Rabbi (a héber klasszikus רִבִּי ribbi; a modern héber רַבִּי rabbi) szó szerint „mester”, „tanár” vagy „nagy” jelentésű kifejezés a judaizmusban. A héber gyökből származó „rav/ rabbi” elnevezés tiszteletet fejez ki a tanult személy iránt: „az én Mesterem”. A kifejezés történetileg a tanító, a Tóra- és törvényértelmező személyére utal.

Eredet és elnevezések

A „rabbi” cím a talmudi és későbbi rabbinikus irodalomban nyerte el végleges formáját; a korai korszakokban használták a „rab” vagy „rav” elnevezéseket is. A rabbikat különböző címekkel illetik attól függően, hogy milyen szerepet töltenek be: például rav, reb, maran, dayan (bírósági tag), posek (halachikus döntnök) vagy rosh yeshiva (jesiva-vezető).

Feladatok és szerepek

A rabbi elsősorban a Tóra és a zsidó jog (halacha) tanítója és magyarázója. Feladatai közé tartoznak:

  • tanítás és prédikáció a zsinagógában és iskolákban;
  • halachikus (vallási jogi) tanácsadás és döntéshozatal;
  • lelki gondozás, tanácsadás és közösségi vezetés;
  • rítusok vezetése életciklus eseményeken (házasodás, temetés, brit mila stb.) — bár a rabbinak nem kötelező minden eseményen jelen lennie, gyakran ő a ceremóniák vezetője;
  • részvétel és vezetés rabbinikus bíróságon (beit din) jogviták, válási ügyek (get) vagy megtérések esetén;
  • kóser felügyelet és tanúsítás koordinálása bizonyos közösségekben.

Képzés és „smicha” (szentelés)

A legtöbb rabbi a címét hosszabb tanulmányokkal éri el egy szemináriumban vagy jesivában, ahol mélyrehatóan tanulmányozzák a Tórát, a talmudit és a halachát. A hivatalos rabbinikus engedélyt, az úgynevezett smicha-t, egy már elismert rabbi vagy rabbinikus intézmény adja ki. A smicha képzés tartalma és hossza felekezetenként változik: az ortodox, a konzervatív, a reform és más irányzatok eltérő követelményeket és vizsgarendszereket alkalmaznak.

Beit din és rabbik a jogi kérdésekben

Hagyományosan három rabbi alkot beit din-t (rabbinikus bíróságot), amely zsidó jog (halacha) alapján ítélkezik polgári jellegű vitákban, válási ügyekben és megtéréseknél. A beit din hatásköre és eljárása az egyes közösségekben eltérő lehet, de a cél mindig a halachikus szabályok szerinti rendezés és döntés.

Nemi szerepek és a nők rabbik

Történelmileg a rabbik többsége férfi volt. Az ortodox judaizmusban sok helyen ma is fenntartják a hagyományos megoldásokat, ahol a rabbi szerepe elsősorban férfiak számára elérhető. A legtöbb nem ortodox irányzat—így a konzervatív, reform és rekonstrukcionista közösségek—viszont lehetővé tették a nők számára a rabbinikus hivatást; az első női rabbik a 20. század elejétől és közepétől kezdve kapták meg a smicha-t, és ma számos nő tölt be vezető rabbinikus pozíciót.

Kosher felügyelet és a hechser

A rabbikat gyakran kérik fel arra is, hogy felügyeljék az ételek és ételkészítési folyamatok megfelelőségét, hogy azok kóser szabályoknak megfeleljenek. Maga a rabbi jelenléte nem tesz egy ételt kóserré vagy nem kóserré; ő a felügyeletet, tanúsítást és tanácsadást biztosítja. Csomagolt élelmiszereknél a gyártók gyakran feltüntetik a termék csomagolásán a hechser feliratot (kósersági tanúsítvány vagy jel), amely azt jelzi, hogy a terméket egy elismert felügyelet vizsgálta és jóváhagyta.

Más megjegyzések

A rabbi nem azonos a kohénnel (papi rend tagja) vagy a hazzánnal (kántor): a rabbi elsősorban tanító és jogi érvelő, míg a kohén leszármazás és rituális funkciók szerint külön státusz, a hazzán pedig liturgikus énekes szerepet tölt be. Sok rabbi emellett aktív résztvevője a szélesebb társadalmi és kulturális életnek: oktat, publikál, közéleti szerepet vállal és gyakran tanácsadóként szolgál a közösségek és intézmények számára.

Összegzésként a rabbi a zsidó közösség tanítója, jogi és lelki vezetője, akinek szerepe és képzettsége felekezettől és közösségtől függően változhat, de központi célja mindig a Tóra tanításának és a közösség vallási életének támogatása.