Galambfélék

Elterjedés és élőhelyek

A galambok és galambok a Földön mindenütt elterjedtek, kivéve a Szahara sivatag legszárazabb területeit, az Antarktiszt és a környező szigeteket, valamint a magas sarkvidéket. A világ legtöbb óceáni szigetét benépesítették. A Csendes-óceánon Kelet-Polinéziában és a Chatham-szigeteken, az Indiai-óceánon Mauritiuson, a Seychelle-szigeteken és Réunionon, az Atlanti-óceánon pedig az Azori-szigeteken.

A család a bolygón rendelkezésre álló legtöbb élőhelyhez alkalmazkodott. A galambok lehetnek fásszárnyasok, szárazföldi vagy részben szárazföldi állatok. A fajok szavannákon, füves területeken, sivatagokban, mérsékelt égövi erdőkben és erdőkben, mangroveerdőkben, sőt még az atollok kopár homokjain és kavicsain is élnek. Egyes fajok természetes elterjedési területe nagy.

A legnagyobb elterjedési területű faj a szirti galamb. Ez a faj Nagy-Britanniában és Írországban, Észak-Afrikában, egész Európában, Arábiában, Közép-Ázsiában, Indiában, a Himalájában, Kínában és Mongóliában él. A faj elterjedési területe drámaian megnőtt, miután háziasították, mivel a faj világszerte elvadult a városokban. Észak-Amerika nagy részén, Dél-Amerikában, a Szaharától délre fekvő Afrikában, Délkelet-Ázsiában, Japánban, Ausztráliában és Új-Zélandon él városokban.

Nem ez a faj az egyetlen galambfaj, amely az ember tevékenységének köszönhetően növelte elterjedési területét; számos más faj is megtelepedett természetes elterjedési területén kívül, miután megszökött a fogságból. Más fajok természetes elterjedési területét szintén az ember által okozott élőhelyváltozások miatt növelték.

A dodó és a pasziánsz

A dodó és a Rodrigues-i szoliter két híres röpképtelen madár az Indiai-óceánban, Madagaszkártól keletre fekvő Maszkarén-szigeteken. Kihaltak, de már éltek, mielőtt a tengerészek rátaláltak a szigetekre. Nem féltek az embertől, akit soha nem is láttak. A tengerészek vadásztak rájuk, és megölték őket élelemért. Mára mindkét faj kihalt. Az ember által behurcolt állatok is vadászhattak rájuk. Anatómiájuk (oszteológia) és DNS-szekvencia-elemzéseik azt mutatják, hogy a Columbidae családba tartoztak.

Mint szimbólum

Az ókori Közel-Keleten és a mediterrán térségben a galambokat a kánaáni Aszéra anyaistennő, a föníciai Tanit istennő, valamint a római Vénusz és Fortunata istennők szimbólumaként használták.

A keresztény szimbólum, a galamb, csőrében olajággal, a békét jelképezi, és az 1Mózes 8:6-12-ből származik, valamint a János 1:32-34-ből. A keresztény történetek a korábbi kultúrák nagyon hasonló mítoszai után születtek: A Gilgames eposzában, a káldeus mítoszban Utnapishtim egy galambot és egy hollót enged szabadon, hogy földet találjon; a galamb azonban csak köröz és visszatér. Utnapishtim csak ezután küldi ki a hollót, amely nem tér vissza, és Utnapishtim ebből arra következtet, hogy a holló földet talált.

Élelmiszerként

Számos galamb- és galambfajt használnak táplálékként, és valószínűleg bármelyik lehet. A család erőteljes mellizmai kiváló húst adnak. A háziasított vagy vadászott galambot Mezopotámiában, az ókori Rómában és a középkori Európában is használták élelmiszerként. A zsidó, az arab, az asszámi és a francia konyhában is ismert hús. A Tanakh szerint a galambok kóserek, és ők az egyetlen madarak, amelyeket korbánra (áldozatra) lehet használni. Más kóser madarakat meg lehet enni, de nem lehet korbánként vinni. Az ázsiai konyhákban, például a kínai és az indonéz konyhában is fogyasztják. A fiatal galambokat a konyhában "squab" néven ismerik.

Európában az erdei galambot általában vadászmadárként lövik. A szirti galambot eredetileg táplálékként háziasították, és számos fajtát hústermelő tulajdonságai miatt fejlesztettek ki. Az úticélú galamb kihalása Észak-Amerikában részben az élelmezési célú kilövésnek volt köszönhető. A Mrs Beeton's Book of Household Management (Mrs Beeton háztartási könyve) recepteket tartalmaz sült galambra és galambpástétomra, amely népszerű és olcsó étel volt a viktoriánus ipari Nagy-Britanniában.

Rántott galamb nasi timbel (banánlevélbe csomagolt rizs), tempeh, tofu és zöldségek, szundanai konyha, Indonézia

Kapcsolódó oldalak

• Wildlife and Countryside Act 1981
• Utazó galamb