C-vitamin (aszkorbinsav) – hatásai, hiánya és forrásai

A történelem során néhány bölcs ember tudta, hogy az embereknek friss növényi táplálékot kell fogyasztaniuk, hogy átvészeljék a hosszú ostromokat vagy a hosszú tengeri utakat, de gyakran megfeledkeztek róla.

Az első kísérletet ennek az elképzelésnek a bizonyítására James Lind, a brit királyi haditengerészet hajóorvosa tette, aki 1747 májusában a tengeren a legénység néhány tagjának a szokásos hajóeledel mellett citromlevet is adott, míg mások csak a szokásos étellel táplálkoztak.

Az eredmények azt mutatták, hogy a citrom megelőzte a betegséget. Lind megírta és 1753-ban publikálta munkáját.

Lind munkájára csak lassan figyeltek fel. 1795-ben a brit haditengerészet elfogadta a citrom- vagy limelevet a tengerészek táplálékaként.

A citrom, lime és narancs mellett a savanyú káposztát, a sós káposztát, a malátát és a levest is kipróbálták, különböző hatásokkal. James Cook hosszú felfedezőútjain a savanyú káposztára támaszkodott a betegség megelőzésére.

Azt hitték, hogy csak az emberek kapnak skorbutot, de 1907-ben Alex Holst és Theodore Frohlich, két norvég vegyész megállapította, hogy a tengerimalacok is elkaphatják, ha nem kapnak friss ételt.

1928-ban Vilhjalmur Stefansson északi-sarkvidéki felfedező bebizonyította, hogy az eszkimók (inuitok) nyers hús fogyasztásával képesek elkerülni a skorbutot, miközben szinte egyáltalán nem tartalmaznak növényi táplálékot az étrendjükben.

1912-ben Casimir Funk lengyel származású amerikai tudós használta először a vitamin szót arra, ami kis mennyiségben jelen van az élelmiszerekben, és elengedhetetlen az egészséghez. C-vitaminnak nevezte el azt az ismeretlen dolgot, amely megelőzte a skorbutot.

1928 és 1933 között Joseph L. Svirbely és Szent-Gyorgyi Albert magyar kutatócsoportja, valamint külön-külön az amerikai Charles Glen King először vett ki C-vitamint az élelmiszerekből, és kimutatták, hogy az egy sav, amit aszkorbinsavnak neveztek el.

1933/1934-ben Norman Haworth és Edmund Hirst brit vegyészek, valamint külön-külön a lengyel Tadeus Reichstein sikeresen szintetizálták a vitamint. Ez volt az első ember által előállított vitamin. Ez lehetővé tette, hogy gyárakban olcsón, sok C-vitamint állítsanak elő. Haworth ezért a munkájáért 1937-ben kémiai Nobel-díjat kapott.

1959-ben az amerikai J. J. Burns kimutatta, hogy egyes állatok azért kapnak skorbutot, mert a májuk nem tud előállítani egy kémiai enzimet, amely más állatoknak megvan.

Az élő szervezetekben az aszkorbát antioxidáns, mivel védi a szervezetet az oxidatív stresszel szemben. Emellett legalább nyolc enzimatikus reakcióban kofaktor, köztük számos kollagénszintézisreakcióban, amelyek működési zavaruk esetén a skorbut legsúlyosabb tüneteit okozzák. Állatoknál ezek a reakciók különösen fontosak a sebgyógyulásban és a hajszálerekből származó vérzés megakadályozásában.

• A C-vitaminra a kötőszövetben lévő kollagén termeléséhez van szükség. Ezek a rostok az egész testben sok helyen megtalálhatóak; szilárd, de rugalmas szerkezetet biztosítanak. Egyes szövetekben nagyobb a kollagén aránya, különösen a bőrben, a nyálkahártyában, a fogakban és a csontokban.
• A C-vitamin szükséges a dopamin, a noradrenalin és az adrenalin előállításához az idegrendszerben vagy a mellékvesékben.
• A C-vitaminra a karnitin előállításához is szükség van, amely fontos a sejtek mitokondriumaiba történő energiaátvitelhez.
• Erős antioxidáns.
• A vérplazma szintjének több mint százszorosát kitevő C-vitamin-tartalmú szövetek a mellékvesék, az agyalapi mirigy, a thymus, a sárgatest és a retina.
• Az agyban, lépben, tüdőben, herében, nyirokcsomókban, májban, pajzsmirigyben, vékonybélnyálkahártyában, leukocitákban, hasnyálmirigyben, vesében és nyálmirigyekben általában a plazmában lévő koncentráció 10-50-szerese található.

Az aszkorbinsav hiánya a napi étrendben a skorbut nevű betegséghez vezet, az avitaminózis egy formájához, amelyet a következők jellemeznek:

• Meglazult fogak
• Felületes vérzés
• Az erek törékenysége
• Rossz gyógyulás
• Kompromittált immunitás
• Enyhe vérszegénység.

Egy egészséges, kiegyensúlyozott nyugati étrenden élő embernek a skorbut tüneteinek megelőzéséhez szükséges összes C-vitaminhoz hozzá kell jutnia a napi étrendjéből. A dohányosoknak, a stresszes embereknek és a terhes nőknek valamivel magasabb a szükséglete.

A hiánytünetek elkerüléséhez és az egészség megőrzéséhez szükséges C-vitamin mennyiségét a különböző nemzeti ügynökségek a következőképpen határozták meg:

• 40 mg naponta UK Food Standards Agency
• 60-95 mg naponta US Food and Nutrition Board 2001 revízió.

Egyes kutatók a következőképpen számították ki, hogy egy felnőtt embernek mekkora mennyiségre van szüksége ahhoz, hogy a vérszérumban a C-vitamint szintetizáló emlősökhöz hasonló szintet érjen el:

• 200 mg naponta - Linus Pauling Intézet és az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézetek (NIH) ajánlása.
• 3000 mg naponta - a C-vitamin Alapítvány ajánlása.
• 6000-12000 mg naponta - Thomas Levy, Colorado Integrative Medical Centre ajánlása.
• 6000-18000 mg naponta - Linus Pauling napi ajánlása.

Nagy adagok (több ezer mg) hasmenést okozhatnak, ami ártalmatlan, ha az adagot azonnal csökkentik. Egyes kutatók (Cathcart) azt állítják, hogy a hasmenés kialakulása jelzi, hogy hol van a szervezet valódi C-vitamin-szükséglete.

Az aszkorbinsav molekula kis mérete miatt a vesék nem tudják visszatartani a szervezetben. A vérszérum elég alacsony szintje nyomokban jelenik meg a vizeletben. Minden C-vitamint szintetizáló emlősnek mindig vannak nyomai a vizeletben.

1998 áprilisában a Nature a túlzott C-vitamin adagok állítólagos rákkeltő és teratogén hatásairól számolt be. Ez nagy visszhangot kapott a világsajtóban. A hatásokat kémcsőkísérletekben észlelték, és a DNS szabad gyökök okozta károsodás 20 markere közül csak kettőre vonatkoztak. Ezeket nem támasztották alá élő szervezetekből származó további bizonyítékokkal. Majdnem minden emlősállat saját maga állítja elő a C-vitamint az emberi napi több ezer milligrammos adagoknak megfelelő mennyiségben. Az ortomolekuláris gyógyászatban nagy mennyiségű vitamint használnak, és még napi 10 000 mg-os vagy annál nagyobb adagokban sem észleltek káros hatásokat.

A skorbut megelőzéséhez C-vitaminra van szükség az étrendben. Híres arról is, hogy hasznos a megfázás és az influenza kezelésében. Az ezt alátámasztó bizonyítékok azonban nem egyértelműek, és a hatás függhet az adag nagyságától és az adagolási rendszertől. A C-vitamin Alapítvány félóránként 8 gramm C-vitamint ajánl, hogy a megfázás tüneteire hatást mutasson.

Fred R. Klenner, egy orvos az észak-karolinai Reidsville-ben 1949-ben arról számolt be, hogy a gyermekbénulás megadja magát az intravénás C-vitamin ismételt megadózisának.

A Nobel-díjas kémikus, Linus Pauling az 1960-as években kezdte aktívan népszerűsíteni a C-vitamint, mint az emberi egészség és a betegségekkel szembeni ellenálló képesség nagymértékű javításának eszközét.

Az orvosi és tudományos vélemények egy kisebbsége továbbra is úgy véli, hogy a C-vitamin olcsó és biztonságos módja a fertőző betegségek kezelésének és a mérgek széles körének.

A közzétett kutatások meta-tanulmánya azt állította, hogy a szervezetben viszonylag magas C-vitamin-szintet kell fenntartani ahhoz, hogy hatékonyan működjön antioxidánsként.

Egyes kutatások szerint a C-vitaminnak állatorvosi előnyei is vannak.

A közzétett kutatások egyik meta-tanulmánya az aszkorbinsav hatékonyságát vizsgálta a fertőző betegségek és toxinok kezelésében. Ezt a vizsgálatot a 2002 Dr. Thomas Levy, a denveri Colorado Integrative Medical Center orvosigazgatója végezte. Azt állította, hogy elsöprő tudományos bizonyítékok állnak rendelkezésre a terápiás szerepe mellett.

Egyes C-vitamin-pártiak szerint a C-vitamint azért nem használják terápiás céllal, mert nem lehet szabadalmaztatni. A gyógyszeripari cégek arra törekszenek, hogy bevételt termeljenek és hasznot hozzanak részvényeseiknek. Nem szívesen kutatnak vagy népszerűsítenek olyasmit, ami kevés pénzt hoz nekik.