Az agyalapi mirigy (vagy hipofízis) az endokrin rendszer egyik központi szerve. Az agy alsó részén, a szemek között, a koponyaalapon található, közvetlenül a hipotalamusz alatt. Az agyalapi mirigy számos hormon kiválasztásával szabályoz testfunkciókat, ezért gyakran nevezik a szervezet „fő” endokrin szabályozójának. A hipotalamuszhoz az agyalapi mirigyszár (más néven infundibulum) köti, és a két terület szoros kapcsolatban áll egymással: a hipotalamusz irányításával dől el, mikor és mennyi hormon szabadul fel.

Az agyalapi mirigy két fő részből áll: az elülső lebenyből (adenohipofízis) és a hátsó lebenyből (neurohipofízis). Funkcionális kapcsolatát a hipotalamusszal részben a közvetlen idegi és kémiai összeköttetés, részben pedig a kapillárisokon keresztül működő kapuér (portal) rendszer biztosítja. A hipotalamusz neuroszekréciós sejtjei szabályozó faktorokat bocsátanak ki, amelyek az elülső lebeny hormontermelését serkentik vagy gátolják.

Felépítése és vérellátása

Az elülső lebeny (adenohipofízis) hormontermelő endokrin sejtekből áll. A hátsó lebeny (neurohipofízis) valójában idegszövetből álló raktár, amely a hipotalamuszban képződött hormonokat tárolja és juttatja a véráramba. Az agyalapi mirigy jellegzetes vérellátását a hipofízis kapuér rendszer (portal rendszer) biztosítja: a hipotalamuszból kilépő kis erek közvetlenül az elülső lebenybe szállítják a szabályozó hormonokat, így gyors és célzott a szabályozás.

Fő hormonok és hatásuk

Az elülső lebeny által termelt hormonok (és főbb funkcióik):

  • GH (növekedési hormon) – testi növekedés, anyagcsere szabályozása;
  • TSH (pajzsmirigyserkentő hormon) – a pajzsmirigy működését serkenti;
  • ACTH (kortikotrop hormon) – a mellékvesekéreg hormontermelését szabályozza (pl. kortizol);
  • PRL (prolaktin) – tejelválasztás serkentése és reproduktív funkciók befolyásolása;
  • FSH és LH – a nemi mirigyek működését (petefészek, here) irányítják, szabályozzák a termékenységet;
  • MSH (melanocita-stimuláló hormon) – pigmentsejtekre hat (kevésbé kiemelt szerep az emberben).

A hátsó lebeny nem termeli ezeket a hormonokat, hanem a hipotalamuszban képződött két fontos hormont tárolja és bocsátja ki:

  • ADH (antidiuretikus hormon, vazopresszin) – a vízvisszatartást és a vese vízpermeabilitását szabályozza;
  • oxytocin – a méhösszehúzódásokban és a tejleadásban játszik szerepet, valamint viselkedési hatásai is vannak.

Szabályozás

A hipofízis működését visszacsatolások szabályozzák: a perifériás mirigyek (például pajzsmirigy, mellékvese, petefészek) által termelt hormonok negatív visszacsatolással gátolják az agyalapi hormonok termelését. A hipotalamusz különböző releasing (serkentő) és inhibiting (gátló) hormonokat bocsát ki, amelyek finoman beállítják az elülső lebeny aktivitását.

Klinikai jelentőség

Az agyalapi mirigy betegségei súlyos következményekkel járhatnak, mert több endokrin szerv működését befolyásolják. Fontosabb állapotok:

  • Hypopituitarismus – az agyalapi mirigy elégtelen működése; tünetek lehetnek fáradtság, alacsony vérnyomás, csökkent nemi funkciók, növekedési zavarok gyermekkorban;
  • Hyperpituitarismus – túlzott hormontermelés; például:
    • prolaktinoma (túl sok prolaktin) – menstruációs zavarok, csökkent libidó, tejszerű váladék;
    • akromegália (felnőttkori növekedési hormon túltengés) – arc- és végtagváltozások;
    • Cushing-kór (ACTH-termelő adenoma) – testsúlygyarapodás, vércukor-emelkedés, bőrproblémák.
  • Az agyalapi mirigy közeli elhelyezkedése az optikai chiasmához miatt nagyobb daganat esetén jellemző tünet a látótérkiesés (gyakran kétoldali látótér-szűkülés, ún. bitemporális hemianopszia).

Diagnosztika és kezelés

A gyanú esetén laborvizsgálatokkal mérik a különböző hormonok szintjét, terheléses tesztekkel vizsgálhatók a válaszreakciók. A képalkotó vizsgálatok közül az MRI a leghasznosabb az agyalapi mirigy és környezete részletes vizsgálatára. Kezelési lehetőségek:

  • hormonpótlás (pl. pajzsmirigy-, mellékvese- vagy nemi hormonok) hypopituitarismus esetén;
  • gyógyszeres kezelés – például dopaminagonisták prolaktinómára, somatostatin-analógok akromegáliára;
  • sebészi beavatkozás – legtöbbször transsphenoidalis (orron keresztüli) eltávolítás nagyobb adenómák esetén;
  • irradiáció alkalmazása, ha más módszerek nem megfelelőek vagy kiegészítő kezelésre szorulnak.

Fejlődés és egyéb megjegyzések

Embriológiailag az elülső lebeny ektodermából (szájpadlási tasak), a hátsó lebeny pedig idegszöveti eredetű. Az agyalapi mirigy kicsi, de funkcionálisan rendkívül fontos — működészavara rendszerint több szerv egyidejű működését befolyásolja, ezért a korai felismerés és megfelelő kezelés kulcsfontosságú.

A fenti leírás alapvető képet ad az agyalapi mirigyről, működéséről és klinikai jelentőségéről. További részletek és specifikus kérdések esetén érdemes endokrinológussal konzultálni.