Ókori Róma – definíció és rövid története

Ókori Róma rövid, áttekinthető története az alapítástól a Nyugat‑Római Birodalom bukásáig 476‑ban, Római Birodalom, köztársaság, császárság, Bizánc öröksége

Az ókori Róma egy olaszországi civilizáció neve. Kis földművelő közösségként indult az i. e. 8. században. Várossá vált, és alapítójáról, Romulusról vette fel a Roma nevet. Az ókori világ legnagyobb birodalmává nőtte ki magát. Királyságként indult, majd köztársasággá, végül birodalommá vált.

A Római Birodalom olyan nagy volt, hogy a Britanniától a Közel-Keletig terjedő terület irányítása gondot okozott. Kr. u. 293-ban Diocletianus két részre osztotta a birodalmat. Egy évszázaddal később, Kr. u. 395-ben végleg kettévált a Nyugat-Római Birodalomra és a Kelet-Római Birodalomra. A Nyugati Birodalom a germán törzs, a vizigótok miatt szűnt meg Kr. u. 476-ban. A Kr. u. 5. században a birodalom nyugati része különböző királyságokra szakadt szét. A Kelet-római Birodalom Bizánci Birodalom néven együtt maradt. A Bizánci Birodalmat 1453-ban legyőzte az Oszmán Birodalom.

Rómát a legenda szerint i. e. 753. április 21-én alapították, és i. sz. 476-ban bukott el, közel 1200 évig független volt, és nagyjából 700 évig uralkodott az ókori világ nagyhatalmaként. Ezzel az ókor egyik leghosszabb életű civilizációja.

Eredet, korai hatások és királyság

Róma a Tiberis mentén jött létre, a hagyomány szerint Romulus alapította testvérével, Remusszal. A város korai fejlődésére erősen hatottak az etruszkok és a görög települések; ezek az idegen hatások hozzájárultak a város szervezett állami intézményeinek, vallási gyakorlatainak és építészeti megoldásainak kialakulásához. A történeti időszak elején Róma királyságként működött (hagyományosan i. e. 753–i. e. 509), majd a király elűzése után megalakult a köztársaság.

A köztársaság (i. e. 509–27)

A Római köztársaság politikai rendszere alapvetően a hatalmi megosztáson, az ellenőrzéseken és a választott hivatalnokokon alapult. A legfontosabb intézmények közé tartoztak a szenátus, a népgyűlések és a választott magistratusok (például a consulok). Kialakult a hivatalok lépcsőfokos rendszere (cursus honorum), amely rendszerezte a politikai karriert. Fontos jogi mérföldkő a Tizenkét táblás törvény (i. e. V. század körül), amely a római jog korai megfogalmazásának tekinthető.

A köztársaság időszaka egyben a katonai hódítások kora is volt: Róma fokozatosan meghódította az Itáliai-félszigetet, legyőzte a punokat Karthágót a pun háborúkban, majd a hellenisztikus királyságokat és más területeket is. A hadsereg szervezett, toborzott és képzett egységekben, legionárius alakulatokban harcolt, és a római utak, erődítmények, ellátási rendszerek jelentősen hozzájárultak a birodalom terjeszkedéséhez.

A császárság (Kr. e. 27 — Kr. u. 476 nyugaton, Kr. u. 1453 keleten)

A köztársaság belső konfliktusai (polgárháborúk, hatalmi harcok) végül az i. e. 1. században átadták a helyüket a principátus intézményének, amelyben az államfő — a császár — gyakorlatilag egyeduralmat kapott. Az első császár Augustus (Octavianus) volt, aki i. e. 27-ben konszolidálta a hatalmát.

A császárság kora a birodalom virágzása: béke és rend (Pax Romana), gazdasági növekedés, építkezések (utak, vízvezetékek, középületek) és jogi fejlődés jellemezte. A császárok közül sokan nagy építkezéseket és közigazgatási reformokat hajtottak végre; például Diocletianus (uralkodott 284–305) adminisztratív reformokkal és a tetrarchia rendszerének előkészítésével próbálta kezelni a birodalom méretéből fakadó nehézségeket. Később Constantinus (Kr. u. 306–337) keresztény pártfogóvá vált és 330-ban Konstantinápolyt tette a második fővárossá.

A birodalom kettéválása (formálisan Kr. u. 395 után) Keletre és Nyugatra osztotta a hatalmat; a nyugati rész a belső gyengülés és a germán népek betörései miatt 476-ban összeomlott. A keleti rész, a Bizánci Birodalom, tovább élt és végül 1453-ban esett el az Oszmán Birodalom kezében.

Társadalom, jog és kultúra

A római társadalom rétegzett volt: polgárok (patriciusok és plebejusok), felszabadítottak, rabszolgák. A család központi szerepet játszott, erős patriarchális szerkezettel. A római jog alapelvei (pl. megfelelő eljárás, szerződések tisztelete) olyan alapokat adtak, amelyek a modern európai jogrendszerekbe is beépültek. A Latin nyelv a közigazgatás, irodalom és jog nyelve lett; később a latin nyelvből alakultak ki a román nyelvek.

A római kultúra nagyban merített a görög hagyományból (művészet, filozófia, tudomány), de saját vívmányai is jelentősek: epikus és lírai irodalom (pl. Vergilius, Ovidius), történetírás (pl. Tacitus), és a római építészeti vívmányok.

Technika és építészet

A római mérnöki tudás kiemelkedő: utak hálózata, akvaduktok a városok vízellátásához, közfürdők, csatornázás, valamint az olyan építészeti újítások, mint a beton alkalmazása és a boltozatos szerkezetek. Jól ismert példák a Colosseum, a Forum Romanum és a Pantheon (a ma megőrzött épületek közül sok a császárkori Rómából származik).

A bukás okai és az örökség

A Nyugat-Római Birodalom bukása több tényező kombinációjának eredménye: belső politikai válságok, gazdasági nehézségek, katonai túlterheltség, a határok védelmének gyengülése és a bevándorló népek (germán törzsek) betörései. A hagyományos dátum 476, amikor a last nyugati császárt, Romulus Augustulust lemondatták.

Róma öröksége rendkívül nagy: jogi alapelvek, nyelv, építészeti megoldások, utak és várostervezés, valamint kulturális-szellemi hatásai mind a középkoron át a modern korig érvényesülnek. A római jog alapelvei ma is a polgári jog rendszereinek gerincét képezik sok országban.

Rövid kronológia

• i. e. 753 – Hagyományos alapítási dátum (Romulus).
• i. e. 509 – A királyság vége, a köztársaság kezdete.
• i. e. 450 körül – A Tizenkét táblás törvény.
• i. e. 27 – Augustus megalapítja a császárságot (principátus kezdete).
• Kr. u. 284–305 – Diocletianus reformjai, a birodalom átszervezése.
• Kr. u. 330 – Konstantinápoly alapítása (Konstantin által új főváros).
• Kr. u. 395 – A birodalom formális felosztása Keletre és Nyugatra.
• Kr. u. 476 – A Nyugat-Római Birodalom bukása (hagyományos dátum).
• Kr. u. 1453 – Bizánc (Kelet-Római Birodalom) bukása az Oszmánok ellen.

Ez a rövid áttekintés a római civilizáció főbb állomásait és jellegzetességeit foglalja össze. A téma sokrétű; az egyes korszakok, politikai intézmények, jogi és kulturális vonatkozások részletes ismertetése külön alfejezeteket igényelne.

Kérdések és válaszok

K: Mi a meghatározása az ókori Róma fogalmának?

K: Hol helyezkedett el az ókori Róma?

K: Hogyan befolyásolta az ókori Róma a későbbi civilizációkat?

K: Milyen vallást gyakoroltak a rómaiak?

K: Mikor zajlott a klasszikus ókor?

K: Hogyan kölcsönöztek a rómaiak ötleteket más kultúrákból?

Keresés betűvel