Az Európai Chartája a regionális és kisebbségi nyelvek védelméről (ECRML)
Ismerje meg az 1992-es Európai Chartát (ECRML): hogyan védi a regionális és kisebbségi nyelveket, alkalmazását és két szintű védelmi rendszerét.
A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája (ECRML) az Európa Tanács által 1992-ben elfogadott nemzetközi egyezmény, amelynek célja a történelmi regionális és kisebbségi nyelvek védelme és támogatása Európában. A Charta hatálybalépése több ország általi ratifikációtól függött; az egyezmény végül a 1990-es évek végén lépett életbe, és azóta is több tagállam csatlakozott hozzá.
Mi tartozik a charta hatálya alá?
A Charta csak olyan nyelvekre vonatkozik, amelyeket a részes államok állampolgárai hagyományosan használnak, és amelyek jelentősen különböznek az ország többségi vagy hivatalos nyelvétől. A dokumentum kifejezetten kizárja azokat a nyelveket, amelyeket frissen érkezett, más országokból származó bevándorlók használnak, valamint a nemzeti hivatalos nyelv helyi dialektusait. Ugyanakkor bizonyos regionális hivatalos nyelvek bekerülhetnek a védelembe: például a katalán Spanyolországon belüli regionális hivatalossága mellett is vonható a Charta hatálya alá, míg az ír nyelv Írországban mint állami hivatalos nyelv általában nem része a Chartának — de az Észak‑Írországban az ír nyelv már védettséget élvezhet, mivel az Egyesült Királyságban nem országos hivatalos nyelv.
Kikre nem vonatkozik?
A Charta nem terjed ki a nemzeti hivatalos nyelvekre, sem pedig a külföldről érkezett új nyelvi közösségekre. A dokumentum azonban befogad bizonyos, országon belül kisebbségben élő, történelmileg jelen lévő csoportokat: ilyenek például a jiddis és a roma nyelvek, amelyek földrajzi koncentrációtól függetlenül is a védelem tárgyát képezhetik.
Hogyan kap védelmet egy nyelv?
A Charta alkalmazása két szinten történik:
- Alapvető (Part II) védelem: minden aláíró állam vállalja, hogy a Charta rész II‑ben foglalt általános elveket és célokat betartja a kijelölt nyelvek tekintetében.
- Kiterjedtebb (Part III) védelem: az államok önként eldönthetik, hogy egyes nyelvekre a magasabb szintű, részletesebb kötelezettségeket is vállalják. Ilyenkor a Charta rész III‑ában felsorolt konkrét intézkedések közül (oktatás, igazságszolgáltatás, közigazgatás, média, kulturális élet, gazdasági és szociális élet, határon átnyúló kapcsolatok stb.) vállalnak különböző elemeket — összességében ez nagyjából 30–35 konkrét kötelezettségre ad lehetőséget.
Az államok a ratifikáció során vagy később nyilatkozatban jelölik meg, mely nyelvekre és mely kötelezettségekre terjesztik ki a Charta rendelkezéseit. A nyelvek földrajzi kiterjedését is meg kell határozni (országos vagy helyi/regionalis alkalmazás).
A charta végrehajtása és ellenőrzése
Az alkalmazás ellenőrzését az Európa Tanács keretében működő szakértői és politikai testületek végzik. Az államok időszakonként jelentéseket nyújtanak be a Charta végrehajtásáról; ezek alapján független szakértői testületek értékelik a helyzetet, és ajánlásokat tesznek a javításra. A folyamatban civil szervezetek és kisebbségi közösségek is jelezhetik észrevételeiket, így a monitoring mindkét irányból informált.
Gyakorlati hatások és példák
A Charta gyakorlati eredményei közé tartozik a kisebbségi nyelvek oktatásának fejlesztése, a helyi nyelv használatának támogatása a közigazgatásban és a bírósági eljárásokban, a kisebbségi nyelveken elérhető média ösztönzése, valamint kulturális és gazdasági programok indítása. Példák azokra a nyelvekre, amelyeket tagállamok a Charta keretében védenek: katalán, baszk, galíciai, walesi, skót gael, illetve a különböző nemzeti kisebbségi nyelvek és közösségi nyelvek szerte Európában.
Politikai és jogi korlátok
Néhány ország esetében alkotmányos vagy belpolitikai megfontolások korlátozhatják a Charta teljes körű alkalmazását. Például Franciaország aláírta az egyezményt, de alkotmányos korlátok és belső jogi problémák miatt a Charta teljes ratifikálása és végrehajtása hosszú ideje kényes kérdés maradt.
Kritika és kihívások
A Charta pozitív hatásai mellett felmerülnek gyakorlati nehézségek: finanszírozási korlátok, adminisztratív akadályok, a nyelvi jogok és a nemzetállami nyelvi politikák közötti feszültségek, valamint a helyi közösségek kapacitásának hiánya a jogok teljes kihasználásához. A monitoring mechanizmusok viszont folyamatosan igyekeznek rávilágítani ezekre a problémákra és ajánlásokat tenni.
Miért fontos?
Az ECRML hozzájárul a nyelvi sokszínűség megőrzéséhez, támogatja a kulturális identitás fenntartását és elősegíti az esélyegyenlőséget azok számára, akik számára a többségi nyelv nem anyanyelv. A Charta az egyik legfontosabb nemzetközi eszköz Európában a történelmi regionális és kisebbségi nyelvek jogainak megerősítésére és hosszú távú fennmaradásának biztosítására.
A Charta által védett nyelvek
Az alábbiakban felsoroljuk azokat az országokat, amelyek ratifikálták a Chartát, valamint azokat a nyelveket, amelyeken a ratifikáció történt:
|
|
A II. rész a következőkre vonatkozik: A III. rész a következőkre vonatkozik:
Ukrajna nem nevezi meg név szerint a nyelveket, hanem "az alábbi ukrajnai etnikai kisebbségek nyelvei" nevében ratifikál: Nem számítanak bele a ruszinok (ruszinok), mert Ukrajna (a szomszédos országokkal ellentétben) megtagadja tőlük az önálló etnikai és nyelvi státuszt.
Az Egyesült Királyság kormánya [2003. április 23-án] kijelenti, hogy a Chartának ki kell terjednie a Man-szigetre, mivel az olyan terület, amelynek nemzetközi kapcsolataiért az Egyesült Királyság kormánya felelős.
|
Kapcsolódó oldalak
- Európai nyelvek
- Keretegyezmény a nemzeti kisebbségek védelméről
- Az Európai Unió nyelvei
- Nyelvpolitika Franciaországban
- A nyelvi jogok egyetemes nyilatkozata
- Vergonha
Kérdések és válaszok
K: Mi a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája?
V: A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája (ECRML) egy 1992-ben elfogadott európai szerződés. Az Európa Tanács tervezte, hogy megvédje és előmozdítsa a történelmi regionális és kisebbségi nyelveket Európában.
K: Védi a szerződés a más országokból nemrég bevándoroltak által használt nyelveket?
V: Nem, a szerződés nem védi azokat a nyelveket, amelyeket más országokból származó friss bevándorlók használnak.
K: A hivatalos vagy többségi nyelv helyi nyelvjárásait védi ez a szerződés?
V: Nem, a szerződés nem védi a hivatalos vagy többségi nyelv helyi dialektusait. Ahhoz, hogy egy nyelv védelmet élvezzen, vagy az ország egy régiójában vagy területén élő emberek, vagy az ország egész területén kisebbségben élő emberek által beszélt nyelvnek kell lennie.
Kérdés: Az ír nyelv például olyan nyelv, amelyre kiterjed ez a szerződés?
V: Igen, az ír nyelv akkor is részesülhet a szerződés előnyeiből, ha nincs "roma régió". Ugyanakkor nem, mert Írországban hivatalos nyelvnek számít, még akkor sem, ha kisebbségi nyelv. Észak-Írországban azonban az ír nyelv védelmet élvez, mivel nem hivatalos vagy nemzeti nyelv az Egyesült Királyságban.
Kérdés: A francia nyelvre is vonatkozik ez a szerződés?
V: Franciaország aláírta a szerződést, de mivel alkotmánya nem teszi lehetővé a francián kívül más nyelvek támogatását, a francia nyelv maga nem részesülhet ebben a védelemben.
K: Hány szintű védelmet nyújt ez a szerződés?
V: A Szerződés két szintű védelmet biztosít - minden aláíró országnak alacsonyabb szintű védelmet kell biztosítania minden minősített nyelv számára, míg dönthetnek úgy, hogy magasabb szintű védelmet biztosítanak, 35 olyan dologgal, amelyet meg kell tenniük a megfelelő végrehajtás érdekében.
Keres