A tudás az igaz dolgok ismeretét jelenti, amelyet megkülönböztetünk a vélekedéstől és az egyszerű információtól. A helyes információ tudássá akkor válik, ha megfelelő módon alátámasztható. A tudásnak hagyományosan három feltétele van: az illető hisz egy állítást, az állítás igaz, és a hitnek van valamilyen igazolása vagy bizonyítéka. A bizonyíték teszi igazolhatóvá.

Definíció és alapfogalmak

A tudás lehet elméleti, amikor valamiről megértésünk vagy igaznak tartott állításaink vannak, és lehet gyakorlati, amikor valamilyen képességet vagy készséget birtoklunk. Gilbert Ryle híres különbségtétele ezt a kettőt a "tudni, hogy" (knowing-that) és a "tudni, hogyan" (knowing-how) szembeállításával ragadja meg. A tudás lehet explicit (kifejezhető, leírható elméleti ismeret) vagy implicit/tacit (nem könnyen szavakba önthető szakértelem).

Típusok

  • Propozicionális tudás (tudni, hogy): igaz állítások ismerete, pl. "Tudom, hogy Párizs Franciaország fővárosa".
  • Procedurális tudás (tudni, hogyan): készségek és gyakorlatok, pl. kerékpározni vagy zongorázni.
  • Ismeretség (acquaintance): személyes ismeret vagy közvetlen tapasztalat valamivel/személlyel kapcsolatban, pl. "ismerem Annát".
  • Tacit vs. explicit: a szakértelem gyakran tacit, míg a tudományos elméletek általában explicit formában jelennek meg.

Források és megszerzés

A tudás különféle forrásokból származhat: érzékelés (percepció), emlékezet, tanúbizonyság (testimony), érvelés és dedukció, introspekció és kísérleti módszerek. A megszerzés módjai közé tartozik a megfigyelés, a kísérletezés, a logikai következtetés, a tanulás és a gyakorlati tapasztalat.

Episztemológiai kérdések

A filozófiában a tudás vizsgálatát episztemológiának nevezik. Klasszikus definíció szerint Platón azt állította, hogy a tudás igazolt igaz meggyőződés. A Gettier-problémák kimutatták azonban, hogy ez a három feltétel nem mindig elég: lehetséges olyan helyzet, amikor valaki igazoltan hisz egy igaz állítást, de mégsem beszélhetünk tényleges tudásról, mert a készletben szerencsés vagy véletlenszerű tényezők szerepelnek.

E problémákra számos válasz született, például:

  • Realiabilizmus: a tudást megbízható kognitív folyamatokból származó hitekként határozza meg.
  • Kausális elmélet: a tudás akkor áll fenn, ha a hit oksági kapcsolatban van a tényekkel.
  • Erény-episztemológia: a tudást a kognitív erények (például gondosság, jó ítélőképesség) működésének eredményeként írja le.

Bizonyosság, szkepticizmus és fallibilizmus

Bár vannak olyan állítások, amelyek nyelvi vagy definíciós okokból biztosak (például: "Egy körben 360 fok van"), a legtöbb ismeretünk a valós világról fallibilis: lehetséges, hogy tévedünk. Arisztotelész szillogizmusának példája azt mutatja, hogy a logikai következtetésnek van gépszerű formája (

  • Ha minden hattyú fehér, és ez egy hattyú, akkor fehérnek kell lennie.
), de az empirikus megfigyelésen alapuló premisszák hamisok lehetnek (valóban nem minden hattyú fehér).

Tudomány és tudás

A megbízható ismeretek megszerzésének egyik legszélesebb körben elfogadott módja a tudományos módszer: hipotézisek kialakítása, kísérletezés, megfigyelés és az eredmények kritikai értékelése. A tudományfilozófusok általában abban értenek egyet, hogy a tudomány nem állítja az abszolút és végleges igazságot, hanem a jelenleg rendelkezésre álló legjobb, bizonyítékokkal alátámasztott magyarázatokat nyújtja. Ezért a tudományos ismeret alapvetően ideiglenes és felülvizsgálható.

Összefoglalás

Röviden: a tudás több, mint puszta információ vagy vélekedés — az igazság, a hit és az igazolás kombinációja. A tudás típusai és forrásai változatosak; a filozófia (episztemológia) és a tudomány folyamatosan vizsgálja ezek természetét, korlátait és megalapozottságát. A Gettier-ügyek, a szkepticizmus, valamint a tudományos és gyakorlati megközelítések egyaránt fontos szerepet játszanak abban, hogyan értelmezzük és fejlesztjük ismereteinket.