásában vagy összetételében. Egyeseknél a külső nemi szervek — például a pénisz, a herék, a hüvely vagy a csikló — olyan formában jelennek meg, amelyek nehezen sorolhatók a hagyományos férfi vagy nő kategóriákba. Fontos megjegyezni, hogy az interszexualitás nem azonos a nemi identitással (pl. transzneműség) és nem azonos a szexuális irányultsággal (pl. hetero-, homo- vagy biszexualitás).
Orvosi, etikai és társadalmi szempontok
Korábban sok interszexuális újszülöttnél és kisgyermeknél végeztek korrekciós műtéteket a külső nemi szervek „normalizálására”. Ma egyre több szakmai és civil szervezet hangsúlyozza, hogy ezek a beavatkozások súlyos következményekkel járhatnak, és ha nem életmentőek, akkor érdemes megvárni az érintett személy beleegyezését. Az érintettek jogai, a tájékoztatás és a pszichoszociális támogatás kiemelt fontosságú.
Összefoglalva: a „hermafrodita” kifejezés pontos és hasznos a zoológiai és botanikai kontextusban, de az emberi esetek leírására helyesebb és érzékenyebb az interszexuális terminust használni. Az interszexuális variációk ritkák, sokfélék, és orvosi, etikai valamint társadalmi megfontolásokat is felvetnek, ezért fontos a pontos fogalmazás és a tiszteletteljes kezelése az érintettek emberi jogainak tiszteletben tartásával.