Latin ábécé

Az ábécé betűi

Eredeti latin ábécé

A rómaiak által használt latin ábécé:

Szimbólum

A

B

C

D

E

F

G

H

I

K

L

M

N

O

P

Q

R

S

T

V

X

Z

A betű latin neve:

ā

bē

kē

dē

ē

ef

gē

hā

ī

kā

el

em

en

ō

pē

qū

er

es

tē

ū

ex

zēta

Latin név (IPA):

[aː]

[beː]

[keː]

[deː]

[eː]

[ɛf]

[geː]

[haː]

[iː]

[kaː]

[ɛl]

[ɛm]

[ɛn]

[oː]

[peː]

[kuː]

[ɛr]

[ɛs]

[teː]

[uː]

[ɛks]

['zeːta]

Új ábécé

Az ábécé modern változatát számos nyelv írására használják. Az indoeurópai nyelveket, különösen a nyugat-európaiakat, többnyire a latin ábécével írják. Ezek közé a nyelvek közé tartoznak a germán nyelvek (ide tartozik az angol, a német, a svéd és más nyelvek) és a román nyelvek (ide tartozik a francia, a spanyol, az olasz, a portugál és más nyelvek). Természetesen vannak olyan indoeurópai nyelvek is, amelyek nem a latin ábécét használják, mint például a görög és az orosz, valamint olyan nem indoeurópai nyelvek is, mint például a vietnami.

A római ábécét használó nyelvek szinte mindegyike tartalmaz diakritikus jeleket, amelyek a betűk felett vagy alatt található szimbólumok. Olyan dolgokra használják őket, mint a hangok és a kiejtés. Az angol az egyetlen olyan nagy európai nyelv, amely nem rendelkezik ilyen jelekkel, legalábbis az anyanyelvi szavak esetében nem. A más nyelvekből átvett szavak néha diakritikus jeleket használnak, hogy egyértelművé tegyék a helyes kiejtést.

Az alapábécé a következő betűket használja:

Nagybetűs

A

B

C

D

E

F

G

H

I

J

K

L

M

N

O

P

Q

R

S

T

U

V

W

X

Y

Z

Kisbetűs

a

b

c

d

e

f

g

h

i

j

k

l

m

n

o

p

q

r

s

t

u

v

w

x

y

z

Egyéb változatok

A római írás kevesebb betűből áll, mint az azt használó nyelvek némelyikének hangjai. Egyes nyelvek a betűk hiányát diakritikus jelek használatával pótolják, például ă, â, á, é, í, î, ó, ẹ, ị, ọ, ụ, ã, ả, ẻ, ỉ, ỏ, ủ, ñ, č, ď, ě, í, ň, ř, š, ș, ť, ț, ú, ů, ž és đ. Ezzel tulajdonképpen az ábécéjük betűinek száma növekszik. Az ilyen karaktereket használó nyelvek közé tartozik a francia, a cseh, a lengyel, a magyar, a román, a spanyol, a tagalog, a vietnami, az eszperantó és az igbo.

Számos nyelv változtatta meg írásrendszerét a latin betűs írásmódra. Egyes országokban az európaiak rávették az őslakosokat, hogy ezt használják. A vietnami nyelvet kínai írásjegyekkel írták, és létezik egy kínai alapú vietnami írásrendszer, a chunom. A kínai írással az a probléma, hogy rengeteg karaktert kell megtanulni ahhoz, hogy valaki valóban írni tudjon. A vietnami kormány a 20. század elején áttért a latin ábécére, hogy növelni tudja az ország írástudási arányát. A vietnamiak a függetlenség elnyerése után is a latin ábécét használták, mivel sokkal gyorsabban megtanulható volt, mint a kínai írásjegyek (chu nom).

Az első világháború után, amikor az Oszmán Birodalom elesett, Törökországban Kemal Atatürk kezdte meg a latin ábécé bevezetését a török országokban. Amikor a Szovjetunió felbomlott, néhány kisebb nyelve a latin ábécét kezdte használni. Jelenleg Türkmenisztánban, Üzbegisztánban és Azerbajdzsánban használják. Kazahsztán 2018-ban jelentette be, hogy a latin ábécé lesz a kazah nyelv fő írásrendszere.

Egy nyelv latin betűs írásmódjának megváltoztatását nevezik romanizációnak. Sokan, akik nem beszélik az adott nyelvet, elolvassák a romanizált változatot, hogy nagyjából tudják, hogyan hangzanak a szavak, még akkor is, ha nem ez a nyelv szokásos írásmódja. Néhány nyelv, például a kínai és a japán, azért használja a latin ábécét a nyelvében, hogy könnyebben lehessen gépelni a számítógépen. A kínai szárazföldön a pinyin a mandarin kínai hivatalos romanizálása, és a kínai karakterek számítógépen történő beírásához a kínai írásjegyek fonetikus beírását használják. Bár sok japán számítógépen van kana billentyűzet a japán nyelv számítógépen történő beírásához, a japán nyelv a latin ábécé használatával is beírható. Az IME (input method editor) nevű szoftver a latin betűket, amelyeket japánul romaji néven emlegetnek, japán kana és kanji betűkké alakítja át.

A portugál nyelvben, ahol a ç