Magyar nyelv
A magyar egy finnugor nyelv, amely az uráli nyelvcsalád tagja. A nyelv magyar elnevezése magyar.
A finnugor nyelvek közé tartozik a finn, az észt, a lapp (szatmári) és néhány más, Oroszországban beszélt nyelv is: A hanti és a mansi a magyarral a legközelebbi rokonságban álló nyelvek. A nyelv magyar elnevezése magyar.
Bár a magyar nem indoeurópai nyelv, ellentétben a legtöbb európai nyelvvel, szókincsében sok szavunk van szláv és török nyelvekből, valamint a németből is.
Beszélők és nyelvjárások
A magyar nyelvet körülbelül 13 millió ember beszéli. A legtöbben Magyarországon (kb. 10 millióan) és Romániában (kb. 1,5 millióan) élnek, de Szlovákiában, Szerbia északi részén (Vajdaság), Ukrajnában és más országokban is vannak beszélők. A magyar Magyarország hivatalos nyelve és az Európai Unió (EU) egyik hivatalos nyelve. A Vajdasági Autonóm Köztársaság (Szerbia) és a Szlovén Köztársaság egyes helységeinek hivatalos nyelve is.
A magyar nyelvnek több nyelvjárása van, de az emberek könnyen megértik egymást. A romániai csángó nyelvjárás azonban archaikus, és kevésbé változott, mint a többi nyelvjárás.
A magyar irodalmi nyelv alapja az északkeleti nyelvjárás.
Bár a magyar nyelv nem indoeurópai nyelv, szókincsében számos szláv és török nyelvből, valamint a németből származó szó található.
Nyelvtan
A magyar nyelvtan nagyban különbözik az indoeurópai nyelvektől, például az angoltól.
A magyar nyelvben nincs nyelvtani nem. Például nincs külön szó a "férfi" és a "nő" számára, de van egy névmás (ő). Elöljárószók helyett (mint például a "től" vagy a "vele") a magyar nyelv szuffixumokat (a főszavak végén lévő részecskéket) használ. Például a "Budapestről" szóból Budapestről lesz, a "Alexandrával" szóból pedig Alexandrával.
Egy másik magyar sajátosság a magánhangzó-harmónia: az utótagok a főszó magánhangzójának megfelelően változnak (harmonizálnak vele). Ha a van a szóban, akkor az utótag általában szintén a (fa "fa" és fával "fával"), ha pedig e, akkor az utótag is e-re változik' (teve "teve" és tevével "tevével").
Írás
A magyar ábécé a latin ábécén alapul. Néhány betű diakritikus (pont vagy vessző felettük), így a magyarnak 44 betűje van, több mint az angol 26 betűje.
Mivel a magyar írás többnyire fonetikus, a kiejtés ismeretében könnyen leírhatók a szavak.
Történelem
A legkorábbi ismert írott magyar szavak egy latin nyelvű dokumentumban, a tihanyi apátság alapítólevelében (1054) találhatók. A Temetési beszéd és ima (1192-95) és az Ómagyar Mária-siralom (13. század) a legkorábbi ismert összefüggő magyar szövegek.
A 16. században jelentek meg az első nyomtatott magyar szövegek. A modern irodalmi nyelv a 18. és a 19. században jelent meg.
A magyar nyelv 1844 és 1849 között, majd 1867-ben ismét felváltotta a latin nyelvet Magyarország hivatalos nyelveként.
Kérdések és válaszok
Q: Mi az a Hung?
V: A magyar egy uráli nyelv.
K: Hogyan ismerik a magyart a saját nyelvén?
V: A magyar a saját nyelvén magyar néven ismert.
K: Milyen más nyelvek tartoznak még a finnugor nyelvcsaládba?
V: A finnugor nyelvcsaládba tartozó további nyelvek a finn, az észt, a lapp (szatmári) és néhány más, Oroszországban beszélt nyelv, például a hanti és a manszi.
K: Mely nyelvek állnak a legközelebbi rokonságban a magyarral?
V: A hanti és a mansi a magyarral legközelebbi rokonságban álló nyelvek.
K: Indoeurópai nyelv-e a magyar?
V: Nem, a magyar nem indoeurópai nyelv.
K: Milyen típusú szókincs található a magyar nyelvben?
V: A magyar nyelv szókészletében szláv, török és német nyelvekből származó szavak találhatók.
K: Hogyan nevezi a magyar a saját nyelvét?
V: A magyarok saját nyelvük neve magyar.
