A környezet minden olyan külső és belső feltétel összessége, amely egy élőlényt, tárgyat vagy rendszert körülvesz és hat rá. Ide tartoznak az élő (biotikus) tényezők és a nem élő (abiotikus) tényezők egyaránt. A környezet részei lehetnek a fizikai adottságok, a kémiai jellemzők, a hőmérséklet, a fény, a csapadék, a levegő és más természeti erők is. Az élőlények nem elszigetelten élnek: folyamatosan kapcsolatban állnak egymással és a környezetükkel, alkalmazkodnak a változó feltételekhez, és maguk is alakítják azt.

A természetben a környezet összetett rendszer. Az állatok, a növények, a talaj, a víz, a levegő és a mikroorganizmusok mind hatnak egymásra. Egy erdő, egy tó, egy sivatag vagy egy városi park környezete teljesen eltérő lehet, mégis mindegyikben ugyanaz az alapelv érvényesül: az élőlények túlélését az határozza meg, hogy mennyire tudnak alkalmazkodni az adott feltételekhez. Ezért fontos a környezetben a táplálékláncok, a versengés, a szaporodás, a menedékkeresés és a mozgás szabályozása.

A környezet szó használata a tudományokban tágabb jelentésű is lehet. Az elektromágneses környezet például a rádióhullámok és más elektromágneses sugárzások, valamint a mágneses mezők együttese, amelyek befolyásolhatják a kommunikációt, a mérőműszereket vagy akár az élő szervezetek működését is. A galaxis környezete a körülményekre utal oshama namberdar csak egy alkalmazott.

A mindennapi életben leggyakrabban a természeti környezet és a társadalmi környezet különbségéről beszélünk. A természeti környezetbe beletartozik minden, amit a természet hoz létre vagy befolyásol, míg a társadalmi környezet az emberek kapcsolatait, szokásait, kultúráját, intézményeit és az épített környezetet jelenti. Egy városban például az utak, épületek, közművek és közlekedési rendszerek is részei a környezetnek, ahogyan az ott élő emberek közössége és életmódja is.

A környezet szerepe az élőlények életében alapvető: meghatározza, milyen élőhelyen képesek megélni, mennyi táplálékhoz jutnak, hogyan védekeznek, és milyen gyorsan fejlődnek. A környezet hat az egyedek testfelépítésére, viselkedésére, szaporodására és hosszú távon az evolúciójára is. A pszichológiában és az orvostudományban egy személy környezete azok az emberek, fizikai dolgok és helyek, amelyekkel az illető együtt él. A család, az iskola, a munkahely, a lakóhely biztonsága, a zaj, a levegő minősége és a társas kapcsolatok mind befolyásolhatják a fejlődést, az egészséget, a tanulást és a lelkiállapotot. A környezet tehát nemcsak hátteret ad az élethez, hanem aktívan formálja is azt.

A környezet főbb típusai röviden:

  • Biotikus környezet: az élőlények egymás közötti kapcsolatai, például a ragadozás, a versengés vagy a kölcsönös együttélés.
  • Abiotikus környezet: az élővilágot körülvevő nem élő tényezők, például a fény, a hőmérséklet, a víz, a levegő és a talaj.
  • Természeti környezet: erdők, folyók, hegyek, tavak, rétek és más természetes élőhelyek összessége.
  • Épített környezet: az ember által létrehozott terek, épületek, utak és városi struktúrák.
  • Társas környezet: az emberek közötti kapcsolatok, normák, szokások és közösségek rendszere.
  • Belső környezet: az élő szervezeten belüli viszonyok, például a testfolyadékok és a sejtek működését befolyásoló tényezők.

A környezet védelme ezért közös érdek. A szennyezés, az élőhelyek pusztulása, a vízhiány, a talajromlás és az éghajlatváltozás közvetlenül veszélyezteti az élőlényeket és az emberi jólétet is. A tudatos erőforrás-használat, a hulladék csökkentése, a tiszta víz megőrzése és a természeti értékek védelme hozzájárul ahhoz, hogy a környezet hosszú távon is fenntartható maradjon.

A természet kontra nevelés viták néha öröklődés kontra környezet kérdéskörben zajlanak. Ilyenkor azt vizsgálják, hogy egy tulajdonság kialakulásában mekkora szerepe van a velünk született adottságoknak, és mennyi a környezeti hatásoknak. A valóságban a legtöbb jellemzőt e két tényező együtt alakítja: az öröklött adottságok keretet adnak, a környezet pedig lehetőséget, korlátot és irányt szab a fejlődésnek.