Mohamed (arabul: محمد; ejtsd: [muħammad]; 570 körül - 632. június 8.) az iszlám alapítója. A muszlimok és a bahá'iak szerint Allah (Isten) küldötte és prófétája volt. Úgy tartják, hogy Izmael leszármazottja, Ábrahám fia, és az utolsó próféta (a próféták pecsétje). Minden muszlim számára követendő példaképnek tekintik.
Korai élet
Mohamed körülbelül 570 körül született Mekkában, a Quraysh törzs egyik ága, a Banu Hashim tagjaként. Apja, Abdullah, még a születése előtt meghalt; anyja, Amina, akkor halt meg, amikor Mohamed még kisgyermek volt. Nagybátyja, Abu Talib nevelte fel. Fiatal felnőttként kereskedőként dolgozott, és házasságot kötött Khadídzsával, egy jómódú özvegyasszonnyal, aki később fontos támogatójává vált.
Kinyilatkoztatás és prófétaság
A muszlim hagyomány szerint körülbelül 610-ben, amikor Mohamed negyvenes éveiben járt, az első kinyilatkoztatás az angyal, Dzsibríl (Gábriel) által érkezett a Hira barlangjában. Ezt követően mintegy 22 éven át tartó periódusban kapta a kinyilatkoztatásokat, amelyek a ma ismert Koránt alkotják. A muszlimok számára Mohamed a végleges próféta, akinek üzenete lezárja a korábbi próféták tanítását.
Medina és a közösség (Hijra)
A mekkai kezdeti ellenállás miatt Mohamed és követői 622-ben elhagyták Mekkát és Medinába (akkoriban Jathrib) emigráltak — ez az esemény (hidzsra) az iszlám kronológiájának kezdete. Medinában Mohamed nemcsak vallási vezetővé, hanem politikai és katonai vezetővé is vált: itt szerveződött meg az első muszlim közösség (umma), kidolgozták az együttélés szabályait és létrejöttek az első szerződések a város különböző csoportjai között.
Konfliktusok és megerősödés
A muszlimok és a mekkaiak között több összecsapás is történt, legismertebbek:
- 624: Badr — a muszlimok győzelme fontos fordulópont volt;
- 625: Uhud — súlyos veszteségek, de a közösség nem omlott össze;
- 627: Árok (Khandaq/Trench) — sikeres védekezés a Mekka és szövetségesei által indított ostrom ellen.
628-ban a hudajbija-i békeszerződés ideiglenesen rendezte a viszonyt, de 630-ban Mohamed vezetésével a muszlimok visszatértek és békésen bevonultak Mekkába, ahol a Kabát (az arab félsziget vallási központját) megtisztították a pogány szobroktól és az egyistenhitet erősítették.
Törvényhozás, tanítások és közösségi berendezkedés
A Korán mellett Mohamed szavai és tettei (hadíszok) jelentik a másik fő forrást az iszlám vallási gyakorlatok és jogrendszer, a szíria (tornyos rövidítés: saría) kialakulásában. Tanításai hangsúlyozzák az egyistenhitet, a közösségi szolidaritást, az adakozást, az igazságosságot és a személyes erkölcsöt. Városi közösségekben jogi és társadalmi normákat vezetett be, szabályozta például a házasságot, öröklést és a háborús jogot.
Család és személyes vonások
Mohamed több házasságot kötött életében; legismertebbek Khadídzsa (első és hosszú éveken át tartó házasság), valamint Aisha, aki később fontos szereplője lett a hadísz- és hagyományátadásnak. Családjáról, karakteréről a muszlim források részletes képet adnak: tisztességes, könyörületes, gyakran alázatos és imádkozó vezetőként írják le. A hagyományok szerint Mohamed írástudatlan (ummi), ezért a Korán kinyilatkoztatásának csodája különösen hangsúlyos a muszlim szemléletben.
Utolsó időszak,búcsúbeszéd és halál
632-ben Mohamed megtartotta az úgynevezett búcsújárást (hajj) és a búcsúbeszédet (farewell sermon), amelyben összefoglalta alapvető erkölcsi és társadalmi elveit. Néhány hónappal később, 632. júniusában, Medinában meghalt. A sírja ma az an-Nabawi mecsetben (Medina) található, és fontos zarándokhely a muszlimok számára.
Utóhatás és örökség
Halála után az iszlám közösség vezetésének kérdése vitákat szült, amelyek végül a kalifátus intézményének kialakulásához és a síita-szunnita megosztottság gyökeréhez vezettek. Mohamed személye központi szerepet játszik a muszlim vallási életben: követése mintapélda, tisztelete pedig minden irányzatban hangsúlyos. A Korán és a hadíszok alapján kialakult jogi és etikai rendszerek évszázadokra meghatározták a muszlim társadalmak életét.
Történeti források és kutatás
A Mohamedről és koráról szóló ismeretek tapasztalati alapját elsősorban az iszlám hagyományi források (Korán, hadísz-gyűjtemények, sira — életrajzok) képezik. Modern történészek és kutatók filológiai, archeológiai és összehasonlító módszerekkel is vizsgálják ezeket a forrásokat; ez a tudományos kutatás gyakran árnyalja vagy kérdőjelezi meg a tradicionális elbeszélések részleteit, ugyanakkor a központi tézis — hogy Mohamed meghatározó vallási és politikai alak volt — széles körben elfogadott.
Kultúra és ábrázolás
A muszlim hagyományok többsége óv az emberábrázolásoktól Mohamedről a képek és szobrok vallási tiszteletének elkerülése érdekében; emiatt a próféta ábrázolása sok iszlám kultúrában ritka vagy tiltott. Ezzel párhuzamosan Mohamed alakja a vallási, jogi és erkölcsi tanítások forrásaként meghatározó a világ muszlim közösségei számára.
Rövid összefoglaló
Mohamed a 7. század egyik legjelentősebb történelmi személyisége volt: vallásalapító, lelki és politikai vezető, aki a Korán kinyilatkoztatása és személyes példája révén megalapozta az iszlám közösséget. Élete, tettei és tanításai máig alapvető hatással vannak a muszlimok vallási életére és a világ történetére.



