Hatóság
A hatalom egy személy vagy szervezet azon képessége, hogy egy bizonyos életmódot egy másik személy vagy csoport számára végezzen. A tekintélyt a társadalom egyik alapjaként ismerik, és az együttműködéssel szemben áll. A tekintély hatására történő életmódminták átvételét engedelmességnek nevezzük, és a tekintély mint fogalom a legtöbb vezetői esetet magában foglalja.
Bár a tekintélyt általában emberi tekintélyként írják le, gyakran említik az isteni tekintélyt is.
A tekintélyt egy bizonyos társadalmi hatalom hozza létre. Ez a hatalom lehet materiális (például fenyegetés, hogy valakit megkárosít) vagy fiktív (például egy bizonyos személy hatalmába vetett hit). A hatalom a szankció lehetséges alkalmazása miatt létezik : Olyan cselekvés, amely a társadalmi hatalom gyakorlása érdekében egy olyan személyt károsít, aki nem engedelmeskedik a tekintélynek vagy fenyegetőzik vele.
A tekintély létezhet közvetlen módon, egy tényleges hatalom révén (például a börtönbüntetéssel való fenyegetés), amit "kényszerítésnek" nevezünk, vagy az alany által a tekintélynek adott legitimáció révén (például az arisztokratikus tekintély elismerése). A legtöbb esetben mindkét típus létezik.
Csak néhány hatóság alapja a fizikai hatalom, a legtöbb a szervezeti hatalom rendszere. Ily módon a tekintély cselekvőképessége a létezésétől függ.
Például: az állami vezető tekintélye akkor érvényesül, ha van valamiféle rendőrség, amely megbünteti azokat az egyéneket, akik nem engedelmeskednek neki. A rendőrök alá vannak rendelve a vezetőnek és az ő szabályainak, mert ők is rendőrségi fenyegetés alatt állnak. Ha az állam minden polgára úgy dönt, hogy megtagadja a vezetőt és szabályait, a tekintély elveszik, de maga a tény, hogy a tekintély félig-meddig létezik, lehetővé teszi, hogy teljes legyen.
Obedience
Az engedelmesség, mint mondottuk, az a jel, amely azt jelenti, hogy a tekintélyt érvényesítik. Míg az engedelmesség a törvény, addig az engedetlenség, az engedetlenség és a bűnözés a tekintély megsértése és ellenállása.
Elméletileg a hatóság megsértése szankciót vagy büntetést von maga után, amelyet a hatóság tulajdonosa ad. A szankció súlyossága és az általa jelentett fenyegetés az adott társadalmi helyzettől, az erőviszonyoktól, a helyi normáktól stb. függ.
Stanley Milgram pszichológus volt, akit az engedelmesség érdekelt. Kísérletet tervezett arra, hogy felmérje, mennyire hajlandóak az emberek azt tenni, amit egy tekintélyelvű személy mond nekik. A kísérletnek három résztvevője volt. A kísérletet vezető személy azt mondta az egyik résztvevőnek, az önkéntesnek, hogy adja ki magát tanárnak. Egy másik résztvevő színész volt, de az önkéntes ezt nem tudta. A színész szerepe az volt, hogy a tanár tanítványa legyen. A színészt és az önkéntest egy fallal választották el egymástól. A kísérletet vezető személy azt mondta az önkéntesnek, hogy tesztelje a "diák" azon képességét, hogy emlékszik-e szópárokra. Amikor a tanár "diákja" rosszul emlékezett egy szópárra, a kísérletvezető azt mondta a tanárnak, hogy adjon a diáknak áramütést egy elektrosokk-generátorból. Az áramütés nem volt valódi, de az önkéntes ezt nem tudta. Minden alkalommal, amikor a diák rosszul válaszolt egy kérdésre, az áramütés feszültsége 15 voltot emelkedett. Milgram első kísérletsorozatában az önkéntesek 65%-a adta a legmagasabb áramütést. Ez 450 voltos volt. Milgramnak két elmélete volt arra, hogy miért kapta azokat az eredményeket, amelyeket kapott.
- Az első a konformizmus elmélete. Milgram ezt az elméletet Solomon Asch konformizmus-kísérleteire alapozta.
- A második az ügynöki állapotelmélet. Az ügynöki állapot elmélet szerint azok a résztvevők, akik engedelmeskedtek a kísérletvezető utasításainak, azért tették ezt, mert nem tekintették magukat felelősnek a tetteikért.
Kritika
Sokan kritizálják a hatalom embereit, és néhányan még a hatalom létét is kritizálják. Az anarchizmus olyan filozófia, amely a hatalom minden formáját ellenzi.
Kapcsolódó oldalak
- A tekintélyelvűség
- Hierarchia
Kérdések és válaszok
K: Mi az a hatóság?
V: A tekintély egy személy vagy szervezet képessége arra, hogy egy bizonyos életmódot egy másik személy vagy csoport számára folytasson.
K: Hogyan jön létre a tekintély?
V: A tekintélyt egy bizonyos társadalmi hatalom hozza létre, amely lehet anyagi jellegű (például fenyegetés, hogy valakit megkárosítanak) vagy fiktív (például egy bizonyos személy hatalmába vetett hit).
K: Mi a tekintély két típusa?
V: A tekintély két típusa a közvetlen és a legitimációs. A közvetlen tekintély tényleges hatalom révén létezik (például a börtönbüntetéssel való fenyegetés), míg a legitimáció az arisztokratikus tekintély elismerését foglalja magában.
K: Hogyan befolyásolja egy szervezeti rendszer megléte a tekintéllyel való cselekvés képességét?
V: A tekintéllyel való cselekvés képessége a szervezeti rendszeren belüli létezéstől függ. Ha például minden polgár úgy dönt, hogy megtagadja a vezetőt és szabályait, akkor a tekintély elveszik. Ha azonban van valamiféle rendőrség, amely megbünteti azokat az egyéneket, akik nem engedelmeskednek neki, akkor a tekintélye félig-meddig megmarad, és lehetővé teszi, hogy teljes legyen.
K: Említik-e az isteni tekintélyt ezzel a koncepcióval kapcsolatban?
V: Igen, az isteni tekintélyt gyakran említik ezzel a koncepcióval kapcsolatban.
K: Mi történik, ha valaki nem tartja be a tekintélyt parancsoló személy által meghatározott szabályokat?
V: Ha valaki nem engedelmeskedik a tekintélyes személy által meghatározott szabályoknak, akkor olyan szankciókkal szembesülhet, mint például bántalmazás vagy fenyegetés a társadalmi hatalom fenntartása érdekében.
K: Milyen szerepet játszik a fizikai hatalom a legtöbb esetben, amikor a tekintélyek érintettek? V: A fizikai hatalom csak kis szerepet játszik a legtöbb hatósági ügyben; ehelyett általában egy szervezeti rendszeren és a hozzá kapcsolódó hatalmon alapulnak.
