Korán: az iszlám szent könyve — eredet, jelentés és fordítások

Korán: az iszlám szent könyvének eredete, jelentése és fordításai — történeti áttekintés, arab eredet, fordítások és értelmezések, hogy elmélyüljön a jelentésében.

A Korán (arabul: القرآن) az iszlám szent könyve. A Koránt a muszlimok "Allah (Isten) szavának" tekintik. Ez a könyv abban különbözik más vallási szövegektől, hogy úgy vélik, hogy Isten szó szerinti szavai, Mohamed prófétán keresztül. Egyes muszlimok a Végső Testamentumnak nevezik.

Több mint 1400 éve csak arabul írják és olvassák. Mivel azonban világszerte sok muszlim nem ért arabul, a Korán jelentését más nyelveken is megadják, hogy az olvasók jobban megértsék, mit jelentenek a Korán arab szavai. Ezek a könyvek olyanok, mint a Korán szótárai - nem az iszlám vallás részeként olvassák őket, hogy helyettesítsék az arab Koránt. A muszlimok úgy vélik, hogy ezek a fordítások nem az igazi Korán; csak az arab nyelvű példány az igazi Korán. A Koránt a hadíszokkal együtt használják a saría értelmezésére.

Szerkezet és alapvető jellemzők

A Korán 114 fejezetből, azaz szúrából (sūra) áll, és ezek tovább oszlanak versszakokra (áják, āyah). A fejezetek hosszúsága igen változó: a leghosszabb a Baqarah, a legrövidebbek csak néhány szótagosok. A szúrák elrendezése nem kronologikus; általában a későbbi, medinai időszakban lejegyzett hosszabb részek a lapok elejére, a rövidebb, makkai jellegű fejezetek pedig a könyv végére kerültek.

Kinyilatkoztatás és megőrzés

A hagyomány szerint a Koránt mintegy 23 év alatt kapta Mohamed próféta közvetítésével, elsősorban Mekkában és Medinában. A kinyilatkoztatás szó szerinti, isteni eredetű üzenetként jelenik meg a muszlim hitekben. A Koránt írásban és szóban is továbbadták: az első muszlim közösségben sokan kívülről tudták (hifz), és a későbbi kalifák, különösen Uthman (III. kalifa) szerepet játszottak a szöveg standardizálásában és egységes kiadásában.

Recitáció, memorizálás és a rituális használat

• A Koránt hagyományosan recitálják (felolvassák) rögzített kiejtési és éneklési szabályokkal (tajwid). A recitáció vallásos cselekedetnek számít, és központi része az imáknak.
• Sokan memorizálják a teljes szöveget; az ilyen személyeket hafiznak nevezik. A memorizálás és recitáció gyakorlata évszázadok óta élő tradíció az iszlám világban.
• A Korán szolgál hitbeli tanítások, etikai útmutatás és jogi alapvetések forrásaként; értelmezéséhez gyakran társulnak a próféta mondásai (hadíszok) és a teológiai-jogi iskolák módszerei.

Fordítások és értelmezések

Mivel az eredeti anyag arabul van, a világban élő nem arab ajkú muszlimok és kutatók fordításokból és kommentárokból (tafszir) tájékozódnak. A muszlim hagyományban a fordításokat általában értelmezésnek tekintik, mert a fordított szöveg nem helyettesítheti az arabet. Emiatt a Korán fordításait gyakran kísérik magyarázatok, jegyzetek és kontextus-megjelölések.

Nyelvi és irodalmi jellemzők

A Korán klasszikus arab nyelven íródott, és retorikai, stilisztikai sajátosságai miatt sok muszlim azt tartja, hogy a szöveg csodálatos nyelvi tökéletességet (i'jaz) mutat. A költői ismétlések, ellentétek, bölcseleti kérdések és történeti elbeszélések mind a szöveg hatását erősítik. E nyelvi jelleg miatt a pontos megértéshez gyakran szükségesek a nyelvészeti és történeti kommentárok.

Kánonizáció, olvasatok és kéziratok

A Korán szövegének standardizálása történelmi folyamat eredménye. Uthman kalifa idején kialakult egy hivatalos recenzió, amelynek célja az egységes, minden közösség által használt szöveg létrehozása volt. Különböző qirát (rítusok, olvasatok) léteznek, amelyek kisebb kiejtési és fonetikai eltéréseket tartalmaznak; a legelterjedtebb ma a Hafs a 'Asim recenziója. A korai kéziratok — például a Topkapi, a Samarkand és a sánai leletek — fontos források a kutatáshoz, és bizonyos paleográfiai eltérésekre világítanak rá.

Jelentősége a muszlim közösségben

A Korán a muszlimok életének középpontjában áll: hitbeli alapismeretek, imádságok, házassági és örökösödési szabályok, valamint erkölcsi útmutatások forrása. A vallási oktatásban a Korán tanulása és értelmezése hosszú tradíció, amely formálja a közösségek vallási, jogi és társadalmi gyakorlatait.

Összefoglalva: a Korán a muszlimok számára isteni kinyilatkoztatás, amely arabul létezik egyedül „teljes” formájában, ugyanakkor fordítások és kommentárok segítik a nem arabul beszélő híveket és a kutatókat a szöveg megértésében. A recitáció, memorizálás és az értelmezés mind alapvető elemei annak, ahogyan a Koránt az iszlám világban olvassák és alkalmazzák.

Történelem

A muszlimok úgy vélik, hogy a Koránt először Gábriel arkangyal jelentette ki Mohamednek a mekkai Hira-hegy egyik barlangjában, majd huszonhárom éven át, egészen a haláláig.

A Koránt nem írták le könyv alakban, amíg Mohamed élt; szóbeli közlések és rövid írásos feljegyzések útján maradt fenn. A próféta nem tudott sem írni, sem olvasni, de a muszlimok szerint többek között a próféta unokatestvére, Ali ibn abi Talib írta a szövegeket valamire, amikor Mohamed még élt. Mohamed próféta halála után Omar ibn Khattab, a khulafa u rashidanok egyike állította össze a Koránt egyetlen könyvbe.

A Korán első fejezete. Ez az oldal arabul van írva

Kérdések és válaszok

K: Mi az a Korán?

K: Mit hisznek a muszlimok a Koránról?

K: Mióta írják és olvassák a Koránt arabul?

K: Minden muszlim ért arabul?

K: Hogyan értik meg a Korán jelentését azok az olvasók, akik nem értenek arabul?

K: A Korán fordításai az igazi Koránnak tekinthetők?

K: Mire használják a Koránt a saría értelmezéséhez?

Keresés betűvel