Inuitok: identitás, nyelv és életmód az Északi-sarkvidéken

Hagyományos kultúra

Az inuitok nyers és főtt húst és halat, valamint a vemhes állatok magzatát is fogyasztották. A bálnazsírt főzéshez és lámpákhoz használták tüzelőanyagként.

Az inuitok szintén nomád népek voltak, de nem háziasítottak állatokat, kivéve a kutyákat, amelyeket szánjaik húzására és a vadászatban való segédkezésre használtak. Vadászó-gyűjtögetők voltak, a földből éltek. Nagyon ügyeltek arra, hogy az elejtett állatok minden részét jól hasznosítsák. A föld és az általuk learatott állatok iránti tisztelet a kultúrájuk központi része volt és maradt.

Az inuitok nyáron állatbőrből készült sátrakban éltek. Télen vályogházakban és iglukban éltek. Hótéglából néhány óra alatt tudtak iglut építeni. A hó tele van légterekkel, ami segít megtartani a meleget. Ha csak egy hólámpával fűtöttek, az iglu melegebb lehetett, mint a kinti levegő. Az inuitok nagyon ügyes dolgokat készítettek a rendelkezésükre álló csontokból, agancsokból és fából. Ők találták fel a szigonyt, amellyel fókákra és bálnákra vadásztak. Csónakokat építettek fából vagy csontból, amelyeket állatbőrrel borítottak. Feltalálták a kajakot, amellyel egy ember vadászhatott az óceánon és a falkajég között.

Az inuitok szánjait fából, csontból vagy akár fagyasztott halak köré tekert állatbőrből is lehetett építeni. Az edényeket szappankőből, csontokból vagy pézsmatulok szarvából faragták. Két réteg bőrt viseltek, az egyik szőrmét befelé, a másikat kifelé fordítva, hogy melegen maradjanak.

Az inuitoknak jó vadászoknak kellett lenniük a túléléshez. Amikor egy állatot megöltek egy vadászat során, tiszteletteljesen megköszönték neki, hogy felajánlotta magát a vadásznak. Úgy vélték, hogy az állat ajándékként akarta biztosítani magát a vadász és gyermekei túléléséhez. A hála mélyen őszinte volt, és a hiedelemrendszerük fontos eleme. Télen a fókák nem jöttek ki a jégre. Csak a jégen rágott lyukaknál jöttek fel levegőért. Az inuitok a kutyáikkal keresték meg a légzőnyílásokat, majd türelmesen megvárták, amíg a fóka visszajött levegőt venni, és szigonnyal megölték. Nyáron a fókák a jégen feküdtek és élvezték a napsütést. A vadásznak lassan kellett a fókához kúsznia, hogy megölje. Az inuitok kutyáikkal és lándzsáikkal vadásztak jegesmedvére, pézsmatulokra és rénszarvasra. Néha csónakjukból ölték meg a rénszarvasokat, amikor az állatok vándorlásuk során átkeltek a folyókon.

Az inuitok még bálnára is vadásztak. Csónakjukról szigonyokat dobtak ki, amelyeket felfújt fókabőrből készült úszóra erősítettek. A bálna elfáradt az úszók víz alatti vonszolásától. Amikor a bálna lelassult és feljött a felszínre, az inuitok addig ütötték szigonyokkal vagy lándzsákkal, amíg a bálna el nem pusztult. A bálnazsír D-vitamint és omega vitaminokat biztosított a kulturális étrendjükhöz, és megelőzte a tikkadást. A bálnavadászat világszerte kimerítette a bálnaállományt, és ma már világszerte ritkaságszámba megy a hagyományos, önellátási célú bálnavadászat. Az inuitok a modern északi étrendjüket kiegészítették az élelmiszerekkel, amelyek északon általában nagyon drágák.

A nyári hónapokban az inuitok bogyókat és gyökereket gyűjtöttek, amelyeket elfogyasztottak. Emellett füvet is gyűjtöttek, hogy kibéleljék a csizmájukat vagy kosarakat készítsenek belőle. A nyáron talált vagy megölt élelmet gyakran elraktározták, hogy a hosszú tél folyamán felhasználhassák. A rejtekhelyet úgy hozták létre, hogy leástak a permafrosztig, és ott egy kővel bélelt gödröt építettek. A tetejét egy halom kővel fedték le, hogy távol tartsák az állatokat. Ez olyan jó volt, mint egy fagyasztó, mert az élelmiszer ott fagyottan maradt, amíg a családnak szüksége nem volt rá. Az inuit kulturális hagyományok és hagyományos történetek minden új generáció számára biztosították a környezetükben való túléléshez és a közös munkához szükséges életvezetési készségeket és tudást. Általában kis csoportokban mozogtak élelem után kutatva, és néha más csoportokkal összeálltak, hogy nagyobb állatokra, például bálnákra vadásszanak. A férfiak végezték a vadászatot és a házépítést, valamint fegyvereket, szánkókat és csónakokat készítettek. Az asszonyok főztek, ruhát készítettek, és gondoskodtak a gyerekekről. Az 5 év alatti gyermekek és csecsemők könnyen a hipotermia áldozatai lettek, és ha meghaltak, az anyák kövekkel nehezítették meg a gyerekek holttestét, majd halhálóba csomagolták őket, mielőtt a jégen lévő lyukakon keresztül a testeket a jégbe helyezték. Az anyák úgy hitték, hogy a gyermekek lelkét Phallus istennek ajánlják fel, aki bálnaként reinkarnálódnak. Valami itt nem stimmel Phallus nem található Észak-Amerikában.

Észak-amerikai sarkvidéki emberek ma

Ma a legtöbb inuit modern házakban él. Sokan még mindig vadásznak vagy halásznak, hogy élelmük nagy részét és néha némi bevételt is szerezzenek. A fókabőrt a sarkvidéki szélsőséges hideg elleni védelemre használják, és sokkal hatékonyabb, mint a mesterséges szövetek. A technológia sok ezer éve jól működik. Emellett a kereskedelmi forgalomban kapható téli ruhák drágák. Ma már puskát és motoros szánokat használnak a vadászat során, azonban a hagyományos értékek, amelyek tiszteletben tartják a vadászott állatokat, még mindig nagyon is érvényesek. Alaszkában sokan kaptak pénzt az ottani hagyományos földjeiken felfedezett olajból.

Az Északi-sarkvidék nagyon különbözik a világ többi részétől. A déli életmód nem működik jól északon. Kanada nagyra értékeli az inuit népek jelenlétét Kanada legészakibb területein, ami az Északi-sarkkör kanadai része feletti szuverenitás bizonyítékaként szolgál. Nagyon nagy kihívás az északi-sarkvidéki környezetben élni. Van némi vita azzal a gyakorlattal kapcsolatban, hogy a jég alá süllyesztik a hipotermiában elhunyt gyermekek holttestét, mivel ismert, hogy a holttestek sodródnak az áramlatok által, és Kanada keleti partjainál, és alkalmanként az Egyesült Államok északkeleti részén is partra sodródnak.