Mohamed (Muhammad) — az iszlám prófétája és alapítója (570–632)

Gyermekkor

Mohamed Kr. u. 570 körül született Mekkában. Apja, akit Abdullahnak hívtak, hat hónappal Mohamed születése előtt meghalt. Édesanyja, Amina, hétéves korában halt meg. Így Amina halála után nagyapja, Abdul-Muttalib gondoskodott róla, de két évvel később ő is meghalt, amikor Mohamed kilencéves volt. Nagyapja halála után nagybátyja, Abu Tálib gondoskodott róla, és felnőtt korában sok éven át támasza volt.

A prófétaság kezdete

Kr. u. 610-ben, amikor Mohamed negyvenéves volt, elment sétálni a Mekka melletti Hira-hegyre. A muszlimok szerint a hegy egyik barlangjában Jibrail (Gábriel) angyal beszélt vele. A történet szerint, amikor Mohamed először látta meg Gábriel angyalt, elájult, mert Gábriel olyan nagy volt. Ezt mondta Jibrail Mohamednek:

"Olvassátok... Isten nevében, aki egy csepp vérből teremtette az embert... Isten a legméltóbb... Aki megtanította az embert tollal írni... és megtanította az embert arra, amit nem tudott."

Mohamed hazament a feleségéhez, Khadijához, és elmondta neki, mi történt. Újabb kinyilatkoztatások érkeztek hozzá, amelyek arra utasították, hogy hirdesse azt, amit Istentől küldött le. Amikor Mohamed először kezdett tanítani, a bálványokat imádó mekkaiak közül sokaknak nem tetszett, amit Mohamed mondott. De voltak olyanok is, akik hallgatták a prédikációit, és engedelmeskedtek az üzeneteinek. Ezek az emberek voltak az iszlám első követői. Mekka vezetői megbüntették és megkínozták az iszlám követőit. Az iszlám néhány követőjét kivégezték. Mohamed ellenállt ennek, és továbbra is tanította az iszlámot.

Miközben Mohamed Mekkában maradt, nagybátyja, Abu Lahab hét embert képzett ki arra, hogy álmában megöljék Mohamedet. A történet szerint nem látták, hogy elhagyta volna Mekkát. A férfiak bementek a házába, és megtalálták unokatestvérét, Alit. Abu Lahab és lovasai a sivatagba mentek, hogy megkeressék őt és barátját, Abu Bakrt.

Egy erős medinai zsidó törzs tagjai nem értettek egyet Mohamed tanításaival és szabályaival. Ez a törzs azt mondta a mekkai szövetségeseiknek, hogy adjanak el minden olyan dolgot és otthont, amit a mekkai muszlimok hátrahagytak. A muszlimoknak és a mekkaiaknak azt tanácsolták, hogy harcoljanak a tulajdonukért. Mohamed azt mondta nekik, hogy ne tegyék ezt.

A muszlimokat egész Medinából hívták, hogy gyűljenek össze egy mecsetnél, amelyben Mohamed imádkozott. Azt mondták nekik, hogy harcoljanak a mekkaiak ellen, akik felgyújtották az otthonaikat és ellopták a tulajdonukat.

A muszlimok azonban elvesztették a második csatát Uhudnál. Egy évvel a badr-i harc után a mekkai hadsereg külső segítséget kapott. A muszlim íjászok nem hallgattak Mohamed utasításaira, és ezt Khalid ibn al-Walid ügyesen kihasználta. Hamza, Mohamed utolsó nagybátyja meghalt, amikor egy mekkai rabszolga lándzsát hajított a mellkasába. Maga Mohamed is megsérült.

Aztán 627-ben Abu Szufján vezetésével a kurajszok és szövetségesei megtámadták magát Medinát. Azonban nem tudtak átjutni az árkon, amelyet a muszlimok ástak Medina körül. Néhány hét múlva a szövetség felbomlott és hazament. A medinaiakat győztesnek tekintették.

Ez a fegyverszünet azonban nem tartott sokáig. Három év elteltével egy kis csapat mekkai lovas megtámadott egy muszlim tábort, és megölt közülük néhányat. A medinai muszlimok értesültek erről, és a fegyverszünetet felbontották. Abu Szufján, Mekka harmadik vezetője Mohamed életében megpróbálta újrakezdeni a fegyverszünetet, de Mohamed udvariasan visszautasította az ajánlatot. Mohamed azt mondta híveinek, hogy álljanak készen Mekka elfoglalására. Miután Mekkát elfoglalták, továbbmentek, hogy elfoglalják Torkánt.

"Tanúsítom, hogy nincs más isten Allahon kívül, és tanúsítom, hogy Mohamed Allah küldötte."

Másnap a muszlim hadsereg Mekka felé indult. Mindenki az otthonába rohant, és bezárta az összes ajtót és ablakot. Attól féltek, hogy a muszlimok megölik őket, mert sok évvel ezelőtt rossz dolgokat tettek a muszlimokkal. A muszlimok azonban a Ka'aba felé indultak, amelyről úgy tartják, hogy Ábrahám és idősebb fia, Ismáel építtette. Bilal ibn Ribah, egy volt etióp rabszolga hangosan kiáltotta a mekkaiaknak, hogy mindannyian biztonságban vannak: "Mindazok, akik leteszik a fegyvert, biztonságban vannak. Mindazok, akik Abu Szufján házában vannak, biztonságban vannak. Mindazok, akik zárt ajtók mögött vannak, biztonságban vannak".

Abu Szufján ezt otthonában hallotta. Ebből tudja meg, hogy Mohamed megbocsátott neki. Abban az időben Mohamed és követői eltávolítottak és összetörtek minden bálványt a Kaabából. A bálványok olyan szobrok voltak, amelyeket istenként imádtak. Mohamed megbocsátott Mekka minden polgárának. A végén Bilal felmászott a Kaaba tetejére, és imára hívta. Ez volt Mohamed győzelme az iszlám elterjesztésében egész Arábiában. De mivel öreg volt, már nem sokáig élt.

"Ha bármelyikőtök Mohamedet imádja, tudnia kell, hogy Mohamed halott. De akik közületek Allah(swt) (Istent) imádják, azok tudjanak róla, hogy Allah(swt) (Isten) él, és nem tud meghalni."

Bár Mohamed meghalt, az iszlám hamarosan elterjedt az egész Közel-Keleten. Aztán évszázadokkal később tovább terjedt, amíg el nem érte Afrikát, Ázsiát és Európát. Az iszlám a világ egyik legnagyobb és leggyorsabban növekvő vallása lett.

2005-ben egy dán újság politikai karikatúrákat közölt Mohamedről. Az ezt követő tüntetéseken több mint 100 ember halt meg. Johan Galtung norvég matematikus és békeaktivista megpróbált segíteni mindkét félnek, hogy összejöjjenek és beszéljenek erről. Galtung szerint a dán intézmények elleni támadások azután értek véget, hogy a kormány tárgyalásra hívta őket. ^[]

2015. január 7-én a Kouachi testvérek csuklyásan és Kalasnyikovval felfegyverkezve berontottak a Charlie Hebdo magazin szerkesztőségi ülésére, és az összegyűltekre lőttek. Megölték Cabu, Charb, Honoré, Tignous és Wolinski karikaturistákat, Elsa Cayat pszichoanalitikust, Bernard Maris közgazdászt, Mustapha Ourrad korrektort, Frank Brinsolaro rendőrt, aki Charbot védte, Michel Renaud-t, a találkozóra meghívott Rendez-vous du Carnet de voyage fesztivál alapítóját és Frédéric Boisseau gondnokot. Súlyosan megsebesítették Riss karikaturistát, Philippe Lançon és Fabrice Nicolino újságírókat, valamint Simon Fieschi webmestert is.

Amikor elhagyták az épületet, közvetlenül azelőtt, hogy megölték volna Ahmed Merabet rendőrt, aki sebesülten feküdt a járdán és könyörgött kegyelemért, a terroristák azt kiabálták: "Mohamed prófétáért álltunk bosszút".

Ezenkívül a következő gyilkosságokat hozták hivatalosan összefüggésbe a Charlie Hebdo mészárlással: Clarissa Jean-Philippe, 27 éves rendőrnőt Montrouge külvárosában ölték meg. Ahogyan négy embert is túszul ejtettek egy szupermarketben Párizs keleti részén. Ők a 20 éves Yohan Cohen, aki a szupermarketben dolgozott, a 45 éves Philippe Braham, egy informatikai cég üzletvezetője, a 21 éves Yoav Hattab, egy diák, a legfiatalabb szupermarket áldozata, a 64 éves Francois-Michel Saada pedig egy volt nyugdíjalap-kezelő volt.

A 32 éves Amedy Coulibalyt, a szupermarket túszejtőjét a párizsi ügyészek összefüggésbe hozták egy 32 éves kocogó lelövésével és megsebesítésével is, amelyet a Charlie Hebdo elleni támadás napján, egy délnyugat-párizsi parkban követtek el.

Feleségeinek névsora időrendi sorrendben

Khadijah bint Khuwaylid

Abdullah ibn Dzsafar jelentette, hogy hallotta Sayyiduna Ali azt mondta Kufában, hogy Allah Küldötte (Allah áldása és békéje legyen vele) azt mondta: "A legjobb nő a korabeli nők közül Maryam, Imran lánya volt, és a legjobb nő a korabeli nők közül Khadijah, Khuwaylid lánya volt." 45 éves volt, amikor férjhez ment.

Sawda bint Zamʿa

Sawda bint Zam'a volt az első nő, aki Allah útján Abesszíniába vándorolt.

Aisha

Aisha fiatal lány volt. A leírás szerint nagyon intelligens volt, és nagyon jó memóriával rendelkezett. Aisha élete következő kilenc évét Mohameddel töltötte, mindenre, amit látott és hallott, tisztán emlékezett, és Mohamed elbeszéléseiből sokat jelentett. Hatéves korában ment férjhez Mohamedhez.

Hafsa bint Umar

Hafsa feleségül vételével Mohamed megerősítette a két legközelebbi társa közötti kapcsolatot, akik az ő halála után az első két, helyesen vezetett khalifává váltak. Most már Abu Bakr lányának, A'ishának és Umar lányának, Hafsának a felesége volt.

Zaynab bint Khuzayma

Felajánlotta magát Mohamednek, aki elfogadta a lánykérést és feleségül vette. Zaynab bint Khuzayma-t a közösség nagyon nagylelkűnek tartotta az árvákkal és a szegényekkel szemben, később a "szegények anyjaként" vált ismertté. Mindössze nyolc hónappal később halt meg.

Umm Salama

Nem ő volt az egyetlen feleség, aki az udhudi csata következtében megözvegyült, és ennek a házasságnak köszönhetően a társai közül sokan követték Mohamed példáját, és özvegyasszonyokat vettek feleségül, és bevonták őket és gyermekeiket a családjuk körébe, ahelyett, hogy magukra hagyták volna őket a küzdelemben.

Zaynab bint Jahsh

Mint Mohamed minden házasságából, ebből is sokat tanulhattak a muszlimok. Ez a mostani azt volt hivatott megmutatni, hogy Zayed ibn Haretha nem Mohamed fia volt, és azt, hogy a társadalmi szint számít, amikor házasságról van szó. Azzal kérkedett, hogy a házasságát Allah intézte el. Ez volt az a pont, amikor Mohamed megváltoztatta a nevét Barráról Zaynabra.

Juwayriyya bint al-Harith

Mohamed azon gondolkodott, hogyan menthetné meg őt és egész törzsét a veszélytől. Azzal, hogy feleségül vette Juwayriyyát, a Banu Mustaliq becsülettel léphetett volna be az iszlámba, és a nemrégiben elszenvedett vereségük okozta megaláztatást is elháríthatta volna, így többé nem érezték volna szükségesnek, hogy bosszúháborúba kezdjenek, amely addig tartott volna, amíg a két fél közül az egyiket meg nem semmisítik. 

Ramla bint Abi Sufyan

Elmondta, hogy Mohamed egyszer azt mondta neki: "Ház épül a mennyben annak, aki egy nap és egy éjszaka alatt tizenkét önkéntes imát imádkozik", és hozzátette: "Azóta sem hagytam abba".

Safiyya bint Huyayy

Az egyetlen személy, aki megmenthette őt attól, hogy rabszolgává váljon, miután ilyen magas pozíciót élvezett, Mohamed volt. Bár az apja azt tervezte, hogy meggyilkolja Mohamedet az Uhud-csata után, és az al-Khandaq-i csata során összeesküdött a Banu Qurayzával, hogy kiirtja az összes muszlimot. A muszlimok úgy vélik, hogy ez jellemző volt Mohamedre, mivel úgy tartják, hogy nem volt haragtartó.

Maymunah bint al-Harith

Mohamed a Maymuna nevet adta neki, ami azt jelenti, hogy "áldott", és Maymuna alig több mint három évig, Mohamed haláláig élt Mohameddel. Azt mondták róla, hogy nagyon jó természetű volt, és állítólag mindenkivel jól kijött, és Mohamed többi feleségével sem volt semmilyen veszekedés vagy nézeteltérés, ami vele kapcsolatos volna. Aisha azt mondta: "Közülünk ő félt leginkább Allahot, és ő tette a legtöbbet a rokoni kötelékek fenntartásáért".

Maria al-Qibtiyya

Máriát állítólag Mohamed, családja és társai tisztelték és becsülték. Életéből három évet töltött Mohameddel, egészen a haláláig, majd öt évvel később meghalt. Élete utolsó öt évében remeteségben élt, és szinte soha nem ment ki, kivéve, hogy meglátogassa Mohamed sírját vagy fia sírját. Halála után Umar ibn al-Khattab vezette az imát fölötte, és al-Baqiban temették el.