Linus Pauling – kétszeres Nobel-díjas amerikai kémikus és békeaktivista

Linus Pauling — kétszeres Nobel-díjas amerikai kémikus és békeaktivista; úttörő a kvantumkémia, molekuláris biológia és az ortomolekuláris orvoslás terén.

Linus Carl Pauling (1901. február 28. - 1994. augusztus 19.) amerikai tudós, békeaktivista, író és pedagógus. A történelem egyik legjelentősebb kémikusa volt.

Pauling volt az egyik első tudós, aki a kvantumkémia, a molekuláris biológia és az ortomolekuláris orvoslás területén dolgozott. Azon kevesek közé tartozik, akik egynél több Nobel-díjat kaptak. Ő az egyike annak a két embernek, aki különböző területeken kapta meg őket (a másik Marie Curie volt), és az egyetlen ebben a csoportban, aki minden egyes díját úgy kapta meg, hogy nem kellett megosztania azt egy másik nyertessel.

Élete és pályája röviden

Pauling Portlandben született és egy kis oregoni városban, Condonban nőtt fel. Tanulmányait az Oregon Agricultural College-ban (ma Oregon State University) végezte, ahol vegyészmérnöki diplomát szerzett. Doktori fokozatát a California Institute of Technology (Caltech) intézményében szerezte, és élete nagy részét kutatóként és oktatóként a Caltechen töltötte. Szakmai és személyes életében jelentős partnere felesége, Ava Helen Pauling volt, aki aktívan részt vett béke- és társadalmi mozgalmakban.

Tudományos eredmények

• A kémiai kötés elmélete: Pauling munkássága forradalmasította a kémiai kötés megértését. Népszerűsítette a kvantummechanikai szemléletet a kémiai kötések magyarázatában, és bevezette az olyan fogalmakat, mint a kötéshibridizáció és a rezonancia.
• Pauling-skála (elektonegativitás): 1932-ben javasolta az atomok elektnegativitásának mérőszámát, amely ma is széles körben használt eszköz a kémiai kötések poláris jellegének becslésére.
• Fehérjeszerkezet: Robert B. Corey és Herman Branson közreműködésével Pauling javasolta az alfa-hélix és a béta-lemez típusú másodlagos szerkezetek létezését, ami alapvető lett a fehérjék szerkezetének és működésének megértésében.
• Molekuláris betegségek: Pauling és munkatársai kimutatták, hogy a sarlósejtes vérszegénység oka a hemoglobin molekulájában bekövetkező eltérés — ez az első példa arra, hogy egy betegség molekuláris szinten magyarázható.
• Ismeretterjesztő és tankönyvíró tevékenység: Pauling számos tudományos és ismeretterjesztő könyvet írt, közülük a legismertebb The Nature of the Chemical Bond című műve, amely hosszú ideig alapműnek számított a kémikusok számára.

Békeaktivizmus és Nobel-békedíj

Pauling aktívan fellépett a nukleáris fegyverkezés és a légköri atomkísérletek ellen. Tudósként szervezett kezdeményezésekkel és petíciókkal hívta fel a nemzetközi közvélemény figyelmét a sugárzás egészségügyi kockázataira. E munkájáért kapta meg 1962-ben a Nobel-békedíjat.

Ortromolekuláris orvoslás és vitamin‑C ügy

Pauling késői éveiben az ortomolekuláris orvoslás népszerűsítésére helyezte a hangsúlyt, különösen a nagy dózisú C-vitamin javaslatára megfázás és krónikus betegségek esetén. Több könyvet és cikket tett közzé a témában. Ezek a nézetek sok vitát és kritikát váltottak ki: a legtöbb orvosi szervezet és klinikai vizsgálat nem támasztotta alá a széles körű gyógyhatást, ezért Pauling vitamin-ajánlásai a tudományos közösség egy részében ellentmondásosnak számítanak.

Nobel-díjak

• Nobel-díj a kémiai tudományokban (1954) — munkájáért a kémiai kötés természetének feltárásáért és alkalmazásáért a komplex anyagok szerkezetének megértésében.
• Nobel-békedíj (1962) — a nukleáris fegyverkezés és a sugárzás veszélyeire irányuló aktivizmusáért.

Örökség

Pauling rendkívül termékeny tudós volt: több száz tudományos közleménye és számos ismeretterjesztő kiadványa maradt ránk. Munkássága alapvetően befolyásolta a modern kémia és a molekuláris biológia fejlődését. Az ortomolekuláris orvoslás iránti érdeklődése és a vitamin‑C‑ről szóló javaslatai ugyan vitát váltottak ki, de hozzájárultak az élettudományok és a közegészségügyi kérdések szélesebb társadalmi megvitatásához.

Pauling 1994-ben hunyt el; munkássága és közéleti szerepvállalása továbbra is élénk érdeklődést kelt és ellentmondásos vitákat generál a tudományos és közéleti diskurzusban.

Keresés betűvel